Az Ördöglovas kastélya – Látogatás Sándor Móric egykori bajnai birtokán

Persze, a klasszicista építész is hasonló elemekkel operál, ami a kastély alaprajzát illeti, csak jóval kevesebb díszítménnyel ékesíti a kastély homlokzatát. Jellemzően az előre ugró portikusszal, felette a timpanonnal, négy korintoszi oszlopfővel és közötte a kovácsoltvas ráccsal ellátott széles erkéllyel. A homlokzat két oldalán szintén fehérre festett, zsalugáteres ablakok néznek a kastély előtt elterülő, évszázados fákkal körülvett tájra.

„Üdvözöljük gróf Sándor Móric, a legendás »Ördöglovas« egykori otthonában! A Sándor család 18-19. században hazánk egyik befolyásos főnemesi családja volt, kastélyaik és palotáik Magyarország épített örökségének kiemelt emlékei. Nagyszabású építkezéseik azután kezdődtek meg, hogy Sándor Antalt 1787-ben grófi rangra emelték. Fia, Vince építtette többek között a budai Sándor-palotát, a mai köztársasági elnöki rezidenciát. A család Bajnán álló korábbi kastélyának klasszicista átépítését is ő kezdte el az 1830-as években Hild József tervei alapján. A család impozáns kastélyaihoz nagy kiterjedésű kertek is tartoztak. A hazai tájképi kertek viszonylatában korai alkotásnak számító, a 12,4 hektáros bajnai már 1816 előtt elkészült. (…) 2018-2020 között a Nemzeti Kastélyprogram keretében a főépület belülről is megújult, helyreállításra került a kastély díszudvara, valamint a park is új funkciókkal gazdagodott. A kastély leghíresebb tulajdonosa, Sándor Móric nemcsak uradalmi tevékenységével, hanem Metternich kancellár lányával, Leontine hercegnővel kötött házassága és sajátos életmódja révén is beírta nevét a történelemkönyvekbe. Megdöbbentő, Európa-szerte ismert lovas bravúrjainak köszönhetően ragadt rá az »Ördöglovas« elnevezés. A kastélyban helyet kapó kiállítás az ő, illetve leánya, a szintén európai hírességnek számító Sándor-Metternich Paulina alakját idézi meg” – olvashatjuk a bajnai kastélymúzeum bejáratánál.

Ahogy a magyarországi kastélyok szinte mindegyike súlyos károkat szenvedett el a II. világháború alatt, úgy ez a kastély sem kivétel. 1944-ig még nagyjából minden rendben volt, egészen addig, amíg Románia át nem állt a szövetségesek oldalára. Az unoka, Sándor-Metternich Klementine a háború elől Svájcba menekült, így a kastély a svájci nagykövetség révén egy ideig védettséget élvezett. (Például a Magyarországon oly sok dokumentum értékű fényképfelvételt készítő Carl Lutz is a svájci kapcsolatainak köszönhetően járhatott Bajnán.) 1944 decemberében viszont már állandó magyar és német katonai megszállás alatt állt a település. December 25-én, öt napra rá, hogy a magyar és a német katonák elhagyták Bajnát, bevonultak a szovjetek, akik a plébánián rendezték be főhadiszállásukat. 1945. január 2-án a németek ellentámadásba mentek át, és másnap visszafoglalták a települést, ami azonban március 22-én újfent orosz kézre került. 

Innentől kezdődik a lepusztulás hosszú folyamata. Ami a bombázások után megmaradt, értéktárgyak, bútorok és egyéb berendezési eszközök, az mind közprédává vált. 1945 után születtek ugyan különböző tervek a kastély hasznosítására, így például felmerült egy proletár gyermeküdülő vagy színészüdülő ötlete is, de végül a főépületben egy gépállomást alakítottak ki, a melléképületekben komfortnélküli lakásokat, az istállóban pedig egy alumíniumtálca-készítő üzemet hoztak létre. A gépállomást idővel tovább bővítették: 1953-tól traktorosnőképző intézetet alakítottak ki itt. A rendszeres karbantartás hiánya miatt azonban a kastély állapota folyamatosan romlott, olyannyira, hogy a hetvenes években végül az életveszélyessé váló főépületet ki kellett üríteni, a mellékszárnyakban lévő szükséglakásokat pedig felszámolni. Ízelítőül ennyi talán elég is a bajnai kastély nem túl szívderítő 20. századi történetéből… De most térjünk rá a kívül-belül csodaszépen felújított bajnai kastély bemutatására!

A látogató a Megfeszített Jézusnak felajánlott kápolnába lép be. Az oltárképen díszes keretben megfestve Krisztus keresztjét látjuk a felhők között. Csupán a fehér lepel utal a szenvedéstörténetre, hiszen a Megváltó már feltámadott.

Tovább menve a kiállításon, a kastély régmúltjába nyerhetünk bepillantást: a 18. és a 19. század elejének mindennapi élete elevenedik meg az akvarelleken és festményeken, valamint egy mozgatható, szétszedhető és újra összerakható kis maketten, amit a látogató gyerekek azonnal fel is fedeznek maguknak.

Miután egy Sándor-Metternich kastélyban járunk, megtekinthetjük itt Johann Nepomuk Ender (1793-1854) festményét is Metternich hercegről, a korszak egyik leghíresebb osztrák politikusáról. (Johann Ender és ikertestvére, Thomas Ender híres bécsi festők voltak, akik a Metternich-család szolgálatában álltak.)  

A 19. század közepe óta már folyamatosan készültek fényképek a kastélyról és a bennük lakókról. A kastélykiállítás különlegességét a rengeteg eredeti fotográfia adja. Összességében elmondhatjuk, hogy rendkívül gazdag a kiállított anyag, úgy a restaurált tárgyak tekintetében, mint a helytörténeti gyűjtemény vonatkozásában. Az építészek, muzeológusok, műtörténészek, restaurátorok láthatóan mindent megtettek azért, hogy ha teljesen nem is lehetett visszavarázsolni a kastély eredeti milliőjét, a látogatókat mégis rendkívüli élményben részesítsék.

A fényképek visszaidézik a korabeli, „békebeli” hangulatot: látjuk például 1913-ból, hogy a már említett Sándor-Metternich Paulina hercegnő napernyőjével ácsorog a bajnai kastély növényekkel gazdagon beültetett díszudvarán, amit ma is megnézhetünk szépen felújítva, csak éppen nincs benne semmi, a füvet leszámítva.

A helytörténeti kiállítás termében egy óriási traktorral találjuk szembe magunkat, ami arra utal, hogy egykor gépállomás működött itt. A kastély 18. századi falképei vizesedés miatt leváltak, ezeket a restaurátorok még 2020-ban, a felújítási munkák előtt restaurálták, és most megtekinthetők a kiállításon. A lépcsőházban Sándor Móric gróf 1827-ben festett lovasportréját helyezték el, ami a II. világháborúban komoly sérüléseket szenvedett: a főalak arcára leadott huszonegy lövés szaggatta szét a vásznat. A Balassa Bálint Múzeum 1964-ben vásárolta vissza magánkézből képet, amelyet Győri Lajos restaurált 2020-21-ben.

A kastély egyik legszebb terme az úgynevezett Raffaello-terem, amelyet csodaszép tükrök, mesésen szép mennyezeti freskók díszítenek. A bajnai kastély legértékesebb műtárgyait az utolsó tulajdonos, Klementine Metternich 1843-44-ben elszállíttatta. A többi berendezési tárgy, ahogyan már említettük, a II. világháború során és az azt követő években lett az enyészeté. Az egykori, eredeti bútorzatból csupán két fotelt, egy kanapét és egy asztalt láthatunk itt, igencsak viharvert állapotban: szándékosan hagyták meg ilyennek őket, mintegy mementóként emlékeztetve a látogatót a gyászos történelmi időkre.

A kastély díszítőfestéséről már tettünk említést. Az első barokk építési periódust leszámítva, minden korszakból találunk díszítőfestést a kastélyban. Az Ördöglovas, Sándor Móric sem mondott le a díszítőfestésről: az emeleti dísztermek kialakítását a milánói Scala díszlettervezőjére, Alessandro Sanquiricóra bízta. A teremben csodás egyiptomi és etruszk hangulatú falképeket nézhetünk meg, szépen helyrehozva.

Sándor Móric 1833-as itáliai útján találkozott Alessandro Sanquiricóval (1777-1849), aki korának egyik legkedveltebb és legkeresettebb díszletfestője volt. A milánói Scalánál eltöltött évei alatt több mint háromszáz díszlettervet készített. Számos más színház is foglalkoztatta, de palotákat, villákat, templomokat is dekorált, nagyrészt Lombardiában. Sanquirico nevéhez itt a kastélyban a már említett Raffaello-terem kifestése kötődik, amelyet Raffaello vatikáni loggiái ihlettek. Az etruszk-terem díszítését szintén neki köszönhetjük, ahol a bútorok egy részét is maga tervezte.

Sándor Móric és Széchenyi István jól ismerték egymást, s Sándor Móric anyagilag is támogatta a Pestet Budával összekötő állandó híd megépítését. A két férfi sorsa érdekes módon hasonlóan alakult: Sándor Móricot egy 1850-ben elszenvedett balesete után szintén rendszeres őrültségi rohamok kezdték el kínozni. Kezdetben egy prágai elmegyógyintézetben kezelték, de később ő is ugyanúgy a döblingi elmegyógyintézet lakója lett, mint Széchenyi.

Szöveg és fotó: Mészáros Ákos

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. november 12-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.