Augusztus 14. – Isten felkereste a poklot

Hazai – 2009. augusztus 14., péntek | 6:00

Az éhségcella nem Isten vereségét mutatta meg, hanem tabernákulummá vált, mintha Isten – miután belopózott egy szegény ferences szívébe – megjelent volna a pokolban. Maximilián atya jelenléte a bunkerben a többiek számára volt szükséges. Õ vissza tudta nekik adni a békét, csatlakoztak hozzá, és hangosan imádkoztak. Egy templom benyomását keltették.

A foglyok egymás után meghaltak; csak négyen maradtak életben, köztük Kolbe atya, aki még eszméleténél volt. Az SS-esek ekkor odaküldtek valakit, hogy fenil-injekcióval vessen véget életüknek.

Egy szemtanú így számol be erről: „Láttam, ahogy Kolbe atya imádkozva maga nyújtotta a karját… Alighogy az SS emberei elmentek, beléptem. A többi holttest a padlón hevert, arcuk a szenvedéstől eltorzult. Kolbe atya ült. Teste tiszta és ragyogó volt. Szeme nyitva volt, arca pedig tiszta, nyugodt, sugárzó. Kolbe kezét fölemelve ezt mondta: Üdvözlégy, Mária.” Ezek voltak az utolsó szavai.

Egy szemtanú elbeszéléséből

(Részlet a „Amint az Atya szeretett engem... – 365 gondolat a papság évére című könyvből.
Citta Nuova, 2009
http://editrice.cittanuova.it/notizia.asp)