Az angolkisasszonyok iskolájára emlékeztek

„Követe egykor Krisztus csodáját népek sokasága; tanítván őket e szavakat mondja: Boldogok, akik lelki szegények, és nem hivalkodnak, mert a mennyország adatik azoknak…” – csendült a Kájoni Cantionale gyönyörű éneke a nyolc boldogságról az intézet falai előtt Zsililnszky Cecília, a Szent Mihály székesegyház kántora előadásában a szeptember 10-i ünnepi alkalom prológusaként, megidézve azt a szellemiséget, amely – mint Márfi Gyula érsek mondta köszöntőjében – mindig is jellemezte megélt életgyakorlatként az angolkisasszonyok tevékenységét.

A főpásztor elmondta, hogy még egri püspökhelyettesként figyelt fel az angolkisasszonyok szeretetteljes, segítőkész, befogadó jelenlétére, ahogy felnövekvőben lévő intézményeiket igazgatták. Veszprémbe kerülése után pedig az elsők között az angolkisasszonyoknál végzett egykori növendékek keresték meg őt, akik évfolyamtalálkozóikat tartották a városban, s megkérték, hogy egykori templomukban mutasson be szentmisét. Már akkor is meglepő és jó érzés volt látni, emlékezett, hogy különböző felekezetűek milyen szeretettel beszéltek az angolkisasszonyokról, hajdani tanítóikról. Az angolkisasszonyok már jóval a II. Vatikáni Zsinat előtt ökumenikus szellemben foglalkoztak a növendékeikkel, és senki sem érezhette magát intézeteikben idegennek, másodrangú növendéknek – emelte ki Márfi érsek. Veszprémben sokrétű iskolarendszer alakult ki intézetükben (elemi, polgári, gyakorló iskola, tanítóképző, kereskedelmi leánygimnázium, líceum).

Péterné Rózsa Mária önkormányzati képviselő a rend veszprémi házának 1993-as újranyitása alkalmából a megboldogult Tóth László püspökhelyettes gondolatait idézte, aki a nehéz időkben is megtartott reménység fontosságáról szólott szentbeszédében, s a rendalapító Ward Mária küzdelmes életét méltatta. Utalt egyúttal arra is, hogy e kitartó reménykedésre ma is szükség van, hiszen jelenleg csak egy idős angolkisasszony él Veszprémben, aki sekrestyési szolgálatot lát el a templomban. Jó volna, ha ismét kaphatna a rend veszprémi házába is nővéreket, akik egykori iskolájukban – a most egyházmegyei fenntartású Szilágyi Erzsébet Keresztény Általános Iskolában – áldásos hitoktatási feladatokat láttak el korábban.

A Raffay Béla szobrászművész által alkotott jubileumi emléktáblát Debreczenyi János polgármester leplezte le, Márfi Gyula érsek pedig megáldotta.

A rendház egykori templomában, a Regina Mundi-plébániatemplomban bemutatták Horváth Elvira nyugdíjas tanítónő, egykori Sancta Maria intézeti növendék könyvét az egybegyűlt hajdani iskolatársak közösségében. A könyv tudományos alapossággal, ugyanakkor érző lelkiséggel ad összefoglalót a 150 éve Ranolder János püspök hívására Veszprémbe érkezett rend nőnevelő tevékenységéről adatok, adatközlők, emlékezők segítségével. A kötetet annak gondozója, Vörösné Márkus Hajnalka, a Veszprém Megyei Levéltár igazgatóhelyettese ismertette. Debreczenyi János polgármester a szerzőnek a város kitüntető elismerését, Pro Meritis-díjat adott át ez alkalomból.

Toldi Éva/Magyar Kurír