
– A Szentatyánál tett látogatás alkalom volt arra, hogy biztosítsuk Õt a szeretetünkről és arról, hogy egy emberként állunk mellette a mostani időkben. Várjuk és köszönjük a vezetését, amelyet az Egyház megújítása érdekében kapunk tőle, és számíthat mindannyiunkra. A Szentatya beszédében a liturgiáról beszélt, nem véletlenül, ezt ugyanis központi témának tekinti. Összes műveinek sorozatában is elsőként az a kötet jelent meg a német kiadásban, amelyben a liturgiáról szóló írásai foglalnak helyet. Ilyen értelemben kaptunk tőle bátorítást és eligazítást.
– Maga a pápa írja levelében, hogy fájdalmasan érintette a katolikus körökből érkező nyílt támadás. Vajon megengedhető-e az egyházban egy ilyen mértékű kritika a pápa személye, intézkedése ellen?
– A levél nem csupán erről a konkrét esetről szól, és nem a pápa szomorúságát fejezi ki elsősorban, hanem egy korszakalkotó tanítást találunk benne, különösen a levél második felében. Az egyház küldetéséről tesz hitvallást, arról, hogy az Egyháznak az egység jelének kell lennie – ahogyan azt a Lumen gentium tanítja – az egész világ előtt. Ezért a legnagyobb elkötelezettség a keresztények egységének az ügye mellett, amelynek keretébe illeszkedik, hogy a katolikus hagyományú emberek között is az egység és az egyetértés megerősítésén fáradozik. Másrészt szól arról, hogy a dialógus és a hitbeli különbségek mellett a lehetséges egység és egyetértés irányában elkötelezett, mind a zsidósággal, mind az iszlámmal, mind a más világnézetű emberekkel. Tehát egy nagy hitvallás és iránymutatás ez egész pápai tevékenysége és tanítása szempontjából. Ilyen értelemben is nagy ajándék ez a levél. Ajándék azért is, mert az igazságtalanul gyűlölet céltáblájává tett embereknek a védelmében is fölemeli a szavát. Lehetséges, hogy ez egy korszaknak a jele. Van aki azt mondja, hogy történelmi dokumentumról van szó.
– A Vatikán hivatalos napilapjának igazgatója szerint „az elmúlt időkben nem találunk precedenst arra a felfordulásra, amit a január 24-i bejelentés okozott" (vagyis a kiközösítés visszavonása a lefebvriánus püspökök esetében). Giovanni Maria Vian a L'Osservatore Romano pénteki címlapján megállapítja, hogy ma az információ ki van téve a manipulációnak, az eszközként való felhasználásnak. Hovatovább sajnálatos a hírek kiszivárogtatásának jelensége is, ami nem kerülte el a Római Kúriát sem, holott e történelmileg kollegiális szervezetnek az a kötelessége, hogy példát mutasson.
– Inkább hangzavar volt, mint felfordulás. Az Anyaszentegyház él, az Anyaszentegyház működik és nem szabad, hogy hagyjuk magunkat befolyásolni ilyen visszhangoktól vagy attól a hangzavartól, ami néha előfordul.
Magyar Kurír