A kegyelem átáramlása – A 911-Texas című sorozatról

S ez nem is annyira az időlegesen fontos szerepet kapó Liv Tylernek, majd Lisa Edelsteinnek köszönhető, hanem inkább a történet lényegi vonásának: az austini 126-os tűzoltóegység – s a velük dolgozó mentőcsapat – valamennyi tagjára dramaturgiai figyelem irányul, hiszen a csapatmunka, a csoportdinamika, a társas hálózatok és a munkaközösség mint család toposza adja e zsáner velejét. (A mű ebben is hű a 911 L.A. [9-1-1] című anyasorozathoz.)

A második évad kilencedik része (Grace megmentése) az elbeszélésmód és a lélektani kidolgozottság szempontjából egyaránt külön fejezetet nyit. Ezt már a megelőző epizód cliffhangeres zárlata előrevetíti: az egyik tűzoltó és segélyhívó-diszpécser felesége autóbalesetet szenved, járművükkel a hídról a folyóba zuhannak. Az s02e09 epizód elsődleges idősíkján a kórházi várakozás feszültsége vibrál: a férfi sérülései nem életveszélyesek, a nő azonban hosszú percekre a víz fogságában rekedt; bizonytalan, hogy ha felébred is, miféle állapotban. A válságot merész filmes eljárás: kétszeres flashback dramatizálja, azaz két korábbi időszakasz eseményeire is kitér a történet. Az egyik emlékezeti térben Grace (Sierra McClain) és Judd (Jim Parrack) ugyancsak krízisek övezte megismerkedését követhetjük nyomon; az abból nyíló dimenzióban pedig a férfi gyerekkori sokkélménye elevenedik meg.

A traumák rétegződése a feloldás és feloldozás munkáját is megejtően bonyolulttá teszi. Mindebben döntő szerepet kap a vallásos hit. Nem véletlen, hogy a mélyen hívő Grace beszélő nevet visel: a kegyelem rajta keresztül férjére is átáramlik. Az alkotói tudatosság jelzete emellett, hogy magyarázatot kapunk a férfi kézfején látható Psalm 31 (31. zsoltár) tetoválásra is – nem sokkal azután, hogy egy korábbi részben az egyik diszlexiás szereplő lapockájára a guardian angel (őrangyal) felirat helyett guardian angle (őrszög) került. Ami ott bensőséges – mert baráti segítséggel orvosolt – helyzetkomikumot eredményezett, itt sorsot megváltó motívummá lesz. A testi-lelki megmenekülés zárópontjából visszatekintve az autó folyóba merülése a vízben keresztelés szertartását idézi föl; az pedig, hogy éppen a kórházi kezelés derít fényt a nő várandós állapotára, a nehézségekből gyümölcsöző ajándékokat jelképezi.

Már-már közhelyes, mégis meghitt vonása az amerikai televíziós kultúrának, hogy profán cselekményfordulatokhoz is vallási, hitéleti tanulságokat társít. (Emlékezetes például, ahogy az s01e03 részben a muszlim Marjan [Natacha Karam] az általa önként viselt hidzsábra azt a magyarázatot adja: e ruhadarab révén egy „nagyobb egység” részének érezheti magát, s női felmenői örökségét is továbbhagyományozza.) Ez a narrációs mintázat az efféle alkotásokat egyszerre avatja ismerőssé és emeli vigasztalóvá. Hogy Grace és Judd házasságát a sorozattörténelem egyik legszebb párkapcsolatának láthatjuk, talán ezzel is összefügg. Mindenesetre a következő, tizedik rész sem mentes ettől a nézőponttól: Grace egekhez igazodó bölcsességgel tanul meg a társaitól segítséget kérni – azaz a földön is élni…

Szerző: Halmai Tamás

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. május 22-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.