A Biblia az emberi lét mélyét megragadó költészet – Jelenits István előadása

A Biblia szó többes számban van; alapszava, a 'biblion' rövid könyvet, könyvecskét, így a Biblia könyvecskéket jelent – kezdte előadását Jelenits István piarista szerzetestanár. A Biblia sok könyvből áll, és sokféle könyvből: műfaj és kor szerint is. Az ószövetségi legrégebbi könyveket századok választják el az Újszövetség könyveitől. Más kultúrát is jelent, hiszen az Újszövetség a hellenista világban született, görög nyelven; az Ószövetség pedig a keleti irodalmak világából való, könyveinek java részét héberül írták.

A Biblia nem a tudomány nyelvén íródott. Szerzői azon szövegrészekben is inkább irodalmi eszközökkel dolgoznak, ahol a történelemről beszélnek. Nem pusztán az adatszerűen dokumentált tények érdeklik őket, hanem a valóság mélyebb, rejtett összefüggései, titkai, amiket inkább irodalmi eszközökkel tud megragadni az ember.

Költészet a Bibliában

A költészet szót tágan értelmezve azt mondhatjuk, hogy a Biblia javarészt a költészet eszközeivel dolgozik; a Biblia költészet. Ez nem azt jelenti, hogy nem igaz, hanem azt, hogy a költészet nem csak cifra játék lehet; az igazi költészet az igazsággal való találkozás eszköze, terepe. A Biblia is így költészet: nem cifra beszéd, hanem az emberi lelket, személyiséget mélyen, egzisztenciálisan megérintő beszéd, ami nemcsak értelmünket, hanem érzelmeinket, akaratunkat, egész személyiségünket megragadja.

A Szentírás könyveiben többhelyütt találkozunk költői fejezetekkel is; ott is, ahol nemigen reméljük. Példaképpen: az ószövetségi Bírák könyve szerzője egy véres esemény kapcsán költői nyelven, mesében fogalmazza meg a Biblia legrégebbi példabeszédét, melynek mondanivalója ma is aktuális: aki megérdemelné a hatalmat, az nem kívánkozik utána; az örül a hatalomnak, aki a legkevésbé méltó rá, s ha odakerül, visszaél vele. E mese költői nyelven megfogalmazott példabeszéd. Az újszövetségi példabeszédekben Jézus sem a tudomány nyelvén fogalmazott. A példázatok Jézus kedvelt megnyilatkozási formái voltak, melyek igaz költői hangok. Jézus példabeszédeihez – mint a költeményekhez – a képzelettel kell, hogy közelítsen az ember: együttgondolkozva vele; fantáziájával, érzésvilágával és tapasztalataival mintegy kiegészítve a hallottakat továbbgondolja, és így megfejti e költői beszédet. E példázatok együtt nőnek az emberrel; magával viszi, élettapasztalatai gazdagodásával más és más oldalról látja és egyre jobban ért azt, amit első látásra is érdekesnek talált. Ettől költői a Biblia, mert ilyen módon számít ránk, hogy megőrizzünk egy-egy történetet, szövegrészt. Újra és újra fellapozva, elolvasva együtt él, együtt növekszik velünk.

A Biblia egyes könyvei nem pusztán költőiek, hanem költemények: ilyen a Zsoltárok könyve. A zsoltárok nemcsak olyan imádságok, amelyek Isten magasztalására szolgálnak, hanem az emberi lélek mélységeit megidéző, az emberi lelket felforgató és Isten titkait faggató szövegek is, melyeket többnyire a megrázó hitelesség és egyszerűség tesz költői erejűvé. Ellentétben a rossz költői szöveggel, melyben több a látszat, mint a valóság, a zsoltár költője a valóságos fájdalmat teszi szóvá; nem révül el, nem részegedik meg saját szavától, nem a szavak pazar pompájának akar örülni; a zsoltárok nyelve igazi, mély költészet, és igazi imádság. A zsoltárokkal imádkozva, mint az igaz költemények segítségével, saját lelkünk mélyét tudjuk kifejezni és Isten elé tárni. Jób könyve egészében egy költői szituáció; megrázó költészet arról, hogy az ártatlan is szenvedhet; arra tanít, hogy tisztelettel kell megállnunk a szenvedő előtt. Az Énekek éneke az emberi szerelemről szóló gyönyörű költemény, mely szimbolikusan a választott lélek és Isten szerelméről szól; ugyanakkor a valóságos nász, az emberi élet ünnepi odadásának költői megfogalmazása. 

Az érti a Bibliát, aki nem feltétlen tudományos szöveget keres benne, hanem költői hatásokra  fogékony szívvel olvassa. Nemcsak gyönyörködni akar benne, de azért nem fél attól, hogy gyönyörködjön is benne.  A Biblia költői szövegeket tartalmaz, amelyek az ember, Isten, a közösség, a világ szépségéről, tragikumáról, titkairól beszélnek, és Isten kinyilatkoztatását is annak az embernek tárják föl, aki fogékony a költészetre. E fogékonysághoz nem iskolázottságra, hanem az ember személyes belső figyelmére, készségére van szükség, hogy az egész lényét átadja annak, amit hall, amire figyel.

Biblia a költészetben

Minthogy a Biblia így viszonyul a költészethez, a költészet nyelvén szól, nem csoda, hogy a költőket különösen megszólítja; s hogy számtalan olyan irodalmi alkotással találkozunk a világirodalomban, amelyet a Biblia ihletett, termékenyített meg. Vitathatlan, hogy Európa keresztény gyökerekből táplálkozik. Az európai irodalom két örökséget őriz: a görög világ és a Biblia örökségét. E két kultúra párbeszédéből, egymásba fonódásából épül föl az európai irodalom. E két örökség különböző: a görög költészet díszesebb, csillogóbb, bőbeszédű, tündöklően pazar, túlcsorduló, szószaporító; a Biblia költészete egyszerű, mélyebb, csöndesebb, kevés szó jellemzi.

A magyar költészetben – az előadó szerint – leginkább Arany János lírájában van jelen a bibliai örökség. Arany balladáiban a jónak és rossznak egymásba villanása, a lélek mélyére nyíló figyelem, mely nemcsak érdeklődik a lélek iránt, hanem együttérez vele; az erkölcsinek a rendeltetését vizsgáló viszonyulás bibliás ihletű. A Biblia ismerete nélkül Arany nem tudott volna ilyen balladákat írni – mondta Jelenits István.

E bibliás hang jelen van sok (akár nem feltétlenül vallásos) költő írásaiban is. A mai magyar költészetben is vannak olyan költők, akik nagyon megrázó módon a Bibliát ismerve tanultak verset írni. A nemrég elhunyt Székely Magda versei tanúsága alapján mélyen a bibliai tradícióban élt, verseit a Biblia szellemében írta. „József”, „Jeremiás” című műveit az ószövetségi alakok ihlették; ám „Forrás” című költeményében a szerelmről is bibliásan ír. „Mozdulatlan szikláimból megteremtettél...” – szerelmese forrást fakaszt benne, újjáéled az elveszettnek hitt remény. Egyszerű szavakkal a lírai én imádságos odaadással fordul ahhoz, akit megszeretett, aki reménytelen sziklaszerű némaságából életre támasztotta.

„A Biblia úgy van jelen az irodalomban, hogy aki figyel rá, a nyelvét is megtanulja, megszereti; és akkor, ha a saját életéről elmélkedik Isten színe előtt, hallatlan tömör nyelven szólal meg, mélyről fakadó felséggel tárja föl az életnek, a léleknek a titkait. Nem fecseg, nem tetszeni akar, hanem igazat mondani” – zárta le gondolatait Jelenits István szerzetes tanár.

Gátas Judit/Magyar Kurír