„Elsősorban az imádsággal szolgálhatom az egyházat és az emberiséget”

XVI. Benedek pápa szerdán délelőtt a Castel Gandolfó-i Apostoli Palota udvarán köszöntötte a világ minden tájáról – Franciaországból, Japánból, az Egyesült Államokból, német és spanyol nyelvterületről – érkezett híveket. A lengyel zarándokokhoz intézett szavaiban Szent Maximilian Kolbe közbenjárásáért fohászkodva imádkozott a világbéke ajándékáért. Kolbe atya vértanúhalála mindig Isten hatalmának és az ember nemességének győzelmét jelzi a rossz felett – mondta lengyelül a pápa.

A Szentatya örömmel üdvözölte Castel Gandolfo lakóit és az egybegyűlteket, majd ismételten köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik bressanonei nyaralása során őrködtek biztonsága felett. A gondtalan pihenés időszakában sem feledkezett meg azokról, akik imáit kérik – mondta. Nagyon sokan vannak, akik írnak neki, beszámolnak örömeikről, aggodalmaikról, életprogramjukról, családi és munkahelyi problémáikról, várakozásaikról és reményeikről, valamint szorongásaikról, amelyek az egész emberiséget érintő jelenlegi bizonytalansággal függnek össze.

A Szentatya biztosított mindenkit, hogy mindennap megemlékezik róluk, különösen a szentmisében és a szentolvasó elimádkozásakor. „Tudom jól, hogy elsősorban éppen az imádsággal szolgálhatom az egyházat és az emberiséget, mert imádság közben bizalommal az Úr kezébe helyezem az általa rám bízott szolgálatot s vele együtt az egész egyházi és világi közösség sorsát” – mondta XVI. Benedek, majd így folytatta: „Aki imádkozik, sohasem veszíti el a reményt, még akkor sem, ha nehéz vagy emberileg egyenesen kétségbeejtő helyzetbe kerül.” Ezt tanítja a Szentírás, és erről tesz tanúságot az egyház története.

A pápa korunk két tanúját nevezte meg, akiknek emlékét ezekben a napokban idézzük fel: Augusztus 9-én ünnepeltük Edith Steint, a Keresztről nevezett Szent Terézia Benediktát, augusztus 14-én, Mária mennybevételének előestéjén pedig Szent Maximilian Kolbe atyára emlékezünk. Mindketten vértanúsággal fejezték be földi létüket az auschwitzi lágerben. Látszólag kudarcnak hihetnénk életüket, de éppen vértanúságukban ragyog fel a szeretet, amely leküzdi az önzés és a gyűlölet sötétségét. Szent Maximilian Kolbe atyának tulajdonítják a következő szavakat, amelyeket állítólag a kegyetlen náci üldöztetés tetőpontján mondott: „A gyűlölet nem teremtő erő: csak a szeretet az.” Hősies tanúságot tett a szeretetről, amikor nagylelkűen önmagát ajánlotta fel áldozatként fogolytársa helyett 1941. augusztus 14-én.

Edith Stein a rákövetkező év augusztus 6-án, három nappal halála előtt, az echti kármelita kolostorban néhány rendtársnőjének ezeket mondta: „Készen állok mindenre. Jézus itt van közöttünk is. Idáig nagyon jól tudtam imádkozni, és teljes szívvel fohászkodtam: Ave, Crux, spes unica – Üdvözlégy Kereszt, egyetlen reményünk”.

Szemtanúk, akiknek sikerült megmenekülniük a rettenetes tömegpusztítástól, elmondták, hogy Keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta, miközben kármelita rendi ruhájában tudatosan haladt a halál felé, kitűnt békét és nyugalmat sugárzó, mindenkire odafigyelő magatartásával. Az ima volt a titka ennek a szerzetesnőnek, Európa társvédőszentjének – mondta Benedek pápa.

„Ave Maria!” – ez volt Szent Kolbe atya utolsó fohásza, miközben karját nyújtotta annak, aki karbol-injekcióval megölte. A Szűzanyához való alázatos és bizalomteli fohász mindig a bátorság forrása – mondta még a pápa a szerda délelőtti általános kihallgatás során, majd így fejezte be katekézisét: „Miközben Mária mennybevételének napjára, a keresztény hagyomány egyik legszebb Mária-ünnepére készülünk, ismét ajánljuk magunkat a Szűzanya oltalmába, aki a mennyből anyai szeretettel őrködik felettünk minden pillanatban. Ezt fejezi ki az Üdvözlégy Mária jól ismert imája is: imádkozzál érettünk most és halálunk óráján”.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír