A művészet híd – Dragonits Márta az Ars Sacra Fesztiválról

– Ön ismert belsőépítész. Kolek Ildikóval és Toroczkay Ilonával együtt már a 2007-ben megrendezett első Ars Sacra Fesztivál létrehozásában is komoly szerepük volt. Hogyan született meg Önökben a rendezvény gondolata?

– 2007-ben városmissziót tartottak Budapesten. Először nem akartunk részt venni ebben, mondván, mi nem beszélünk rá senkit a hitre. Ám később mégis úgy gondoltuk, valamiképpen be kellene kapcsolódnunk az eseményekbe. Elmentem az Iparművészeti Múzeum főigazgatójához, és felhívtam a figyelmét arra, hogy minden múzeum tele van szakrális kincsekkel, egyúttal pedig megkértem arra, hogy szervezzen meg egy kis kamarakiállítást, ahol láthatók lennének ezek az alkotások. Ő azonban kategorikus nemet mondott. Nem vesztettem el a kedvemet ettől. Nem sokkal korábban a Mátyás-templom altemplomában dolgoztam, így megkerestem Fenyő Róbertet, aki akkor az Incoronata, a Mátyás-templom Kulturális Központja igazgatója volt, és kértem tőle egy ajánlólevelet. Bevontuk a kezdeményezésbe Mátéffy Balázst, a Mátyás-templom gyűjteményvezetőjét is, és így, hármasban mentünk el az Iparművészeti Múzeum főigazgatójához, aki ekkor már igent mondott. Ezen nagyon felbuzdultunk. Csatlakozott hozzánk két barátnőm, Toroczkay Ilona és Kolek Ildikó is. Felkerestük Budapest legfontosabb múzeumait. Minden főigazgató szívesen fogadott bennünket, igent mondtak az elképzeléseinkre, különösen, miután Erdő Péter bíboros úr meghívta a nyolc intézményvezetőt egy vacsorára. Ilona egyik rokona a Magyar Rádió Gyermekkórusának karnagya volt, felléptek a Néprajzi Múzeumban, ahol Együtt élő egyházak címmel rendeztek kiállítást. Mire a városmisszió elkezdődött, megszerveztünk harmincöt programot, amelyek külön fejezetben szerepeltek a városmisszió programfüzetében Szakrális Művészetek Hete címmel. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, így nem tudtuk abbahagyni a munkát.

Azóta is csináljuk, most már tizenhatodik éve, önkéntesként, pénzünket és energiánkat beleadva. Szépséges volt az ív a tavalyi, budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusig (NEK).

– Valóban rendkívüli év után vannak, hiszen Erdő Péter bíboros, prímás felkérésére tavaly Önök szervezték meg a NEK kulturális programját. 

– Ez óriási megtiszteltetés volt számunkra, úgy éreztük, visszaigazolása a munkánknak, s egyúttal jelentős előrelépés. Ha visszagondolok, 2007-ben nem terveztünk meg igazán semmit, csak éreztük a Szentlélek késztetését, és cselekedtünk. Azóta is, most is ezt tesszük. A Lélek nagyon sok mindent sugall nekünk, ami a kulturális misszióval kapcsolatos. Nemrég olvastam a Magyar Kuríron, hogy első alkalommal tartott csúcstalálkozót augusztus 31-én és szeptember 1-jén a Vitae Global Foundation (Élet Globális Alapítvány). A Vatikánban megrendezett eseményen világhírű művészek gyűltek össze, hogy megvitassák, miként lehet „a művészeteket, a médiát és a szórakoztatást felhasználni egy olyan kulturális átalakulás elindítására, amely elősegíti a közjót, az egyetemes értékeket és az emberek találkozását”. Ezen a különleges rendezvényen Ferenc pápa is részt vett. A Szentatya szerint az emberek jelentős része ma kigúnyolja a hitet, vagy legalábbis közömbös iránta, pedig az egész európai kultúra a hitből nőtt ki. A nagyvárosok népessége különösen misszióra szorul. Ha a kultúrában fel tudjuk mutatni a valódi értékeket, akkor megvan az esélye annak, hogy a művészeti alkotások révén újra sok embert megérint a keresztény hit. Van egy másik világméretű kapcsolatrendszerünk, az Arts+, ez szintén világméretű missziós összefogása a művészeknek és a művészeteknek. Nagyon sok művészeti ág beletartozik, képzőművészet, zene, irodalom. Az egység Lelkét látom dolgozni a kultúrában, a művészetekben.

A Szentlélek a különböző keresztény irányzatokat a művészetek révén próbálja az egység felé irányítani.

– Az idei Ars Sacra Fesztivál János evangéliumából vette a mottóját, idézve Jézusnak az utolsó vacsorán elhangzott intelmét, amit a tanítványaihoz intézett: „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!” (Jn 13,34). Erről Pilinszky János evangéliumi esztétikája jut eszembe, ami valójában a szeretet esztétikája.   

– Ez az üzenet mindig aktuális, de a jelenlegi világhelyzetben különleges ereje van. Krisztus a vére ontásáig, az élete feláldozásáig szerette az embert, még az ellenségeit is. Érhet bennünket bármilyen súlyos sérelem, ne lőjünk vissza; ha megdobnak kővel, ne dobjunk vissza. Ha az egyetemes, mindenkire kiterjedő krisztusi szeretetet tápláljuk a szívünkben, akkor lesz béke a világban.

– Hogyan lehet ezt a művészettel kifejezni? 

– Minden művészeti ág a kultúra része. Szent II. János Pál pápa a művészekhez írt levelében így fogalmazott: „Az Egyház magára ölti a kultúrát mint testet, de ezáltal a kultúra is magára ölti az Egyházat (…) A művészet ugyanis, ha igazi, a sajátosan vallásos kifejezési formákon túl is közel van a hit világához, annyira, hogy olyan időszakokban, amikor a műveltség kifejezetten elfordul az Egyháztól, a művészet hidat képez a vallásos élményekhez.” Idézhetem Török Csaba teológust is: „Az ember a kultúra megalkotásával, a világ átszellemítésével egyfajta transzcendens dinamikába emeli az immanens anyagvilágot.” A híres jezsuita szerzetes, Yves Congar szerint pedig a Szentlélek „minden ember számára érthetővé teszi Krisztus evangéliumát a maga nyelvén és a maga kultúrájában”. A giccs az ördög játéka, de

a valódi művészet mindig az isteni tulajdonságokat fejezi ki, az igazat, a jót és a szépet, nem direkt módon, de hirdetve Isten dicsőségét. 

– A világban rengeteg a borzalom, a szörnyűség… 

– Az igazi művészet ezt sem hallgatja el. Nem hamis világot ábrázol, amelyben minden rózsaszín, hanem bemutatja: az isteni szeretetbe kapaszkodva tudjuk elviselni a sokszor kegyetlen valóságot. Az idei Ars Sacra Fesztiválon a Szent István-bazilika altemplomában látható lesz a Franciaországban élő Faykod Mária (Maria de Faykod) lourdes-i márványszobrainak fotókiállítása A feltámadás keresztútja címmel. Ennek a tárlatnak ugyanaz az üzenete, mint a kereszténységnek: a keresztútnak nem akkor van vége, amikor a halott Jézust sírba helyezik, hanem amikor feltámad. Ezért mindnyájan feltámadunk. Ahogyan az emmauszi tanítványok a kenyértörésben felismerik Krisztust, úgy nekünk is fel kell ismernünk a szentmisében. És ha Krisztus velünk, ki ellenünk? Végig kell járnunk itt a földön a magunk keresztútját, ezt egyikünk sem úszhatja meg.

A feltámadás fényében képesek vagyunk elhordozni a keresztjeinket, ki-ki a magáét.

– Miért van az, hogy ma a fejlett világban alkotó írók, művészek csak nagyon ritkán nyúlnak transzcendens témához, s ha igen, akkor is többnyire a gúny, a cinizmus hangján?

– Ez összefügg a társadalom pillanatnyi állapotával. A hit hallásból ered, és ha nem hallanak az örömhírről, akkor sötétségben bolyonganak. Sok alkotó nem ismeri Istent, vagy rosszul, felszínesen ismeri. Az élet minden területén egyre kevesebb a távlatokra szóló elköteleződés, ezért van a sok válás, ezért olyan kevés a pap, a szerzetes. Sokan nem ismerik az igaz utat, ezért belezuhannak a gödörbe. Ilyen az Isten nélküli világ. 

– Kiemelne néhány alkotót, programot az idei Ars Sacra Fesztivál műsoraiból? 

– A nyitókoncertet idén is a Gemma énekegyüttes tartja a Mátyás-templomban, szeptember 17-én este. Nagy öröm számomra, hogy az Ars Nostra Alapítvány elhozhatta a fesztiválra a lengyel Bogusław Lustyk festőművész Humanoid című képeit. A tárlatot a budapesti Szent László Közösségi Házban láthatják az érdeklődők. Szeptember 24-én a gazdagréti Szent Angyalok-templomban Lackfi János költő, a lánya, Lackfi Dorottya énekesnő és Sinha Róbert gitárművész ad zenés irodalmi estet. Juhász Róza színésznő szeptember 25-én este a zugligeti Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban ad elő egy hetvenperces színművet Jókai Anna Átvilágítás című önéletrajzából. S mivel az Ars Sacra ökumenikus fesztivál, így Budapest szívében egy nagy virtuális keresztre felfűzve úgynevezett Keresztkoncerteket tartunk. Szeptember 20-án a belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templomban Bogányi Gergely zongoraművész ad koncertet. 21-én este a Deák téri evangélikus templomban Fassang László orgonakoncertjét hallgathatjuk. 22-én este a Kálvin téri református templomban a Központi Református Kórus Koncertjét élvezheti a közönség. 23-án este pedig a budapesti Istenszülő oltalma görögkatolikus templomban a Szent Efrém Férfikar koncertjére kerül sor. 

– A tavalyi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus családi napján könyvjelzőket osztogattak, amelyeken magyar szentek életéről olvashattunk, illetve csokoládékat, amelyeken az ő ábrázolásuk volt látható. Az idei Ars Sacrán is találkozhatunk ezekkel? 

– Ennek az előzménye az volt, hogy a NEK idején ember nagyságú tablókon megjelenítettük a magyar szenteket Kállai Nagy Kriszta grafikáival, és kiállítottuk ezeket a Margitszigeten. Készítettünk hozzájuk könyvjelzőket, melyeken Bethlenfalvy Gábor gyermekek számára fogalmazta meg a szentek életét, és mindegyikhez gyártattunk csokoládét is. A magyar szentek útjához kapcsoltunk egy kvízjátékot, aki ezt ügyesen megoldotta, az jutalomból könyvjelzőt és csokoládét kapott. Nagy sikere volt ennek a kezdeményezésünknek. Idén a Székesfehérvári Királyi Napokon is láthatók voltak a tablók, sőt kérték, hogy a szenteket bemutató sorozatot bővítsük ki Kaszap Istvánnal. Most felkerültek a tablók a budai Várba, a Magdolna-toronyhoz. Nem vagyunk olyan anyagi helyzetben, hogy osztogathatnánk a könyvjelzőket vagy a csokoládét, de megbízásunk alapján a Magdolna toronyban árusítják majd ezeket szeptember folyamán.

– Hogyan látja az Ars Sacra jövőjét?

– Egyértelmű, hogy kinőttük a civil kereteket, és erősen kétséges, hogy továbbra is el tudjuk-e majd látni a feladatokat. Az önkéntesek mellett szükségünk lenne fiatal, profi munkatársakra, ennek minden anyagi vonzatával, persze.

Ezt is rábízom a Szentlélekre,

mert lehet, hogy neki mások az elképzelései, nem így, vagy esetleg egyáltalán nem akarja folytatni. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Nagyon szeretnénk, ha tovább élhetne az Ars Sacra, de ha nem lesz megfelelő támogatás vagy olyan rendszer, amelyhez csatlakozhatunk, akkor kérdéses a jövőnk. Sok mindennel próbálkozom, meglátjuk, mit szeretne a Lélek. Várjuk a választ, és annak megfelelően fogunk cselekedni.

Szerző: Bodnár Dániel 

Fotó: Merényi Zita, Lambert Attila (archív)

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. szeptember 18-i számának Mértékadó kulturális mellékletében jelent meg.