Csak előre, mint testvérek, mint jó barátok! – Genovai fiatalokkal találkozott a pápa

A csoport már fél órája várt, amikor Ferenc pápa megérkezett, és rögtön bocsánatot is kért a késésért, amire a fiatalok lelkes tapssal válaszoltak. A Szentatya kötetlenül szólt a fiatalokhoz.

„Az érseketektől hallottam, hogy bérmálandók és már bérmáltak vagytok” – kezdte a pápa, majd arra kérte azokat, akik már megkapták a szentségét, hogy emeljék fel a kezüket. A csoport fele felemelte a kezét, erre a Szentatya így folytatta: „Ó, rendben van, tehát nem mentetek el, pedig azt mondják, hogy a bérmálás az »elbúcsúzás szentsége«. Megbérmálkozik a fiatal, majd elhagyja az Egyházat, igaz ez, vagy sem?” – kérdezte, mire a genovai fiatalok együtt válaszolták: „Nem!”

„Akkor rendben van – felelt a pápa –, és ez nagyszerű dolog, hogy maradtok. Ugyanis a bérmálás erejével megyünk előre, megyünk előre nemcsak az Egyházban, hanem a saját egyéni életünkben is, mert a bérmálás felkészít bennünket arra, hogy jó emberekké, jó polgárokká, jó keresztényekké váljunk. Folytassátok csak tovább a megkezdett utat!”

Ferenc pápa a megtartani szó jelentését fejtette ki a fiataloknak. „A bérmálás ajándék – mondta –, nekünk pedig meg kell őriznünk ezt az ajándékot, vigyáznunk kell az ajándékra. Ugye, így van? Ezt az ajándékot nem szabad a fiókba rejteni, ugyanakkor őrizni kell a szívetekben. És hogy miként is őrizzétek? Mindenekelőtt imával, arra kérve az Urat, adjon erőt a továbbhaladáshoz, hogy megőrizzük a Szentlélek erejét, amit mindannyian megkaptunk. Ezért mindig imádkozzatok, mert az Úr azt mondta: ha kérsz tőle valamit, akkor ő megadja azt neked. Ám sajnos néha nem kérjük őt. Elfelejtünk kérni, imádkozni, és tudjuk, hogy aki nem sír, azt nem szoptatják – ahogy egy genovai közmondás tartja. Mi ezt jól tudjuk! Ezért imádkoznunk kell, és ki kell tartanunk ebben, hogy az Úr meghallgasson minket, és adjon erőt, hogy tovább tudjunk menni.”

Ferenc pápa rögtönzött beszéde második részében az egymás közti barátságról szólt. „Az Egyházban nem egyedül vagyunk, csak én és az Isten, hanem közösségben vagyunk egymással mindannyian. Ez egy gyönyörű utazás, és ez segít majd benneteket a továbbhaladásban. Tehát ima és közösség, közösségi élet. Megértettétek?” A genovai fiatalok hangosan válaszolták: „Igen!” De a pápa rákérdezett még egyszer: „Biztosak vagytok ebben?” Ismét jött a válasz: „Igen!”

„És legyünk nagylelkűek! – kérte még a pápa. – Ez a nagylelkűség azt jelenti, hogy magunkat a közösségnek, a másiknak adjuk. Azt mondják, hogy a nagylelkűség nem genovai erény – én ezt nem tudom… Ami a pénzbeli nagylelkűséget illeti, úgy mondják, a genovaiak zsugoriak. Bennem is van genovai vér, anyai ágon, tehát jól értem ezt. Azért csak legyünk mindig nagylelkűek. Segítsünk másokon, és éljünk közösségben!”

Ferenc pápa végül összefoglalta, amit a fiatalokra kívánt bízni: „Imádság, állandó előrehaladás a közösségben és a nagylelkűségben. Értitek?” Erre ismét érkezett a megerősítő igen válasz.

„Még két dolog – mondta végül a pápa. – Először is szeretnék áldást adni mindnyájatokra, de előtte imádkozzunk együtt a Szűzanyához.”

Miután a Szentatya elimádkozta a csapattal az Üdvözlégy imádságot, így folytatta: „Másodszor, ne feledkezzetek meg erről a kirándulásról, amely igazán közösségi, testvéri, baráti. Folytassátok tovább ezt a barátságot! Csak előre, mint testvérek, mint jó barátok!”

Végül a Szentatya jó utat kívánt a genovai bérmálandóknak és bérmáltaknak, megköszönte látogatásukat, és újból elnézést kért a késésért.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír