Egyiptom keresztényei, a koptok

Egyiptomban nemcsak a fáraók korának emlékeivel, a muzulmán mecsetekkel, hanem a keresztény koptokkal is találkozhatunk. A koptok Egyiptom lakosságának csaknem tíz százalékát alkotják; a hatvannyolcmilliós országban a hivatalos statisztika szerint hatmillió, a kopt egyház adata szerint tizenkétmillió a koptok száma. Más muzulmán országokkal összehasonlítva a közel-keleti országokban a koptok pillanatnyilag a legerősebb és legéletképesebb keresztény közösség a Közel- és Közép-Keleten.

A koptok neve a görög aigüptosz (egyiptomi) szóból származik, melyet az arabok gibtre változtattak. A kopt szó tehát egyiptomit jelent. Csak a Kr. u. VII. század után kapta a szó a következő jelentést: a kopt egyház tagja. A kereszténység az első pünkösd után egészen korán elterjedt az egyiptomi Alexandriában, ahol már régóta élt zsidó diaszpóra. A hagyomány szerint a kopt egyház alapítója Szent Márk evangélista, első híve pedig egy foltozóvarga volt.

A koptok azt vallják, hogy az ő földjük is szent föld, mert emlékeket őriznek a Szent Családról. Szent Máté evangéliuma számol be a Szent Család meneküléséről Egyiptomba (2,13–14). A koptok hagyománya szerint a Szent Család mintegy három és fél évet töltött a Nílus menti országban. Sok szent hely emlékeztet még ma is a Szent Család egyiptomi tartózkodási helyeire.

Az egyiptomi egyház központja Alexandria volt, ahol az első keresztény évszázadokban jelentős teológusok – Origenész, Alexandriai Kelemen, Szent Athanáz és Alexandriai Szent Kürillosz – tevékenykedtek.

Egyiptomban jött létre a keresztény szerzetesség magányos remete és közösségi formája is. A remetemozgalom legnagyobb hatású képviselőjét, Szent Antalt követő remeték voltak a később kibontakozó szerzetesmozgalom előfutárai. Kolostorok százai keletkeztek a Nílus sivatagi vidékein és a Wadi Natrunban. A Tabennészinél (Dél-Egyiptom) létrejött első kolostor Szent Pakhómiosz alapítása. Ő szerkesztette meg az első cönobita (közösségben élő) szerzetesi regulát, amely két évszázaddal később Szent Benedek számára alapul szolgált a nyugati szerzetesi élet szabályainak megszerkesztéséhez.

A Krisztus utáni III–IV. században Egyiptom is megszenvedte a római államhatalom keresztényüldözéseit, amely egy római provinciát sem érintett olyan súlyosan, mint Egyiptomot. Ennek emlékére a koptok időszámításukat nem Krisztus születésétől, hanem Diocletianus császár kormányzásának kezdetétől számítják, amely számukra a „mártírium éve”.

A III–IV. században számos eretnek irányzat indult virágzásnak. Az arianizmus ellen folytatott harc vezéralakja az alexandriai püspök, Szent Athanáz volt, míg a másik jelentős eretnek irányzatnak Nesztoriusz volt a szószólója. Ő tagadta Szűz Mária istenszülő voltát. Alexandriai Szent Cirill vezetésével 431-ben az efezusi zsinaton eretneknek bélyegezték Nesztoriuszt. Az alexandriai egyházi vezetők a kereszténység fő ideológiai irányvonalának biztos támaszai voltak.

A Kr. u. 451. év az ortodox kopt egyház kezdete. Ebben az évben volt a Kalkedoni Egyetemes Zsinat, amely elítélte a monofizita eretnekséget. Egyiptom keresztényei nem fogadták el a zsinat hittételét. Dioszkurosz alexandriai pátriárka elfogadta a monofizitizmust, ami Egyiptomban egyházszakadáshoz vezetett. Az egyik oldalon voltak a zsinatot elfogadó melkiták (királyhívők), a másikon a zsinatellenesek, akik csak Krisztus egy természetét fogadták el. Ezekből nőtt ki egy új egyház: a kopt egyház.

A kopt nyelvűek saját pátriárkát választottak, s így az alexandriai pátriárkátusnak két pátriárkája lett. Az egyiptomi koptok egyesítése sem erőszakkal, sem párbeszéddel nem sikerült, csekély eredménnyel jártak a későbbi egységesítési törekvések is. A Kopt Ortodox Egyház híveinek körülbelül 2,5 százaléka elfogadta a római pápa joghatósági elsőbbségét, és 1442-ben unióra lépett Rómával. Ez a mai Kopt Katolikus Egyház.

A másfél évezredes ellentét részlegesen feloldódott, amikor 1973-ban VI. Pál pápa tisztázta III. Senuda kopt pátriárkával a monofizitizmusból fakadó legfőbb ideológiai félreértést. Eszerint Dioszkurosz pátriárka sem tagadta Krisztus valódi ember voltát, csupán hangsúlyozni szerette volna Isten és az ember Krisztusban megvalósuló, harmonikus egységét – hangzott el a körmendi rendezvényen.

Előadásában Gyürki László ismertette a kopt kereszténység néhány jellegzetességét: a kopt egyház templomaiban három oltár van, mert hitük szerint a kilenc órán belül tartott szertarások alkalmával nem használhatják ugyanazt az oltárt. Csak fölszentelt pap keresztelhet; a fiúkat negyven-, a leányokat nyolcvannapos korukban keresztelik meg, háromszoros vízbemerítéssel. A gyermeket a keresztelés után azonnal megbérmálják és megáldoztatják. Amikor a hívek a szentáldozáshoz járulnak, keleti szokás szerint levetik cipőjüket, a férfiak az átváltoztatás során mélyen meghajolnak, földre borulnak, homlokukkal a földet érintik. Az imádkozás nem összekulcsolt kézzel, hanem ég felé fordított tenyérrel történik.

Liturgiájukban a kopt és az arab nyelvet használják. Az arab hódításig a lakosság kétnyelvű volt, a kopton kívül görögül is beszéltek; ezt követően azonban a görög nyelv szinte teljesen kiszorult még a liturgiából is, és helyét a kopt vette át. Ez jelentette az ősi egyiptomi nyelv továbbélését. A kopt nyelv az egyházi liturgiában őrződött meg. A koptok liturgikus szövegeit és énekét Tóth Margit szerzetesnő kutatta.

A 639-ben kezdődő arab invázió nemcsak Egyiptom önállóságának, hanem az egyház szabadságának és függetlenségének végét is jelentette. A muzulmánok kezdeti viselkedése a koptokban reményt ébresztett, de az új muzulmán uralkodók kezdeti jóindulata nem tartott sokáig. A koptok megtarthatták keresztény hitüket, és bizonyos jogokat is kaptak, de ezt a védettséget drágán kellett megfizetni.

A VIII–IX. században egymást érték a kisebb-nagyobb lázadások, amelyeket az arabok rendre levertek. A tömeges áttéréseket és felkeléseket követő népirtások után a koptok kisebbségbe kerültek saját hazájukban. A keresztényeket sújtó törvények részben napjainkig fennmaradtak. A koptok a legszörnyűbb üldözést Fatimida al-Hakim kalifa alatt élték át, ekkor templomok és kolostorok ezreit pusztították el vagy alakították át mecsetté.

Minden üldözés ellenére azonban egyetlen egyház sem volt olyan ellenállóképes az iszlámosítás ellen, mint a kopt. Még ha a muzulmán üldözés következtében kisebbségbe is kerültek, a koptok bátran kiálltak hitük mellett. Gondoljunk csak Észak-Afrikának arra a részére, amit ma Algériának nevezünk, amelyben a nagy egyházatya, Szent Ágoston is működött, Egyiptommal ellentétben ott az iszlám invázió majdnem teljesen elsöpörte a kereszténységet. Hitük megvallásának egy szép példája, hogy a kopt keresztet sok hívő a csuklójára tetováltatja, bizonyítva ezzel is elhivatottságát, és egyben megkülönböztetve magát a muzulmán többségtől.

A kopt egyház újjáéledése a XX. századra tehető. E megújulás főleg a karizmatikus VI. Kürillosz pátriárka (1959–1971) érdeme. Bár, mint minden pátriárka, ő is a szerzetesektől jött, de sikerült képzett világiakat bevonnia az egyházi életbe. Velük indította el az ún. vasárnapi iskolamozgalmat, amely a fiatal keresztények számára a mai napig a világ felé nyitott keresztény képzést nyújt. A kopt egyház legyőzte az évszázados bezárkózást, és nyit a világegyház felé – hangsúlyozta az előadó. A remetetelepekről a kolostorokba telepítette a szerzeteseket. Ezek a kolostorok ma tele vannak, s az utóbbi időben egyre több életerős fiatal férfi akar a kolostorokba belépni.

Az egyiptomi keresztények 93 százaléka a kopt egyházhoz tartozik, amelynek vezetője 1971 óta III. Senuda pátriárka, aki a pápa címet viseli, s magát Szent Márk 117. utódjának vallja.

III. Senuda pátriárka 1923-ban született Asziútban. 1956 és 1962 között aszkétaként élt egy barlangban, az „Örökszűz Mária” szíriai monostortól körülbelül hét mérföldnyire. 1981. szeptember 3-án Szadat köztársasági elnök elrendelte száműzetését az egyiptomi Szent Bisoj monostorba. Hoszni Mubarak elnök 1985-ben szabadon bocsátotta közel négyéves száműzetéséből. III. Senuda 2000-ben találkozott II. János Pál pápával is.

A kopt egyháznak 41 püspöksége, mintegy 2000 papja és 1000 plébániája van, sok férfi és női kolostorral. Kairóban saját teológiai fakultása működik. Magyarországon Budán volt kopt negyed a török uralom idején. 2011-ben III. Senuda kopt pátriárka Magyarországra látogatott, akit a Pázmány Péter Katolikus Egyetem díszdoktorrá avatott, s aki ezen alkalomból felszentelte Budapest új kopt templomát.

A sokkal fiatalabb „katolikus kopt egyház” keletkezésének idejét Szent Ferenc egyiptomi látogatásáig vezetik vissza. A sikertelen egyesítési kísérletek után a XVIII. században, a jezsuiták és a ferencesek missziós munkájának köszönhetően, keletkeztek kis kopt közösségek, amelyek a katolikus egyházhoz kötődtek. Csak 1895-ben sikerült XIII. Leó pápának megalapítani egy saját katolikus-kopt pátriárkátust Kairóban. Az első nehézségek után az új katolikus kopt közösség gyorsan növekedett, és a nagyobb ortodox kopt testvéregyház mellett Egyiptom második legnagyobb egyháza lett. Kezdetben csak öt-hatezer hívőből állt, mostanra azonban kettőszázötvenezerre növekedett a hívek száma. Hét püspöksége, kétszáz papja és ötven kopt rítushoz tartozó ferencese van.

A keresztények nyugaton lassan felfigyelnek a keleti keresztények nehéz helyzetére. XVI. Benedek pápa sokszor felemelte hangját érdekükben. Nehéz helyzetükben segítsük őket imáinkkal, és nyújtsunk nekik erkölcsi segítséget is – kéri a Szentatya. A Nyugat országai és katolikus egyházai jelentős anyagi segítséget is nyújtanak nekik. Így próbálnak, mint keresztények a Közel-Keleten megmaradni és hitüket megélni.

A bizakodó katolikus pátriárka vallomása jövőjükkel kapcsolatban: „Én azt hiszem, ami a jövőt illeti, Istenben kell bíznunk. Az egyiptomi egyház, összehasonlítva a mai problémákkal, sokkal sötétebb, nehezebb és keményebb periódusokon ment keresztül, a valóban nehéz üldözésekkor. De abból mindig erősebben, dinamikusan jött ki. Ami a keresztényeket illeti, én bennük egy élő, aktív erőt látok az egyiptomi társadalom szívében. Ami a jövőt illeti, azt mondom még egyszer is: Mi keresztények a jövőt Isten kezébe helyezzük bizalommal és reményben.”

Martinus/Magyar Kurír