„...egyetlen hang megvigasztal”

„Pärt megszólaltatja a csöndet. Zenéje olyan, mint egy ima.”

A szeptember 11-éig tartó rendezvénysorozat keretében a balti ország több városában koncerteket szerveznek, koncert-színházi műveket adnak elő, konferenciát tartanak a kortárs zeneszerző művészetéről, továbbá bemutatják azokat a filmeket, amelyeknek Arvo Pärt írta a zenéjét. A zeneszerző szülővárosában, Paidéban táncelőadást tekinthet meg a közönség „Tánc Pärt műveire” címmel. Az ünnepi heteket többek között az Észt Kulturális Minisztérium, önkormányzatok, kórusok és zenekarok szervezik.

A világszerte ismert Arvo Pärt az egyik legjelesebb kortárs klasszikus zeneszerző. Művei vallásos tartalmakat és utalásokat hordoznak; zenéjét aszketizmus, mély lelkiség és csöndes elmélyedés jellemzi.

„Isten erősebb nálunk. A tonalitás is megkérdőjelezhetetlen erő. Az igazság egyszerű és a hozzá vezető út egyenes. És ez az én zenémben a kifejezésmód állandóságában testesül meg. Mielőtt feltámadsz, meg kell halnod. Mielőtt mondasz valamit, lehet, hogy hallgatnod kell” – írja Pärt. „A zeném mindig azután keletkezik, hogy előtte hosszasan hallgattam. Ha hallgatásról beszélek, arra a 'semmire' gondolok, amelyből Isten a világot teremtette. Ezért, eszményi értelemben, a csend szent. A csend nemcsak úgy egyszerűen adatott meg nekünk, hanem azért, hogy táplálkozzunk belőle. Ez a táplálék nem kevésbé értékes számunkra, mint a levegő. Van egy szólás: ha szeretettel telve közeledünk a hallgatáshoz, akkor zene születhet. A zeneszerzőnek gyakran nagyon sokáig kell erre a zenére várnia. Ez a bensőséges várakozás éppen az a csend, amely olyan kedves nekem.”

*

Arvo Pärt Észtország egy kisvárosában, a fővároshoz, Tallinhoz közel fekvő Paidéban született 1935-ben. Rakvereben nőtt fel, itt kezdte meg zenei tanulmányait 1954-ben. 1958-tól 1967-ig az Észt Rádiónál dolgozott hangmérnökként, továbbá filmzenéket írt. Heino Eller irányításával zeneszerzést tanult a tallinni konzervatóriumban, ahol 1963-ban diplomázott. 1962-ben két kompozíciójával megnyerte a Szovjetunió fiatal zeneszerzőinek versenyét. Neve nyugaton is egyre ismertebbé vált.

Az ország 1944-ben a Szovjetunió része lett. Az egyre fokozódó szovjet elnyomás hatására Pärt 1980-ban feleségével és két fiával elhagyta hazáját; nyugati kiadója segítségével először Bécsbe költözött, egy évvel később Nyugat-Berlinben telepedett le. A kommunista rezsim összeomlása után visszatért hazájába.

Korai művei Sosztakovics és Prokofjev hatásáról tanúskodnak. A hetvenes évektől – részben a gregorián zene, illetve XIV–XVI. századi francia és franko-flamand zeneszerzők műveinek hatására – gyökeres stílusváltozás figyelhető meg alkotásaiban. „Felfedeztem, hogy elég, ha csupán egyetlen hangot szólaltatnak meg gyönyörűen. Ez az egyetlen hang vagy egy csendes ütés vagy egy pillanatnyi csend megvigasztal. Nagyon kevés elemmel dolgozom: egy hanggal, két hanggal... Egyszerű anyagokból építkezem – egy hármashangzattal, egy bizonyos tonalitásban. A hármashangzat három hangja harangokhoz hasonlít, ezért hívom tintinnabulinak.” (A latin eredetű „tintinnabuli” szó harangocskákra utal.)

Észtországból való távozása után Pärt az egyházi zene felé fordult, elsősorban egyházzenei kompozíciókat írt: De profundis férfikórusra és orgonára; Cantus In Memoriam Benjamin Britten 1977/80; Silouan's Song 1991; János passió 1982; Stabat Mater 1985; Magnificat 1989; Boldogmondások 1990. E művek sorában különleges helyet foglal el a Te Deum (átdolgozott változat 1986) három kórusra és zenekarra, melynek liturgikus szövegét a zeneszerző szerinti örök igazságok alkotják. „Olyan ez számomra, mint a hegyek panorámája a maguk örök csendjében.” Legnagyobb liturgikus kompozíciója a közel kétórás Bűnbánat-kánon (Kanon pokajanen), melynek világbemutatója 1996-ban Tallinnban a Niguliste-templomban volt; az Észt Filharmóniai Kamarakórust Tőnu Kaljuste vezényelte. A mű nem csak terjedelme miatt különleges: a zeneszerző görög katolikus liturgikus formát és egyházi ószláv szövegeket használt. Leghíresebb művei közül: Psalom, O Adonai, Spiegel im Spiegel, Für Alina.

Arvo Pärt számos díszdoktori cím és zenei díj hordozója. A modern európai egyházzene megteremtésében vállalt szerepéért Európai Egyházzenei Díjjal tüntették ki. (A díjat rajta kívül Sofia Gubaidulina, Krzystof Penderecki, Petr Eben és Dieter Schnebel nyerte el). A 1996-ban az American Academy of Arts and Letters tagjai sorába választotta az észt zeneszerzőt.

További információkat olvashatnak angol nyelven a zeneszerzőről szóló honlapon.

Magyar Kurír