A Da Vinci-kód veszélyei

A május 28-án vasárnap véget ért Cannes-i Filmfesztivál nyitófilmje a három éve megjelent, és világszerte ötvenmillió példányban eladott regény, a Da Vinci-kód moziváltozata volt. Noha a film a kritikusok szerint nagyon gyengére sikerült, a könyv népszerűsége és a fokozott média-hírverés révén már az első napok vetítései rekordszámú nézőt vonzottak.

Dan Brown amerikai író regénye egy olyan misztikus krimi, amely látszólag irodalmi fikció, valójában azonban olyan keveréke a valóságnak és a képzeletnek, amely hitelesnek beállított forrásokra hivatkozva igyekszik a kereszténység eredetéről, Jézus Krisztus személyéről alkotott sajátos következtetéseit igazolni. Noha a történetnek nincs semmilyen komoly történelmi alapja, a francia „Famille Chrétienne” magazin ingyenes különkiadása, amely a regénnyel kapcsolatos franciaországi közvélemény-kutatás eredményeit közli, megállapítja, hogy a megkérdezettek 30%-a nagyrészt, vagy teljesen igaznak tartja a regény állításait. Elgondolkoztató, hogy a franciák 23%-a Jézust prófétának, 41%-a egyszerű embernek, 9%-a pedig csalónak tartja. A választ adók 80%-a az Egyházat pusztán emberi eredetűnek tekinti. A felmérések és visszhangok nyomán vált nyilvánvalóvá, milyen mértékű az egyháztörténelmi és hittani tudatlanság még a hívők körében is. A hívek közül sokan attól félnek, hogy bebizonyosodik: a regény állításai megalapozottak.

A regény üzenete az, hogy Jézus Krisztus más volt, mint amit az Egyház kétezer éven át tanított róla. A történet szerint Jézus megnősült, feleségül vette Mária Magdolnát, rá akarta bízni egyházát, és a szent nőiség kultuszát vallása részévé kívánta tenni. Mivel Péter apostol Jézus halála után magához ragadta a hatalmat a közösségben, Mária Magdolna a mai Franciaország területére menekült, ahol megszülte Jézussal közös gyermeküket, egy máig tartó nemzedék elsőszülöttjét. A keresztény Egyház pedig kétezer éven át mindent megtett, hogy az „igazság” rejtve maradjon.

Dan Brown történetének sikeréhez nagyban hozzájárul napjaink korszelleme. Az emberek jó része számára mindenféle tekintély elvetendő: nemcsak az Egyházat látják gyanúsnak, de egy olyan Jézus Krisztus személye is kínos számukra, aki Isten Fiaként személyesen szólít fel a követésére. Az individualizmus számára sokkal rokonszenvesebb Jézus egyszerű emberként, Isten pedig személytelen, távoli eszmeként. Ma a vallás alatt mindenki azt ért, amit akar, mindenki azt a felfogást követi, ami számára a legkellemesebb. Az ezotéria, a rejtett tanítások, a saját erőből történő megvilágosodás, a titkolózó, hiteltelen Egyház és az „eredeti” pogányság a legnépszerűbb hívószavak.

Mivel a film bemutatója ismét reflektorfénybe állította a Da Vinci-kódot, a hívek kérdései és a kívülállók érdeklődése miatt számos ország püspöki kara úgy döntött, a filmbemutatóhoz időzítve széles körű párbeszéddel reagál a regény nyomán kialakult vitára. A francia nyelvterületen például az egyházi magazinok cikksorozatokat közölnek, ingyenes különszámokat adnak ki, könyvek jelennek meg, az érdeklődők a témával foglalkozó blogok fórumain vitathatják meg gondolataikat, és olyan weblapokat olvashatnak, amelyek pontról pontra cáfolják a regény vitatott állításait.

A teológusok, történészek által írt számos cikk és könyv egymással párhuzamosan, de egybehangzóan bizonyítják a Dan Brown által írtak képtelenségét. Ezen munkák egyike Jean Christophe Maldamé francia teológiaprofesszor, domonkos rendi szerzetes írása. Maldamé atya cikkében nyilvánvalóvá tette, hogy a Da Vinci-kód megállapításai a történetiség szempontjából teljesen hiteltelenek, és súlyos (tudatos, vagy kevésbé tudatos) teológiai tévedéseket tartalmaznak.

Az alábbiakban a francia szerzetes cáfolatának részleteit olvashatjuk. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy francia nyelven bővebben tájékozódhatnak a a toulouse-i Domonkos Egyetem honlapján http://biblio.domuni.org/index.php?f=articleshum/davincicode/

A könyvben szereplő, titkos tudást őrző Sion Priorjai rendet bizonyítottan nem a XI. században alapították, hanem 1956-ban jegyeztette be két társával egy Pierre Plantard nevű francia személy. Plantard egyébként 1992-ben bíróság előtt beismerte, hogy társaival együtt még 1950-ben hamisította meg azokat a középkori kéziratokat, amelyek szerint őt, mint Jézus Krisztus és a meroving dinasztia leszármazottját a francia királyi trón illeti meg.
A regényben a titkos rendet az egyház részéről az Opus Dei üldözi. Ez a mozzanat Maldamé szerint két szempontból is inkorrekt: egyrészt az Opus Dei-ről a regény minden valóságtól elrugaszkodva rendkívül rossz képet fest, másrészt erősen manipulatív hatású, hogy egy olyan képzeletbeli szervezet, mint a Sion Priorjai rend egy létező közösség ellenségeként jelenik meg, ezzel azt a képzetet keltve, hogy maga is valóságos

Dan Brown állításával szemben, miszerint a Bibliát Nagy Konstantin császár állította össze a IV. században, Maldamé atya megállapítja, hogy az evangéliumok már az első század vége előtt elnyerték végső formájukat, és bizonyított, hogy az Újszövetség könyveinek összetétele már a II. században közismert volt az Egyházban. Az Újszövetség könyveit egyébként nem önkényesen, hatalmi érdekből válogatta össze valaki – az Egyházat ebben a korban még üldözték –, hanem a közösség egységes hite és meggyőződése szerint váltak szent könyvekké. Az apokrifek pedig, amelyek Dan Brown történetében a titkos és üldözött tanítást tartalmazzák, valójában olyan iratok voltak, amelyek kisebb szektás csoportokban terjedtek, leggyakrabban eretnek, vagyis az eredeti Krisztus-hittől eltérő tanítást tartalmaztak, és amelyeket a hitelesítés végett ismert apostolok írásaként tüntettek fel, noha maguk az apokrifek bizonyosan később keletkeztek.

Számos teológus megállapította, hogy nem a Da Vinci-kód tartalma veszélyes, hiszen a könyv következtetései a szakemberek számára könnyen megcáfolhatók, a veszély inkább abban rejlik, hogy a tájékozatlan olvasót – legyen az hívő, vagy hitetlen –, összezavarhatja a könyvben szereplő valóságos és kitalált személyek, valós és fiktív események vegyítése. Az Egyház feladata ebben a helyzetben az, hogy eloszlassa a keresztény tanítás körül támadó kételyeket, a hívők hiányos hittani ismereteit bővítse, és a regény révén támadt érdeklődésre egy új evangelizációval válaszoljon. És ebben az evangelizációban minden krisztushívő tanúságtételére szükség van.

Fábián Attila/Magyar Kurír