
A király beszéde középpontjában VI. György brit király (II. Erzsébet édesapja) beszédhibájával való küzdelme áll, illetve az ausztrál terapeutájával való különleges kapcsolata. VI. György, akinek december 14-én ünnepeltük születésnapját, végül lelki küzdelmeit megharcolva, nagyformátumú uralkodó lett.
Az Alice-könyvek híres szerzője, Lewis Carroll (eredeti nevén Charles Dodgson) szintén zökkenőmentesebben fejezte ki magát írásban, mint szóban. Carroll édesapja anglikán lelkész volt, és fiát is erre a pályára szánta, ám Carroll csak a diakónusságig jutott. Életrajzírói szerint a beszédhibája tántorította el a papi hivatástól.
Számos pap, apáca és szerzetes azonban nem hátrált meg a beszédhibája miatt. Joseph Harris, Port of Spain (Trinidad és Tobago) érseke 50 évvel ezelőtt még olyan súlyosan dadogott, hogy, mint mondja: „két szót nem tudtam egymás után kimondani dadogás nélkül”. Luis Farinello, argentin pap, aki egész Latin-Amerikában híres a szegények megsegítéséről, néhány évvel ezelőtt megkapta az Argentin Dadogók Szövetsége Jorge Luis Borges díját, melyet a szintén dadogó Nobel-díjas íróról neveztek el.
Az amerikai Michael Dunn plébános arról beszélt, hogy szeminarista éveiben rengeteg támogatást és bátorítást kapott tanáraitól és elöljáróitól: „Nagyon segítőkészek voltak, jobban bíztak abban, hogy a beszédhibám nem fog gondot jelenteni, mint én magam.” Gyerekkorában sokat csúfolták, és sokszor megszégyenült, mikor egy-egy szóba, egy-egy mondatkezdetbe belebukott, ám most már áldásnak éli meg ezt a fogyatékosságát, ami kifejezetten segíti őt a hivatásában. Azt tapasztalja, hogy az emberek könnyebben megnyílnak valaki felé, ha látják, hogy az a másik sem tökéletes, és úgy érzi: „a beszédhibám miatt együttérzőbb, türelmesebb, és megértőbb tudok lenni másokkal”.
Dunn atya mindig arra biztatja a tanácsért hozzá forduló fiatalokat, hogy az esetleges beszédhibáik ne befolyásolják őket a pályaválasztásban: „Az Úr kegyelmével bármit meg tudtok tenni, és bármit le tudtok győzni.”
Michael Skrocki, melkita bizánci katolikus pap számtalan eredménytelen beszédterápia után azt mondja: az, hogy misét mondjon, soha nem jelentett problémát számára. „Akár dadogásról van szó, akár más testi, érzelmi vagy pszichés fogyatékosságról, mindig úgy fogtam fel: így teremtett minket Isten, és azért kaptuk ezeket a kihívásokat tőle, hogy legyőzzük őket. Mózes is félt kiállni beszélni (egyes értelmezések szerint egyenesen dadogott), mégis őt válaszotta ki Isten, a hibáival együtt, Isten szavait és akaratát tolmácsolja. Mint Szent Pál mondja: Mindent elviselek abban, aki erőt ad (Fil 4, 13).”
Magyar Kurír
(vn)