Az Oltáriszentség vétele és imádása – 2005. május 21.

Az Egyház hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztus nemcsak a vétel pillanatában, hanem folyamatosan jelen van az átváltoztatott kenyérben és borban. Így tehát nemcsak az áldozásnak, hanem a szentségimádásnak is megvan a fontossága.

Hány és hány ember válik jobbá, hogy elidőzik a szentségi Jézus előtt. Lehet imádságban elmélyedni a szobánkban vagy a természetben is, de különös erőforrás a templomi imádság, találkozva a szentségi Jézussal. Az Oltáriszentség előtt imádkozva olyasmit teszünk, mint amikor Jézus a Mennyei Atyja előtt imádkozott.

„Nem azért jöttem, hogy a magam akaratát teljesítsem, hanem Mennyei Atyám akaratát” – mondja Jézus. Ehhez pedig kell az élő kapcsolat. Mi sem attól leszünk emberek, hogy a magunk akaratát hajtjuk erőnek erejével, hanem időt szentelünk arra, aki az idő ura, és átitatja örökkévalósággal. Az Oltáriszentség  az örök élet kenyere. Jó, hogy az áldozás élményét kiegészíti a szentségimádás üdvös, vagy időnként gyötrő várakozása. Ahhoz hogy jót együnk, kell egy kicsit éhezni is. Ahhoz hogy a találkozást megbecsüljük, érdemes megbecsülni a találkozás hiányát is.

Sánta János