A szegénység, a tisztaság és az engedelmesség Jézus életstílusa – Diakónusszentelés Gyulafehérváron

A szentelési szentmisében az evangélium felolvasása után András István szemináriumi rektor kiszólította a jelölteket és kérte az érseket, hogy szentelje fel őket a szerpapi, azaz diakónusi szolgálatra.

Kovács Gergely érsek homíliájában az elköteleződés fontosságát emelte ki. Elmondása szerint „mai világunkban különösen nagy bátorság kell az elköteleződéshez”. Az érsek rámutatott, hogy a szegénység, az Istennek szentelt tisztaság és az engedelmesség „nem vonzó és paradoxnak hat”. Ehhez kapcsolódóan a főpásztor feltette a kérdést: Isten miért lelné kedvét abban, ha az ember lemond az Isten által jónak teremtett dolgokról? Majd válaszként elmondta: ha Jézus földi életét tanulmányozzuk, akkor az evangéliumokban világosan kirajzolódik, hogy a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség Jézus életstílusának mondható, ami alapján elmondható, hogy „Jézus ekképpen, a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség révén lett egészen szabad a küldetésre, az Atya akaratának teljesítésére, és arra, hogy életét mindenkiért adja”.

Az érsek hozzátette: ezért aki Jézushoz akar hasonló lenni, annak az életében meg kell, hogy jelenjen e három evangéliumi tanács, különösen is a szent szolgálatra készülő jelöltek életében.

Kiemelte továbbá, hogy az első hét diakónust az apostolok az özvegyek és az árvák megsegítésére választották ki és szentelték fel, ezáltal a feladatuk az engedelmes és szeretetteljes szolgálat volt (vö. ApCsel 6,1–7). Korunk kultúrájában az Isten és a felebarát szolgálata felcserélődik az egocentrikus mentalitással, amely zsákutcába vezet, és amely ellen aktívan tenni kell.

A főpásztor Ferenc pápát idézve kijelentette: „A diakónusok a Lélek által nekünk adott ajándékok (…), akik megmutatják, hogy a helyes út épp ellenkező irányba vezet: az imádságban szolgálok, a közösségben szolgálok, a szolidaritásban szolgálok. Szolgálom Istent és testvéreimet” – ráirányítva a figyelmet és bíztatva a szentelendőket a diakónusi szolgálat mikéntjének méltó megélésére.

A homília után a jelöltek letették a szentelési ígéreteiket, majd tiszteletet és engedelmességet fogadtak a mindenkori főpásztornak. Ezt követően a teljes átadás jeleként földre borultak, miközben a Mindenszentek litániáját imádkozva a jelenlévők kérték a családtagokkal, rokonokkal, barátokkal és ismerősökkel megtelt gyulafehérvári székesegyházban a szentek közbenjárását a jelöltekért.

A litánia elimádkozását a diakónussá szentelés két lényeges mozzanata követte: a püspök általi kézrátétel és a felszentelő ima. Az újonnan felszenteltek magukra öltötték a diakónusi liturgikus ruházatot, vagyis a bal vállon átvetett és a jobb kar alatt megkötött stólát és a dalmatikát, valamint átvették az evangeliáriumot, majd a diakónusi rendbe való befogadással zárult a szentelés szertartása.

Fotó: Kováts Álmos Botond/SIS

Forrás: Seminarium Incarnatæ Sapientiæ/Romkat.ro

Magyar Kurír