A szentté válás útja, hogy Isten számára jelen legyünk – Szent Balázs napja Székesfehérváron

Tornyai Gábor plébános köszöntőjében a szentek aktualitásáról beszélt, akiket sok-sok évszázad elteltével is felfedezhetünk. „Ma, amikor sokan félnek és küzdenek a betegséggel, jó megtalálni olyan szenteket, akiknek a közbenjárását kérhetjük. Ilyen Szent Sebestyén, városunk egykori megmentője és persze Szent Balázs, akihez a torok betegségei kapcsán fordulhatunk. A szentek életpéldája azonban túlmutat ezen, és magára Jézusra hívja fel figyelmünket” – mondta a plébános.

„Sokan érzik ma úgy, hogy újra fontos Szent Balázs közbenjárása, hogy szükség van a balázsáldásra, mert oda a hangunk, mert nehezen kapunk levegőt, mert küzdünk a hosszú járvány miatt” – kezdte beszédét Spányi Antal.

Hangsúlyozta: a szentekről azt gondoljuk, az a dolguk, hogy segítsenek bennünket, és imádságunkat Isten elé vigyék. Sokan meg is tapasztalták, milyen csodálatos, ahogy imájuk meghallgatásra talált, amikor például Kaszap Istvánhoz, Bogner Mária Margithoz, e két szent életű fiatalhoz fohászkodtak, akik hősiesen, hittel viselték a betegség súlyos keresztjét. Mégis újra kellene gondolnunk a segítő szentek szerepét életünkben – mutatott rá a püspök. „Szent Balázsra is úgy tekintünk, mint egy olyan szentre, aki mindig Isten előtt állt, az Ő eszköze akart lenni. Nem csodákért fohászkodott, hanem Isten tanúja, Isten jele akart lenni. Mindig jelen akart lenni Isten számára – ez a szentté válás útja; ha ezzel csoda is párosul, az azért van, mert Isten az Ő dicsőségének megnyilvánulására akar minket felhasználni.”

A főpásztor napjaink szentjei életpéldáján keresztül kiemelte: „Isten jelenlétében Ienni, Isten számára jelen lenni, Isten számára eszköz lenni. Ez a fő üzenete a szentek életének.” A püspök arra buzdított, járjunk mi is ezen az úton, akkor nem fáradunk el, és nem égünk ki a szolgálatban, az imában. „Ahogy Szent Balázs is tette, merjük elveszíteni a saját elgondolásainkat az életünkről, és hagyjuk, hogy Isten akarata teljesüljön mindenben.”

Imájában a főpásztor hálát adott az Oltáriszentségben jelen levő Krisztusnak, hogy velünk maradt, kísér bennünket, és jelen van számunkra. Megtapasztalhatjuk szeretetét, felemelő erejét, megbocsátó jóságát. Azért fohászkodott, hogy Szent II. János Pál pápa és a ma élő szent életű papok életpéldája által minden kilátástalannak tűnő életkörülményben Isten jelenlétében tudjunk maradni, és tanúságot tudjunk tenni róla.

A szentmise a szentségi áldással, a Tantum ergo szentségi énekkel és litániával zárult.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Kovács Marcell

Magyar Kurír