Deus caritas est – programbeszéd és hitvallás

Nagy várakozással fogadták a hívők és nem hívők XVI. Benedek pápa első körlevelének megjelenését. Az Isten Szeretet kezdetű irat programbeszédnek és hitvallásnak is felfogható, mert az elmúlt hónapokban sokat dolgozott ezen a Szentatya és nem véletlenül időzítette az aláírását is karácsony napjára, az isteni Szeretet megtestesülésének ünnepére. Nyolc hónappal megválasztása után először szólt az új pápa dokumentum formájában a katolikus hívekhez, de minden keresztényhez és jószándékú emberhez is.

Az írás központi gondolata a Deus caritas est, az enciklika első szavai — mely egyben a címe is a szövegnek — arra utalnak, hogy minden szeretet Istentől származik, és egyúttal felhívnak a szeretet megújítására. Korábban maga a pápa háromszor is beszélt a készülő körlevélről, mely viszonylag rövid, rendkívül sűrű és körülbelül fele elődje írásainak. A témaválasztás, ahogy ezt a január 25-i bemutató alkalmával Joseph Levada a Hittani Kongregáció új prefektusa kifejtette, a hit központi gondolata, mert a vallás nem a törvényre vagy az erkölcsre, hanem a szeretetre vonatkozik. A nyilatkozat megjelenését, a szükséges fordításokon túl, a munkatársakkal való konzultáció is késleltette, vallotta be Ratzinger bíboros utóda.

Az enciklika két részből áll, egy teológiai és egy pasztorális egységből. Az első a szeretetet Isten ajándékának tekinti és itt a kiváló német teológus kezevonását ismerjük fel, ahol a szövegben az emberi szeretet rehabilitációjával találkozunk, mely szerves része az isteni szeretetnek. A második rész pedig a szeretet parancsának gyakorlati megvalósításával foglalkozik, amelyben a pápa megújult erőfeszítést kér az Egyháztól a szeretet szolgálatában.

A szerető Isten

Deus caritas est, „Az Isten szeretet” kezdőszavak Szent János apostoltól való idézet (1Jn 4,16). Az első résznek a pápa szavai szerint is inkább teológiai-spekulatív jellege van. A mára leértékelődött „szeretet” kifejezés kettősségéről szól, amikor ezzel kapcsolatban a férfi és a nő közötti kapcsolatra utal. Két görög fogalom, az erósz és az agapé szembeállításával fejti ki tanítását. Helytelen, ha az erószt a legfőbb boldogságként határozzuk meg és istenítjük, mert ebben a megrészegült és fegyelmezetlen voltában az embert megfosztja méltóságától és lealacsonyítja. Ebből a mélységből azt is láthatjuk, hogy a szeretet az Istenhez tartozik, mivel a végtelent és az örökkévalót ígéri, sokkal nagyobb valóságot, mint amit hétköznapjainkban elgondolni tudnánk. A körlevél az ember felépítéséből kiindulva, megjegyzi, hogy az erósz kihívását a test és lélek igazi egysége képes meghaladni. Tehát nem az egyház, hanem a test hamis felmagasztalása és tárgyiasítása degradálja a testet, mert a szexualitásra korlátozott test áruvá válik. Az erósznak ezért fel kell emelkednie a lemondás, a megtisztulás és a gyógyulás útján az Istenben való „extázisig”.

Ez az út azonban már az agapé, vagyis a szeretet egy másik elnevezése, mely a másik valódi felfedezésében és a másik igazi javának keresésében áll. A szeretet valóban extázis, mert a szó eredeti jelentése alapján az nem egy megittasult állapot, hanem egy ki-menetel az én bezárt köréből önmagunk odaadásának szabadsága felé, majd önmagunk és egyre inkább Isten megismerés felé. Ez a szeretet nem áll szemben az előzővel, mert ezek, az erósz és az agapé, az ember Istenben való megvalósulásának kettős dimenziója. Ez a dinamikus látásmód hatja át a pápa egész körlevelét, aki újszerű megfogalmazásokkal él, például az isteni megbocsátás esetében: „Oly nagy ez a szeretet, hogy Istent önmaga ellen fordítja”, mivel lemond igazsága gyakorlásáról.

A szeret, ahogy Isten szeret, az emberi szeretet mértéke is egyben – folytatja a Szentatya. Szeretni nem a parancs értelmében kell, hanem ez olyan ajánlás, amellyel az ember hitelesen válaszol. Az Isten és az emberszeretet szinte egymásba fonódnak: a legkisebben Krisztussal találkozunk, Krisztusban pedig az Istennel. Ez az élet során egy soha be nem fejezhető folyamat, egészen az Isten feltárulkozásáig, aki „bensőbb a bensőmnél”, amint ezt a XVI Benedeknek is kedves Szent Ágoston idézet is tanúsítja. „A szeretet a szeret által növekszik” — zárja le az első részt a pápa.

A szerető Egyház

Az agapé nem zárkózhat be a magánszférába. Éppen ellenkezőleg: a felebarát iránti szeretetnek az Egyháznak, mint közösségnek, lényeges cselekedetévé kell válnia. A körlevél második része ezért a keresztényeket bátorítja cselekvésre a szeretetszolgálat területén. Ez a rész tehát mintegy az első, teológiailag is megalapozó rész másik szárnya kíván lenni, még akkor is, ha nem találunk konkrét területmegjelöléseket a szeretet kifejezésére. A teológus pápa itt az alapelveket rajzolja meg. Három pontban vázolja a szeretet-cselekedet etikai alapjait. Az első az ősegyház tapasztalata, amely igazolja, hogy a szeretetszolgálat az Egyház lényeges része. Ez az elkötelezettség még az egyházi határokat is átlépi a szeretet egyetemességének kifejezésére.

A másik fontos kijelentés, hogy a szeretet nem az igazság dolga. Az igazságosság a társadalmi rendre vonatkozik. A hit mégis hozzájárulhat az igazság alakításához, az „értelem megtisztításához”. Ez azonban nem tartozik az Egyház illetékességi körébe, még ha az Egyházat érdekli is az igazságosság iránti elkötelezettség. Ez valójában az Egyház társadalmi tanításának a része. Szükséges azonban – fogalmazódik meg a németes látásmód -, hogy az állam elismerje az Egyház fellépését a szeretetszolgálat területén és adjon is ennek helyet a szubszidiaritás elve alapján.

A harmadik megállapítás a jelenlegi helyzetre vonatkozik, annak a hangsúlyozásával, hogy a keresztény szervezeteknek össze kell dolgozniuk más szervezetekkel, hogy az Egyház karitatív tevékenysége ne csak egy egyszerű változata legyen mások tevékenységének. A szakértelem a mi esetünkben kevés, szükséges a „szív alakítása” is. A keresztény karitásznak azonban függetlennek kell lennie a pártoktól és ideológiáktól.

A karitatív tevékenység végső koordinátora a püspök, irányultsága pedig az evangéliumi szeretet dimenziójában a keresztény önazonosság. Ez adja meg a körlevél két részének egységét, mert a konkrét cselekvés elégtelen ama szeretet nélkül, mely a Krisztussal való találkozásból táplálkozik — fejeződik be XVI. Benedek pápa első körlevele.

Kránitz Mihály/Magyar Kurír

Képek: CPP, AsiaNews, TelePace, www.wga.hu, www.lasalle.it