Egy Regula, mely a mai világnak szól…

„Pacis Nuntius” (a béke hírnöke): így kezdődik az a dokumentum, amellyel 1964. október 24-én VI. Pál Szent Benedeket „Európa védőszentjévé” nyilvánította. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a béke a nursiai szent Regulájának egyik legjellemzőbb vonása és egyike azon javaknak, amelyek leginkább hiányoznak világunkból.

A Regula előszavában a 33. zsoltárt idézi: „Keresd a békét és járj utána”. A béke után járni azt jelenti: az egységre törekszünk, hogy békében éljünk önmagunkkal, a többiekkel és így Istennel is. A Regulának egy másik szakaszával, a „Jó cselekedetek eszközeiről” szóló fejezetben szent Benedek kiemeli a béke jelentőségét, de a megbocsátáshoz kötve. A béke csak akkor lehetséges, amikor az emberek készek megbocsátani egymásnak, de nem úgy, hogy színlelt békecsókot adnak. Ez egyformán igaz az egyes emberek életére és az egész nemzetek életére is.

Európa történelmének szent Benedek születése óta eltelt tizenöt évszázada elég magyarázat arra, hogy miért lett ő Európa védőszentje? A bencések nem egyedül tették kereszténnyé az akkor még pogány Európát, de szerepük mindenki másénál nagyobb volt benne. Igencsak ellentmondásosnak tűnik ez, ha belegondolunk, hogy Benedek olyan emberek számára írta meg Reguláját, akik egész életüket az imádságnak szentelték a monostor falai között, csöndben, magányban, a világtól elfordulva. Szent Benedek gyermekei hozták létre a Regulában kifejtett alapvető értékek egyikét: az egységet. Egységet a közösségen belül, egységet a közösségek között, egységet a kereszténységben, melynek kialakulásához, megőrzéséhez és továbbadásához ők maguk is hozzájárultak.

Ha ma visszatekintünk, akkor még két alapvető értékről szólnunk kell, melyek szerepelnek a Regulában és az adott történelmi pillanatban kiemelt fontossággal bírnak, különösen Európa számára. Először is a személy tisztelete: „Az apát ne legyen személyválogató a monostorban. … Egyforma legyen tehát benne a szeretet mindenki iránt.” Ez eltöröl mindenféle kísérletet arra, hogy igazolást nyerjen a faji vagy társadalmi diszkrimináció, mely gyakran a megosztottság és igazságtalanság forrása. Ez az egység nem csak hogy lehetővé teszi a tagok közötti különbözőséget, hanem feltételezi és bátorítja azt. Szent Benedek egészséges realizmussal arra neveli tanítványait, hogy mindenkit fogadjanak el olyannak, amilyen, adottságaikkal, adományaikkal, és elrendeli, hogy „mindenki kapjon annyit, amennyire szüksége van”. Ez pedig az az erény, amelyet általában latinul a discretio szó jelöl, „bölcs mérséklet”-nek fordítható és amelyet szent Benedek úgy nevez: „az erények anyja”.

Tágabb értelemben azt mondhatjuk, hogy a Regula arra világít rá, ami gyakran hiányzik a nyugati társadalmakban: a mértékletes élet, mely megelégszik a szükségessel, a másokkal való osztozás és a vendégszeretet. A béke, az egység, a személy tisztelete, a mértékletesség és az osztozás – ezek mind hozzátartoznak a lelki dimenzióval és ezért értelemmel bíró élethez; kétségtelenül mindezen értékek összessége miatt lehet ma azt mondani, hogy Szent Benedek mint Európa védőszentje valóban követésre méltó példa, és nem csak az Óvilág számára, hanem mind az öt világrészen, méghozzá ugyanazon, egyetemes érvényű okok miatt.

Philippe de Lignerolles szerzetes (En Calcat, Franciaország) gondolatai, forrás: SIR

Magyar Kurír

Kép: www.ratzingerbenedettoxvi.com