Élmény egy évre – Huszonöt éves a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász nyári tábora

Hazai – 2020. július 13., hétfő | 20:49

Tíz éven át Szombathely adott otthont az egyházmegyei Karitász nyári napközis táborának, tizenöt éve pedig Narda várja a szünidőben a 6–14 éves gyerekeket. Ötven karitászmunkatárs gondoskodik a táborozókról, akik egy héten át játékkal, vidám szabadidős tevékenységekkel tölthetik az időt, jó társaságban. Július 1-jén és 2-án látogattuk meg őket.

Egy kislány áll az óriási füves udvar közepén, és töprengve néz körbe. „Valami baj van?” – szólítja meg egy piros pólós fiatal. „Trambulin, légvár, bungee jumping? Nem tudok választani. Vagy gyöngyöt fűzzek, bőrkarkötőt, kerámiatálat készítsek? Esetleg kipróbáljam az exatlonpályát? De a bátyáméknak is szeretnék szurkolni a focimeccsen. És lovagolni is jó volna…” Sok a választható program a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász nardai táborában. Az Alpokalján fekvő, 500 lelkes, többségében horvát nemzetiségű kis falu plébániája tizenötödik alkalommal fogad be a napközis táborába nyolc héten át összesen 1200, turnusonként 120-170 gyereket. Tíz év után telepedtek át Szombathelyről Nardára, miután ott kinőtték az ölbői kanonokházat. Akkoriban már évtizedek óta üresen állt Nardán az 1900-as évek elején épült kétszintes plébániaépület, amelynek csatári kőből készült vastag falairól mállott, potyogott a vakolat. Ezt a házat állították helyre a gyerekek fogadására. Az épületben, amely a legnagyobb melegben is kellemesen hűvös, konyha, mosdók, nappali és iroda kapott helyet, az emeleten pedig egy közösségi terem. Oldalról egy polikarbonátlapokkal fedett csűrt kapcsoltak hozzá. Itt most éppen a heti templomlátogatással összefüggő kvízkérdéseket oldanak meg a gyerekek Ádám, az egyházmegye harmadéves kispapja vezetésével.

Ebben a három szakaszban épült kerti építményben hatalmas tér áll a gyerekek rendelkezésére. Itt étkezhetnek a sörpadoknál, a hátsó egységben elhelyezett asztaloknál folynak a kézműves-foglalkozások, középen pedig a „Ki mit tud?” dobogója áll. Rossz időben is bőven jut hely a játékra.

A plébánia nagy udvarán, a gyümölcsfák árnyékában plédeket terítettek le, itt pihenhetnek, beszélgethetnek a futkározásban elfáradt gyerekek. Azután pedig újra várja őket a napvitorlával árnyékolt nagy homokozó, a füves focipálya, a hat trambulin és a kosárpalánk. Hatalmas a füves terület, bőven elférnek a hetente háromszor érkező lovak is. Hetente egyszer pedig légvárak és bungee jumping is helyet kap a plébániakertben.  

Ezt a területet veszik birtokba a táborozók, akik közül sokan Szombathely panellakásaiból érkeznek ide. Idén különösen nagy a kereslet a tábor iránt. A szülők a járványidőszakban kénytelenek voltak kivenni a szabadságuk egy jelentős részét, így most nem tudnak otthon maradni a gyerekekkel. De hála a Karitász táborának, nyugodt szívvel mehetnek reggel munkába, mert biztosak lehetnek abban, hogy iskoláskorú gyerekük nem a négy fal között ül a tévé vagy a számítógép előtt, hanem jobbnál jobb játékokkal tölti a szünidejét, bőséges étkezést kap, és gondos munkatársak vigyáznak rá. A Karitász az utazást is megszervezi: minden reggel busz gyűjti össze a városból és a környező falvakból a táborozókat.

Tuczainé Régvári Marietta jószolgálati életműdíjas egyházmegyei karitászigazgató meséli, hogy sokuk számára valóban ez a nyaralás. Van, aki még a Balatonra sem jut el, mások pedig egyedül itt élvezhetik a kortársaik vidám társaságát. 

Mindez az egyházmegyei Karitász elkötelezett munkájának köszönhető. A nyolc hét alatt ötven önkéntes veszi körül a gyerekeket, és tekinti küldetésének, hogy nagymamai gondoskodással kényeztesse őket. Kezdetektől fogva visszajár a táborba segíteni a nardai Seper Péterné Ani néni, aki ötödmagával alkot összeszokott, jó csapatot. Néhányan, köztük Szladovics Dávid, egykori táborozóból lettek önkéntesek, majd diákmunkát végző tábori munkatársak. Két éve immár az egyházmegye kispapjaira is számíthat a Karitász. Járfás Ádám, Szántó Adrián és Rátkai István tavaly két turnusban vettek részt, idén már öt héten át itt vannak. Ők is asztalfelelősök: ugyanis 6-8 gyerek tartozik minden önkénteshez. „Feltaláljuk magunkat” – mondja Ádám. Csócsóbajnokságot szerveznek, ők állítják össze a kvízkérdéseket, imádkozni viszik a gyerekeket a falu két templomába, bibliai történeteket mesélnek vagy orgonálnak nekik. István még A Karib-tenger kalózai betétdalát is eljátszotta. „Fontosak a bibliai történetek. Ez nem hittérítő tábor, de az értékeinket szeretnénk megmutatni a gyerekeknek. A kispapok élményszerűen mesélnek ezekről. Később pedig képekben is feldolgozzuk a bibliai történeteket egy festőművész önkéntesünk vezetésével” – magyarázza Marietta.

A kispapok életéről, hivatásáról, hitéről is kérdezhetnek a gyerekek. Élnek is ezzel a lehetőséggel. „Leginkább a cölibátus érdekli őket” – mondja Ádám. Sok esetben szemléletformáló lehet egy-egy ilyen beszélgetés, mert a nem vallásos családból érkező gyerekek között vannak, akik rossz véleménnyel vannak a papok életéről.

A papnövendékek szeretnek itt lenni. „Jó a gyerekek és a segítők közössége is. Itt ráérezhetünk, hogyan kell szólni a gyerekekhez. Sokat tanulok tőlük. A hetedikes-nyolcadikos korosztályt a legnehezebb megszólítani. Ők sokkal passzívabbak, könnyen megunják, amivel éppen foglalkozunk. Velük máshogyan kell beszélni. Erre is megtanít ez a tábor” – összegzi Ádám a tapasztalatait. Dávid megerősíti: „A legnagyobb gyerekek már jól elvannak a »gangjükben«. Ha megkérdezem, mit szeretnének csinálni, rögtön rávágják: »Semmit.« Náluk már mindenbe beleszól a serdülőkor, és nagyon nehezen válnak meg az okostelefonjuktól.”

Ottjártunk hetében azonban főként alsó tagozatosok a táborozók, és náluk nincs hiány a lelkesedésből. Nagy lendülettel vetik bele magukat a játékba.

A tábor programjai a nyolc turnusban hétről hétre ismétlődnek. Mindennap bőséges a választék. A szerda az egyik csúcspont, amikor nemcsak játékok érkeznek, hanem vendég gyerekek is. Idén a vírushelyzet miatt azonban ez is másképpen alakul. „Szent Márton a köpenyét osztotta meg, mi a táborunkat” – mondja Marietta. Idén nem a nyírségi gyerekek érkeznek hozzájuk, ahogyan az lenni szokott, hanem a környék gyermekvédelmi intézményeiből hívtak meg gyerekeket. „Már több mint százan ellátogattak hozzánk. A legfinomabb ebédet kérjük az érkezésük napjára, és játékok tömkelege fogadja őket” – mondja a táborvezető.

Ugyancsak kedvelt program a celldömölki fürdés, ám ezt most a vírusveszély miatt a biztonság kedvéért inkább kihagyják. Tompa Ferencnek köszönhetően helyette heti három alkalommal jönnek a lovak, emellett pedig íjászkodni és kézműveskedni is lehet. Persze népszerű program a palacsintaebéd is. A fedett csűrben asztalitenisz és csocsó is várja a gyerekeket, és rengeteg lehetőség adódik a szabad játékra.

Marietta hangsúlyozza: a táborban semmi nem kötelező. Azért kínálnak sokféle programot, mert az a céljuk, hogy a gyerekek rengeteg változatos élményt szerezzenek itt, ami aztán egész éven át kitart, egészen jövő nyárig. „Reggeli után ismertetjük az aznapi lehetőségeket, és ki-ki választhat, hogy mit szeretne csinálni. Mindenki számára akad itt kihagyhatatlan program, még a telefonjukhoz kötődő kamaszoknak is.”

A nardai tábor különlegessége, hogy a Szombathelyen élő pakisztáni menekült család egyik tagja, Sharon, aki angoltanárnő és egy másik pakisztáni tanárnő, Marushka angolul játszanak – festenek, rajzolnak, mondókáznak – a gyerekekkel.

Hogyan valósulhat meg mindez? A legfontosabb talán a jó gazdálkodás és a befektetett munka. A Szombathelyi Egyházmegyei Karitász évről évre fejleszti az ingatlan állapotát, és javítja a tábor felszereltségét. Így egyre nő a játékkínálat, és egyre szebb, komfortosabb a ház és a kert. De talán még ennél is fontosabb, hogy a Karitász önkéntesei odaadóan, szívvel-lélekkel dolgoznak. Amíg az egyik csapat a gyerekeket kíséri a busszal a táborba, addig a másik csoport reggelit készít. A kispap önkéntesek ásnak, fellazítják a homokot a homokozóban. Délben terítés – az ebédet a közeli vendéglőből hozzák –, délután uzsonna: gyümölcs és péksütemény.  Az étkezések között pedig rengeteg játék, beszélgetés, vidámság.

Idén a szokásosnál is körültekintőbb munkát kell végezniük a segítőknek. A koronavírus valóban rizikófaktornak számít, hiszen a konyhai önkéntesek mindegyike 65 év feletti, a százhúsz gyerek többsége pedig mind külön családból érkezik, kevés a testvérpár. A táborban ezért most szigorú előírásoknak kell megfelelni, amelyek betartását folyamatosan ellenőrzik is. Minden itt dolgozó munkatársnak és önkéntesnek orvosi vizsgálaton kellett részt vennie a tábor megnyitása előtt, a helyiségekben pedig ózonos fertőtlenítést végeztek. Reggelente a karitászközpontban lázméréssel indul a nap. Csak papír kéztörlőt használhatnak, és tíz helyen kézfertőtlenítőt helyeztek el a táborban – sorolja a pluszkiadásokkal is járó intézkedéseket Marietta.

A tábor költségeinek fedezésében nagy segítséget nyújtanak egyes szombathelyi vállalatok. Az IQor, a TDK, a BPW-Hungária Kft. és a MAM-Hungária Kft. a társadalmi felelősségvállalás jegyében támogatják a dolgozóik gyerekeinek táboroztatását: a költségek felét fedezik. A Nardán táborozók 60-70 százaléka kap támogatást.

A nap végén, amikor megérkezik a busz, az önkéntes nénik mosolyogva búcsúznak a gyerekektől, és másnap várják őket vissza. Az egyikük mosolyogva mondja: „Innen mindenki fáradtan megy haza, de éhesen senki sem.”

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2020. július 12-i számában jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria