Elhunyt Molnár Tamás katolikus filozófus

Molnár Tamás 1921. június 26-án született Budapesten. 1946-ban Nyugatra távozott. Tanulmányait 1948-tól a Brüsszeli Egyetem francia irodalom és filozófia szakán végezte, majd 1952-ben a Columbia Egyetemen szerzett filozófiai doktorátust.

1957 és 1967 között a Brooklyn College francia és világirodalom professzora volt. 1967-től a Long Island-i Egyetem európai szellemtörténetet oktató professzora. 1969-ben a dél-afrikai Potchefstroomi Egyetem politikai filozófia vendégprofesszora, 1973 és 1974 között a michigani Hillsdale Főiskola filozófia vendégprofesszora volt. 1983-ban a Yale Egyetem vendégprofesszora, az argentínai Mendozai Egyetem díszdoktora volt. A rendszerváltás után haláláig az ELTE-n vallásfilozófiát adott elő, és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem filozófia professzora is volt. 1995-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt.

Munkásságának elismeréseképpen 1998-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét; 2000-ben a Széchenyi-díjban, 2002-ben a Stephanus-díjban részesült.

Legfőbb művei: Az értelmiség alkonya; Utópia, örök eretnekség; Filozófusok istene; Az autoritás és ellenségei; Keresztény humanizmus; Teisták és ateisták; A pogány kísértés; Az Egyház, évszázadok zarándoka; A liberális hegemónia; A modernség politikai elvei; Az ellenforradalom; Jobb és bal. Munkásságáról az elmúlt év októberében tartottak konferenciát a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán.

Magyar Kurír