Emiliáni Szent Jeromos

Girolamo Miani 1481-ben született Velencében. Az ifjú korán, 15 évesen katonának állt. 1508-ban fogságba esett; a rabságban mély változás következett be lelkében. Nyomorúságos helyzetében a Szűzanyához könyörgött. Nem sokkal ezután a halottnak vélt Jeromos föltűnt Trevigiben, és elbeszélte: megjelent neki a Szűzanya, leoldotta bilincseit, és kivezette az ellenséges őrök között. Csodálatos szabadulása után bilincseit a Szűzanya oltárára helyezte.

1518-ban, 37 éves korában szentelték pappá. Jeromos gondjába fogadta az árva és veszélyeztetett gyermekeket, ápolta a betegeket, hitoktatásban részesítette az egyszerű embereket.

1528-ban, amikor hazájában éhínség és járvány tombolt, mindenét a rászorulóknak ajándékozta, éjszaka eltemette az utcán heverő halottakat, ápolta a betegeket; mígnem ő is megkapta a kiütéses tífuszt. Fölgyógyulása után, 1531-ben lemondott minden tulajdonáról; teljesen a szegényeknek szentelte életét. Összegyűjtötte az árva gyermekeket, egyszerű ételt, hitoktatást és a munkára való fölkészítést biztosítva nekik. Több városban alapított árvaházakat.

Példája számos embert megmozgatott, sokan támogatták szolgálatában. Leghűbb segítőit szerzetesi közösségbe fogta össze: Chieti püspökének, a későbbi IV. Pál pápának támogatásával megalapította a szomaszkai  rendet a betegek gondozására és az árva gyermekek nevelésére. Az 1528-ban létrehozott férfirendet 1540-ben hagyták jóvá. Az ágostonos regulát követő rend ma is működik Olaszországban: árvaházakat, szegényotthonokat, kórházakat, diákotthonokat tart fenn.

51 éves korában, az áldozatok ápolása közben megtámadta a pestis. Halála előtt társai lelkére kötötte, hogy kövessék a keresztet, az evilági dolgokat kevésbe vegyék, a szegényeket, az elhagyottakat meg a betegeket szeressék, és egyetértésben, szeretetben éljenek együtt. 1537. február 8-án, Somascában.

XIV. Benedek pápa 1747-ben boldoggá, XIII. Kelemen húsz évvel később szentté avatta Emiliáni Jeromost. XI. Pius 1928-ban a szomaszkaiak négyszáz éves jubileuma alkalmából az árvák és a szülői szeretetet nélkülöző gyermekek védőszentjévé emelte. Ünnepét 1769-ben vették föl a római naptárba, július 20-ra; 1969-ben a halála napjára, február 8-ra tették át.

Magyar Kurír

(gj)