Ami nekünk kortárs, az unokáinknak már klasszikus – A Bibliamúzeum legújabb kiállításáról

Nemzedékről nemzedékre – ezzel a címmel nyitotta meg legújabb időszaki kiállítását a Bibliamúzeum, amely a Böhm-gyűjtemény képeiből válogatott. A tárlat címe kevésbé az egyes, bemutatott festményekre, inkább a gyűjteményre és a gyűjtőkre utal.

Timár Gabriella, a Bibliamúzeum vezetője a tárlat megnyitóján elmondta: „Előbb szerettük meg a Böhm családot, mint hogy igazán ismertük volna a gyűjteményüket. Feledhetetlen az első találkozás, amikor itt, a Ráday Gyűjtemény gyönyörű műemlék könyvtárában leültünk ismerkedni, beszélgetni a két Böhm Józseffel. Itt ücsörögtünk, és terveztük, hogy egyszer majd lesz egy kiállítás ebben a térben abból a szép anyagból, amely az övék. Különös kincs, ha nemzedékről nemzedékre áldás kíséri egy család életét, ahogy ezt a Bibliában Isten ígéri; ígéri a hűséget, mert Isten jó.”

A múzeumvezető hangsúlyozta, szereti a Böhm család szépséget és örömet megosztani akaró vágyát. „Az értéket nem elég látni, gyűjteni, hanem tudni kell láttatni is.” Elárulta, óriási élmény volt kiállítást rendezni Böhm Józseffel, mert a társukká lett a munka során, együtt élvezték, ahogyan alakultak a múzeum terei, falszakaszai. „Jó felfedezni minden alkotásban azt, hogy miként lesz az ember alkotótársa a nagy alkotónak. Ahogyan Makoto Fujimura fogalmazott: »Isten szeretetből teremtett, mert természetének része az alkotás.« A művészet Isten áldása; alkotótársakká tesz minket, alkotótársakká teszi az alkotókat.”

Idősebb Böhm József az 1960-as években kezdett műgyűjtéssel foglalkozni. Semmilyen művészi, művészettörténeti előképzettséggel nem rendelkezett – orvos volt, a marosvásárhelyi magyar egyetemen végzett –, de fejlesztette magát, és hamar beletanult. Sokat segített neki Jakobovits Miklós festő, akivel Nagyváradra költözésük után ismerkedett meg. Az ekkor már neves művész praktikus tanácsokkal látta el, később pedig fiát is támogatta. Elsősorban nagybányai művészek alkotásait vásárolta (Ziffer Sándor, Perlrott-Csaba Vilmos, Jándi Dávid), amelyekhez erős érzelmi szálak fűzték. A Ceaușescu-érában ez a tevékenység nem számított veszélytelennek, a múzeumok tereiből eltűntek a nemzeti kisebbségekhez tartozó alkotók munkái. Műkereskedelmi szempontból értékes képeket, tárgyakat nem lehetett kivinni az országból, számtalan alkotást védettség alá helyeztek. A Böhm családot feltehetően lehallgatták, így tudták meg róluk, hogy gyűjtésbe kezdtek. Megjelent otthonukban a rendőrség, és több festményt felvettek a védettségi listára, így amikor 1981-ben elhagyták az országot, hátra kellett hagyniuk ezeket. Németországba költöztek, ahol ifjabb Böhm Józsefet eleinte nem érdekelte a gyűjtés, de 1997-ben egy nagybányai művészeket bemutató, Düsseldorf környéki kiállításon megismerkedett a gyűjtői közeggel, amely beszippantotta. Innentől kezdve egyre inkább bevonódott a családi „vállalkozásba”, majd apja halála után teljesen átvette annak kezelését.

Ifjabb Böhm József erdélyi származású, szász felmenőkkel is rendelkező, Németországban élő neurológus orvos, műgyűjtő. Marosvásárhelyen született, apja és anyja szintén orvosként dolgoztak. Kolozsváron kezdte meg tanulmányait, majd családja 1981-ben Németországba emigrált, az orvosi képzést már ott fejezte be. A freibergi kórház intézetvezető főorvosa lett. A családi örökséget, a műgyűjtést 1997 óta folytatja. Édesapja, idősebb Böhm József 2021-ben halt meg.

Idősebb Böhm Józsefhez képest fia igyekezett a nagybányai művészek alkotásain túlmenően is gyűjteni. Az apa főként a klasszikus nagybányai művészek, valamint kortárs erdélyi alkotók munkáit vásárolta. Erdély nemzetiségi és kulturális szempontból is rendkívül színes közeg, magyarok, románok, németek, zsidók, örmények éltek itt együtt. Ez értelemszerűen sajátos művészetet is teremtett, amely a Böhm családot is „megfertőzte”.

Ifjabb Böhm József a Kós Károly-i transzilvanista gondolatvilág jegyében bővítette a gyűjteményt. Utánanézett a szász művészeknek (Mattis Teutsch János, Henri Nouveau, Fritz Kimm, Hans Eder), és egy német anyagot is felépített, valamint a második világháború utáni erdélyi alkotóktól is gyűjtött. Emellett létrehozott egy közép-európai kortárs gyűjteményt, amelyben jelentős szerepet kaptak a konstruktivista művészek. Ingo Glass bánsági szobrász hívta fel a figyelmét arra, hogy a Habsburg Birodalom népei körében igen erős a fogékonyság a konstruktív művészetre. Felismerte, hogy a német kulturális közegben sokkal könnyebben tudják megemészteni a magyar művészek munkáit, ha azokat közép-európai kontextusban tálalják. A magyarokon felül lengyel, cseh, szlovák, német, osztrák és svájci alkotóktól is vásárolt.

A család harmadik nemzedékét ifjabb Böhm József fia képviseli a gyűjtésben. Böhm Márton a Nemzeti Galériában végzett szakmai gyakorlatot, hogy jobban megismerje az erdélyi művészetet, egyébként feleségét is ott ismerte meg. Később Csíkszeredában is dolgozott, illetve közép-európai kultúrdiplomáciát tanult az Andrássy Egyetemen. A kiállítás megnyitóján elhangzott, hogy Böhm Márton nagyapjától megörökölte a rámák iránti rajongást. Idősebb Böhm József szinte valamennyi keretet maga készítette, nyugdíjazását követően sajátította el ezt a mesterséget. „Nagyon jó szeme van, látja a hibáimat is gyűjtés közben. Néha mondja is, hogy »apa, a konstruktívoknál azért vigyázz kicsit, ne vidd túlzásba«. Nagyon remélem, hogy tovább tudja vinni a munkát” – fejtette ki ifjabb Böhm József a kiállítás megnyitóján, ahol Ébli Gábor esztétával beszélgetett. Az ünnepi eseményen a Kollár vonósnégyes segítette a tárlatra való ráhangolódást.

A Bibliamúzeumban első alkalommal rendezték be az új kiállítótereket a pincerészben. Itt kaptak helyet az 1945 utáni konstruktív művészek alkotásai. Többek között Fritz Kimm, Kiss Béla, Lakner László, Jakobovits Miklós, Maurer Dóra, Haász István, Konok Tamás, Mengyán András, Bak Imre és Fajó János munkáit tekinthetik meg a látogatók. Ifjabb Böhm József meg is jegyezte a megnyitón: ha édesapja itt lehetne, biztosan nehezen venné tudomásul, hogy az alsó szintet a konstruktivisták uralják. „De hát így van ez a gyűjtésben, a következő generáció továbbmegy, és a saját ízlésének megfelelően viszi tovább a gyűjteményt” – tette hozzá.

Amennyiben az érdeklődőket elsőre megriasztaná a gyűjtemény e szekciója, érdemes részt venni Fodor Éva művészettörténész április 25-ei szubjektív tárlatvezetésén 16 óra 30 perctől. A kiállítótér földszintjén a 1945 előtti klasszikus modern erdélyi festmények, valamint egy pár avantgárd kép látható. A megnyitón elhangzott, ez az első alkalom, hogy egyazon kiállításon kap helyet a Böhm-gyűjtemény klasszikus, valamint kortárs része. Ébli Gábor kiemelte, ennél csak az volna bátrabb, ha egy térben, egységben kezelnék a teljes anyagot. „Ennek a gyűjteménynek a legfontosabb üzenete az, hogy a művészet folytonos. Az egyetlen, ami számít, az a kvalitás. Most még kortársnak érzünk valakit, majd az unokáink klasszikusként hivatkoznak rá” – mondta.

Felvetődik a kérdés, hogy a gyűjtőkön kívül mi köti össze ezeket a munkákat. A mára már nagyjából több mint háromszáz darabos gyűjtemény száz évet ölel fel. A műveket leginkább a közép-európai örökség kapcsolja egymáshoz. A megnyitón az egyes képek történeteivel is igyekeztek bemutatni ezt; megtudhattuk, milyen gondolatvilág, élmények, feszültségek húzódnak meg az alkotások mögött. Kihajtható füzetet is készítettek a múzeum dolgozói, amelyen egy-egy kérdés, rövid történeti adalék segítségével hozzák közelebb a műveket a látogatókhoz. A kiadványból megtudhatjuk például, hogy Ziffer Sándor zsidóként megjárta a haláltáborokat. Mozgásában korlátozott volt, ezért több olyan képe is készült, amelyet a műterme ablakából festett. Hans Eder, az egyik legjelentősebb brassói születésű szász festő „ablakos” csendéletein szinte mindig megjelenik egy kaktusz, egy szoborpár és gyümölcsök, valamint Brassó látképének egy részlete. Más párhuzamokat is felfedezhetünk a kiállításhoz készült kiadványokon. Az füzetek címoldalán, illetve a plakátokon is Fritz Kimm Maja Philippi című, közel életnagyságú portréját láthatjuk, ami feltehetően a lány édesanyja, a rajzolóként, festőként és szobrászként is ismert Margarete Depner megrendelésére készült. Érdekesség, hogy később a lányból híres történész lett. A megnyitón ifjabb Böhm József elárulta, ez a család egyik kedvenc képe, a lánya szereti leginkább a portrét. Róla ugyancsak készült egy festmény, amely a gyűjtemény fontos darabja. Ezt Jovián György, a család barátja festette, akinek egyéb munkái megtekinthetők a kiállításon. A képek által megjelenített formavilágban is megfigyelhető egyfajta folytonosság. A földszinti tárlat az avantgárddal ér véget, majd folytatódik az alsó térben a konstruktivistákkal, így rajzolva ki jól követhető ívet.

A megnyitó végén ifjabb Böhm József spontán tárlatvezetést tartott a megjelent érdeklődőknek a kiállítás konstruktivista szekciójában. A lelkesedés és a rajongás, amellyel magyarázott, megerősítette, amit különböző interjúk alkalmával többször is elmondott már: számára a gyűjtés folytatása nemcsak a szülei munkássága iránti tisztelet megnyilvánulása, hanem belső szükséglet is. A művek bemutatását missziónak tekinti, úgy érzi, ezzel hozzájárulhat ahhoz, hogy az erdélyi művészetről teljesebb, árnyaltabb, pontosabb kép alakuljon ki a közvéleményben. „A művészet számomra nem befektetés, hanem szenvedély” – szögezte le korábban.

Összességében ismét egy rendkívül gazdag tárlatnak adott helyet a Bibliamúzeum, amely új kiállítóterekkel is várja a látogatókat. A nagybányai képek talán nagyobb tetszést aratnak majd az érdeklődők körében, de kiváló alkalmunk nyílik most arra, hogy belekóstoljunk a konstruktivista képek, szobrok világába, és kötődést alakítsunk ki egy másik nemzedék művészetéhez is.

A múzeumok éjszakáján, 2024. június 22-én Böhm József tart tárlatvezetést.

Szerző: Pap Lázár

Fotó: Füle Tamás

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. április 21-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.