A rejtélyes, a kimondhatatlan és a nyilvánvaló – Három film a hosszú téli estékre

Ez a hitelesség sokszor már a külsőben, a megjelenésben is megnyilvánul, mely mögött nem a maszkmesterek zsenialitása rejtőzik. Sok színész valóságos átváltozóművész, vagyis teljesen eltűnik a megformált alak mögött. Robert De Niro szinte minden korai szerepében máshogyan néz ki, van, ahol fel sem lehet ismerni. Christian Bale A gépész című film kedvéért csontsoványra fogyott, míg az Alelnökben igencsak kövér. Russell Crowe egészen másként fest A gladiátorban, mint A legharsányabb hang című sorozatban. De Matthew McConaughey is komoly fizikai átváltozáson ment keresztül azért, hogy minél hitelesebben alakíthassa a Mielőtt meghaltam (Dallas Buyers Club) főszerepét. Mások viszont majdnem mindig ugyanazt a szerepet játsszák, mégpedig saját magukat – mint például Harrison Ford vagy Anthony Hopkins –, ennek ellenére jó színésznek tartjuk őket.

Persze tudjuk, hogy a külső megváltoztatása után jön a nehezebb feladat: egy színésznek elsősorban belülről kell átalakulnia, azonosulnia azzal, akit megformál, teljes valójával belemerülve az eljátszott figura élethelyzetébe. Egy-egy pillantás, az arc apró rezdülései, a mozdulatok – és persze a beszéd – lesznek azok az eszközök, melyek révén láthatóvá válik a lélek. A Netflix hálózatra nemrég felkerült három film – A kutya karmai közt, a Megbocsáthatatlan és a Ne nézz fel! –, melyeket elsősorban a remek színészi alakításokért érdemes megnézni. 

A kutya karmai közt, Jane Campion filmje – mely Thomas Savage novellájából készült – a húszas évek Amerikájában játszódik. Phil Burbank (Benedict Cumberbatch) és társai egy marhahajtás során megszállnak egy fogadóban. Phil testvére, George összeismerkedik Rose-zal, a fogadó tulajdonosával (Kirsten Dunst), akivel hamarosan össze is házasodnak. A nő a fiával, Peterrel (Kodi Smit-McPhee) együtt beköltözik a Burbank farmra. Phil meglehetősen rossz szemmel néz testvére új családjára, úgy érzi, Rose csak a pénzéért ment hozzá a bátyjához, erre utal az is, hogy ő finanszírozza Peter orvosi tanulmányait. Phil nem rejti véka alá, mit gondol: Rose-t az első adandó alkalommal megalázza, fiát pedig puhány természete miatt hozza számtalanszor kellemetlen helyzetbe. 

Benedict Cumberbatch játszott a Suszter, szabó, baka, kém című filmben, s többek között az egyik Star Trek epizódban is, ám a Kódjátszmában és a Sherlock sorozatban nyújtott alakítása miatt figyeltek fel egyre többen a tehetségére, amely annak ellenére sem csorbult, hogy Doctor Strange szerepén keresztül őt is beszippantotta a Marvel világa. A kutya karmai közt főszerepe különleges feladatot jelentett számára, hiszen Phil a film közepéig kifejezetten kibírhatatlan fickó – Rose annyira fél tőle, hogy alkoholizmusba menekül –, majd az események egy pontján megváltozik: Peterhez különösen kedves lesz, atyai gondoskodással fordul felé.

Cumberbatch nem viszi túlzásba ezt az átalakulást: elhiteti velünk, hogy a látszólag mogorva Phil ilyen is tud lenni. Mindezt úgy éri el, hogy jelzi, ez a változás nem tette Philt más emberré, maradt, aki volt, kemény farmer. Ez a fordulat nem jellembeli, sokkal inkább olyan, mint amikor valakiről megtudunk még egyet s mást, és ez árnyalja a róla kialakult képünket. Phil megváltozott viselkedésének ellenpontja Peter, akiről kiderül, talán nem is annyira gyámoltalan, mint amilyennek látszik. Jane Campion ráérős, rendhagyó westernje amúgy leginkább csak sejtet, egy idő után a szavak helyét a cselekedetek veszik át, ez pedig csak fokozza a talányosságot. 

Sandra Bullock szakmai teljesítménye igencsak kétarcú. Jól mutatja ezt, hogy 2009-ben a legjobb és a legrosszabb színészi alakításért járó díjat is megkapta: A szív bajnokaiért az Oscar-díjat, az Ő a megoldásért pedig az Arany Málna-díjat vehette át. Sokféle műfajban játszott már, romantikus és akciófilmekben éppúgy, mint drámai alkotásokban vagy éppen vígjátékokban. A Szerelemben, háborúban, a Ház a tónál, a Madarak a dobozban vagy a Gravitáció című filmekben alkotott maradandót.   

Nora Fingscheidt filmjében (Megbocsáthatatlan) Ruth Slater szerepét játszotta el, nem is akárhogyan. A negyven körüli nő húsz év után szabadul a börtönből, ahova rendőrgyilkosságért került. Megpróbálja elindítani az életét, szállást és munkát is talál, mindez azonban csak egyetlen célt szolgál: valahogy szeretné megtalálni a húgát. Egy nap elmegy ahhoz a házhoz, ahol egykor lakott. Az új tulajdonost, egy ügyvédet (Vincent D'Onofrio) sikerül rávennie, hogy segítsen neki a kutatásban. Közben egyre több részletet tudunk meg Ruth korábbi életéről. Kiderül, hogy a szülők halála után egyedül maradt nyolcéves húgával. A végzetes esemény akkor történt a házukban, amikor ki akarták őket lakoltatni onnan. 

Ruth megszállottan keresi a testvérét, ennek során többször is konfliktusba kerül a környezetével, még azokkal is, akik jóindulattal közelednek felé. A legtöbben persze megvetik azért, amit tett, ám ez a szavakban és cselekedetekben is alakot öltő gyűlölet – legalábbis látszólag – lepattan róla. Érzelmeit a végsőkig igyekszik elnyomni, egyedül az elkeseredett düh tör fel belőle időnként. Ezt a rendkívüli keménységet, elszántságot Sandra Bullock úgy jeleníti meg, hogy szinte kővé merevített arccal játssza végig a szerepet. Mindennek ellenére nem érezzük érzéketlennek vagy egysíkúnak az alakítását, mert szinte mindig ott látjuk mögötte azt a másik arcot, melyet valami kimondatlan, mert kimondhatatlan keserűség gyötör és gyűr meg nap mint nap. 

Adam McKay filmjében (Ne nézz fel!) Kate Dibiasky csillagászhallgatóval (Jennifer Lawrence) valami olyasmi történik, amire minden asztronómus vágyik: felfedez egy üstököst. Azonnal értesíti tanárát, Randall Mindy-t (Leonardo DiCaprio), ám a közösen elvégzett számítások után az örömből – szörnyen nagy – üröm lesz. Kiderül, hogy ez a hívatlan vendég egy fél év múlva látogatást tesz a Földön, elpusztítva minden élőlényt. Mivel Randall és Kate következtetéseit a külföldi szakemberek is alátámasztják, a NASA Bolygóbiztonsági Koordinációs Hivatala – igen, van ilyen – révén sikerül bejutniuk az Egyesült Államok elnökéhez (Meryl Streep), aki meghallgatja őket, majd közli, hogy fontos belpolitikai szempontok miatt pillanatnyilag nem áll módjában bejelenteni a világvégét, és intézkedni sem óhajt. Randall és Kate azonban nem adják fel, a médiához fordulnak, ám csak a cinikus Napi szaft című show-műsorba nyernek bebocsátást. 

Ami ezután jön, az minden képzeletet alulmúl. Hiába a tudományos érvelés, valójában szinte senkit nem érdekel, mi fog történni. A katasztrófa híre valahogy elszivárog a média és a közösségi háló mocsarában. A helyzetre Kate és Randall is másként reagál: míg az előbbi legszívesebben beleüvöltene az emberek arcába, addig az utóbbi inkább a békésebb utat választja, állandó szereplője lesz a Szaftnak. Az üstökös láthatóvá válásával mindenki számára egyértelmű lehetne, hogy cselekedni kell, ám az elnök inkább elindítja a Ne nézz fel! mozgalmat, mondván, aki felfele tekintget, az elzárkózik a lábunk előtt heverő valós problémáktól.

Leonardo DiCaprio gyerekkorában kezdte a filmes szakmát, játszott többek között az Ez a fiúk sorsa, a Titanic, az Aviátor, a Viharsziget, az Eredet, A visszatérő és A nagy Gatsby című filmekben. Azon színészek közé tartozik, akiknek minden filmjét bátran meg lehet nézni, szinte biztos, hogy nem fogunk csalódni. A Ne nézz fel! egy olyan szerepre adott lehetőséget neki, ami eltér az eddigiektől, hiszen DiCaprio legtöbbször magabiztos, öntudatos és jó fellépésű figurákat formált meg, most viszont egy depressziós, pánikbeteg, kissé ügyefogyott csillagászt alakít. Randall nagyon jól tudja, hogy ha nem tesznek valamit, elpusztul a világ, ennek ellenére elcsábul, s mint „Amerika legismertebb és legdögösebb tudósa” összeáll a Napi szaft nagyszájú showwomanjével (Cate Blanchett). A katasztrófa árnyékában rávetülő halvány fénysugár egy pillanatra elvakítja, s DiCaprio hitelesen formálja meg a kétségek között gyötrődő, lelkiismeretével viaskodó szakembert, aki számára saját maga legalább akkora problémát jelent, mint a világvége.

A kutya karmai közt inkább stílusbravúr különösebb mondanivaló nélkül, míg a Megbocsáthatatlan egy rendívül megrázó alkotás. A cím nem feltétlenül adja vissza, miről is szól a film, hiszen Ruth nem akar bocsánatot nyerni. Először nem is értjük, miért; olyan, mintha beletörődött volna a megváltoztathatatlanba, ám ahogy telik az idő, kezdünk ráébredni: ennek a kutatásnak nem csak a régen látott testvér megtalálása a célja. Aki december végén megnézte a Ne nézz fel! című fanyar humorú szatírát, sajátos hangulatban zárhatta az évet. Volt, aki szerint az emberiség, a média és a világ vezetőinek eszement reakcióiban a járványkezelés visszáságaira ismerhettünk, ám valószínűbb, hogy ezt a filmet a klímaváltozás analógiájaként kell értelmeznünk. Peter Isherwell (Mark Rylance) személyében pedig – aki vállalja, hogy a polgárok erőfeszítései nélkül feldarabolja és hasznosítja az üstököst – arra a techgurura ismerhetünk – s van belőlük jó néhány –, aki kérés nélkül igyekszik kényelmesebbé tenni az életünket úgy, hogy közben betegre keresi magát, és nem mellékesen jókora hatalomhoz is jut. Akárhogy is van, annyi biztos, hogy akadnak olyan nyilvánvaló, valóságos problémák, melyek láttán az ember úgy érzi: az egyetlen megoldás az, ha belekiabáljuk a világ fülébe: Nézzetek fel! 

Szerző: Baranyai Béla

Fotó: Netflix

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. január 16-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.