Ébredés a kómából – „Mindent hallottam és értettem”

Kitekintő – 2005. október 7., péntek | 11:20

Salvatore Crisafulli 38 éves beteg esete heves bioetikai vitákat váltott ki. Crisafulli 2003. szeptember 11-én súlyos balesetet szenvedett, amely agysérüléshez és gerincbénuláshoz vezetett.

Az orvosok már lemondtak róla, de a család nem akarta feladni. Idén júliusban Crisafulli lassan elkezdett „felébredni”, időközben már beszélni is kezdett, bár nagy erőfeszítéssel. Az olasz nemzeti bioetikai bizottság kijelentette: az államnak kötelessége minden kómában fekvő beteget életben tartani.

Crisafulli elmondta: „mindent értett”, amit az orvosok róla beszéltek, gyakran sírt belül kétségbeesésében. Crisafulli testvére, Pietro minden eszközt bevetett, hogy a súlyos sérültet életben tartsák. „Soha nem lesz már olyan, amilyen volt, mégis csoda, ami történt” – mondta Pietro Crisafulli a Corriere della Sera újságnak. Pietro gyakran összehasonlította testvére helyzetét az idén tavasszal elhunyt floridai Terri Schiavo esetével, akinek a férje által kikövetelt bírósági ítélet miatt kellett meghalnia.

2003. szeptember 11-én Salvatore Crisafulli, négygyermekes családapa útban volt munkahelyére motorkerékpárjával, amikor egy teherautóval ütközött és súlyos sérüléseket szenvedett. Hosszú kórházi tartózkodások után testvérének, Pietrónak toszkánai házába vitték. Pietro feladta munkáját, és 67 éves édesanyjukkal, másik fivérükkel, Marcellóval és annak feleségével közösen folytatták a harcot a beteg felépüléséért.

Egyik nap a család lakókocsival elindult Tirolba, hogy Salvatorét elvigyék Leopold Saltuari professzorhoz, a hochzirli kórházba. Saltuari szakértője az újraélesztési eseteknek, Olaszországban is igen ismert. Az út azonban eredmény nélkül zárult. Végül Salvatorét hazavitték otthonába, ahol egy jól képzett specialistákból álló csoport gondoskodott róla.

Ekkor történt a csoda: Salvatore felébredt a kómából. „A testvéremnek köszönhetem, hogy élek. Az orvosok azt mondták, hogy semmit sem érzékelek. Én viszont mindent hallottam és értettem” – mondta a szicíliai férfi. Sokszor sírt dühében és kétségbeesésében, de az orvosok azt gondolták, ez egy „reflex” megnyilvánulása. Amikor végre meg tudott szólalni, az első szava az volt: „Mama!”

KAP/MK

Képek: www.11settembrecrisafulli.com