A rendszerváltást követő évek során az ország számos pontján jöttek létre lelkészkörök, azaz egy-egy területen élő lelkészek találkozói. A lelkésztalálkozók először spontán módon szerveződtek meg. Krisztus vágyára, a „legyenek mindnyájan egy” hívásra akartak válaszolni, valamint a katolikusok a II. vatikáni zsinat elveire is, melyek ugyancsak a keresztény egyházak közötti párbeszéd előmozdítására buzdítottak.
A lelkészkörök létrejöttekor egy-egy lelkész (sok esetben a Fokoláre Mozgalomnak a területen élő papja) meghívta a többieket, hogy ne csak az ökumenikus imahét idején találkozzanak, hanem valósítsanak meg havonta egy-egy lelkészi találkozót. Sok helyen a terület lelkészeinek, papjainak nagyobb része örömmel válaszolt a meghívásra. Az összejövetelek általában közös szentírásolvasást, imát tartalmaznak, majd lelkipásztori tapasztalatok megbeszélésével, megosztásával foyltatódnak.
Több helyen végigbeszélték a katolikusokat és protestánsokat megosztó alapelveket, és örömmel látták, hogy ezeknek a reformáció korában létrejött elveknek jelentős része már idejét múlta, és a még létező véleménykülönbségek területén is erős közeledés tapasztalható az egyházak között. Voltak csoportok, amelyek úgy fogalmaztak, hogy „ezek szerint ma nem volna szükség a reformációra”.
A mostani országos találkozó témája a Szembenállástól a közösségig című dokumentum volt, amelyet a Luteránus Világszövetség és a Római Katolikus Egyház Egység Bizottság fogalmazott meg, a reformáció kezdetének ötszáz éves jubileumára. Előadók voltak: Puskás Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dogmatikaprofesszora és Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rendszeres teológia professzora. Köszöntőt mondott Beer Miklós váci megyéspüspök, üzenetet küldött Szebik Imre evangélikus püspök.
Az említett dokumentum egyedülálló, krisztusi-testvéri hangvételében és célkitűzésében egyaránt. Alapelvei közé tartozik, hogy mindkét egyháznak meg kell vizsgálni, és meg kell vallania, mennyi hibát követett el a reformáció egyházszakadásának létrejöttében és azóta (e felhívás eddigi megvalósulását a dokumentumban már a számos területen való bocsánatkérés teszi konkréttá), és vizsgálniuk kell, mit tehetnek az egyházak a Jézusban való egység közös munkálásáért.
A dokumentum szellemét jellemzi, hogy az evangélikusok kijelentik, ők nem tudják ünnepelni a reformáció kezdetének ötszázéves évfordulóját, mert az egyházszakadást hozott létre, de szeretnének a katolikusokkal összefogva megemlékezni az évfordulóról, és új hittel folytatni munkálkodásukat az egységért, és közös tanúságtételért közös hitünkről: Jézus Krisztusról, s az Ő megváltó szeretetéről.
A nyilatkozat felhív minden evangélikust és katolikust, és minden keresztény egyházat is, hogy fogjanak össze, és legyenek a mai szekularizálódott világban – a világ egyes részein pedig a keresztények véres és közös üldöztetése közepette – tanúi Krisztusban való egységünknek.
Forrás: Tomka Ferenc
Fotó: Ökumenikus Lelkészkörök 12. Országos Találkozója
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria