Elhunyt George Guţiu kolozs-szamosújvári görög katolikus püspök

A szülőfalujában elvégzett öt elemi osztály után a marosvásárhelyi Papiu Ilarian Líceumba került, ahol négy gimnáziumi évet töltött. Az utolsó éveket, 1940-1944 között a nagyenyedi Titu Maiorescu Líceumban fejezte be.

Az érettségi után tanulmányait a balázsfalvi Szentháromság Teológiai Akadémia elsőéveseként, mint a Gyulafehérvár-fogarasi Érsekség növendéke folytatja. 1948-ban licenciát szerez, amit akkoriban nem mindenki vállalt, hanem csak a kötelező tanulmányokat végezték el, s ez elegendő volt a papsághoz.

George Guţiut, bár épp csak kihirdették az 1948 december elsejei 358-as számú rendeletet, mellyel a romániai görög katolikus egyház illegalitásba kényszerült, december 8-án pappá szentelte Alexandru Cisar, akkori bukaresti római katolikus érsek-metropolita, mivel a többi görög katolikus püspököt már október végére letartóztatták és bebörtönözték az ortodox pátriárkának a Argeș megyei Dragoslavelén található nyári villájába. A villa akkoriban fogdaként működött.

Felszentelése után az érseki kormányzóság segítője volt, először George Dănilă, volt rektora mellett, majd Alexandru Todea, régeni esperes – 1950 novemberében püspök – mellett, később általános érseki helynökként dolgozott. Az üldöztetés ideje alatt az érsekség területén felkutatta és összegyűjtötte a parókiák és esperességek összes adatait azokról a papokról szerzetesekről és szerzetesnőkről, valamint hívekről, akik nem tértek át az ortodoxiára, ugyanakkor a bebörtönzöttekről is, az anyagot pedig sikerült továbbítania XII. Pisz pápának.

Lelkivezetője volt a balázsfalvi nővéreknek, amíg őket is fel nem osztlatták az obrejai bazilita kolostorból. Guțiunak egy fehér köpenyben sikerült elmenekülnie, egy kerten keresztül. 1951 január 30-án Szászrégenben letartóztatják és 1952 február 15-ig vizsgálják az ügyét, majd törvény elé idézik és a hadbíróság életfogytig tartó kényszermunkára ítéli. Büntetését az ország legkeményebb börtöneiben tölti: Jilaván, Nagyenyeden, Piteștiben, Désen és Szamosújváron. 1964. augusztus 4-én kerül szabadlábra, a kommunista rezsim által kiadott, az összes politikai foglyot érintő amnesztiarendelettel, a román „felszabadulás” 20. évfordulóján.

Szabadulása után Dicsőszentmártonon (Târnăveni) telepszik le és munkásként dolgozik egy községi vállalatnál. Idővel gazdasági vezetővé léptetik elő. Innen megy nyugdíjba 62 évesen, 1986-ban..

1990. március 3-án II János Pál pápa a Kolozs-Szamosújvári Püspökség püspökévé nevezi ki, majd 1990. június 17-én Alexandru Todea, Vasile Hossu nagyváradi és Lucian Mureşan máramarosi püspök püspökké szenteli. A püspökszentelésre a kolozsvári stadionban kerül sor, 15 ezer jelenlévő előtt. A püspöki katedrálisokat ekkoriban még a román ortodox egyház foglalta el, írja a kolozs-szamosújvári görög katolikus egyházmegye közleménye.

Magyar Kurír