A kötet elején
Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek Köszöntője, és elődje,
Paskai László Ötven esztendő Jézus Krisztus egyházának építésében című írása olvasható. Erdő Péter kiemeli Seregély István ökumenikus nyitottságát, kiegyensúlyozottságra való törekvését teológiai és egyházfegyelmi kérdésekben, elkötelezettségét az egész Európát érintő egyházi kérdésekben. Paskai László pedig rámutat, hogy az MKPK elnöke „hűséges és áldozatos szolgálatának titka imádságos lelkülete volt, amelyet hívei és paptársai egyformán megtapasztaltak”.
Az album első fejezetében Seregély István felidézi gyermekkorát: két testvérével együtt egy anyagilag szerény körülmények között élő, keresztény lelkületű családban nőtt fel, amelyet mindvégig körülvett Isten gondviselő szeretete. Az egri érsek mindmáig érvényesnek tartja a Központi Szemináriumban az ötvenes évek közepén kapott útmutatást: „Magukat ez a nép nevelte fel, ezt a nehéz sorsra jutott népet kell szolgálniuk Isten országának építésében.”
A szentév alkalmából 1999 karácsonyán, az egri főszékesegyházban bemutatott szentmiséjén a főpásztor így fogalmazott: „Nem azok jutnak célba, viszik előre a világot és szerzik meg az üdvösséget, akik az emberhez méltó élet és a közeledő üdvösség követelményeit maradéktalanul megvalósítják, mert ilyen nincs is, hanem akik élnek a Jézus Krisztus hozta és hirdette, minden sebet gyógyító, sőt kilencvenkilenc ártatlannál értékesebbé tevő megváltás lehetőségével.”
Ugyancsak megszívlelendő 2004. augusztus 20-án elhangzott figyelmeztetése: „Mi akkor leszünk hasonlóak a bölcs emberhez, … ha életünket, benne szemléletünket, erkölcsiségünket nem ember kitalálta, bizonytalan spekulációra és gonoszságra építjük, hanem a világ rendjére, melyet a világot teremtő Isten az ember boldogulására alkotott, és Jézus Krisztusban mindig helyreigazíthatóvá tett… Nem a krisztusi ’út, igazság és élet’ gyengült meg, csak a rossz és szerencsétlen érdekek szolgálatában álló közszellemmel szemben a mi gyámoltalanságunk.”
Az album második fejezetében Seregély István pap- és munkatársai, világi hívek nyilatkoznak róla, értékelik krisztusi szolgálatát.
Veres András, a Püspöki Konferencia titkára szerint az egri érsek „… alázattal elfogadja, sőt nyíltan be is vallja gyengeségeit, s ezzel azokat is megbékélésre készteti, akik különben küzdeni akarnának személye vagy akarata ellen. Gondolatait, véleményét nem tartja (felül)bírálhatatlannak, megváltoztathatatlannak, hanem kéri elfogadni mások meggyőző, az övétől eltérő érvelését, és kellő megfontolás után a saját véleményét képes meg is változtatni. Ritka emberi adottság ez ma.”
Veres püspök azoknak kívánja felmutatni Seregély István életpéldáját, „akik köztünk élő példaképeket keresnek a maguk számára, hogy merítsenek saját hivatásuk hűséges betöltéséhez.” A kötet egyik szerkesztője, Löffler Erzsébet megállapítja, hogy püspöki jelmondatának megfelelően – „Krisztus az út, az igazság és az élet” – Seregély érsek egész életének középpontjában a Megváltó áll, akit a Boldogságos Szűz Mária követ. A református lelkész, Balog Zoltán a főpásztor egyik beszédét elemezve hangsúlyozza annak lenyűgöző egyszerűségét és meggyőző erejét.
A kötet harmadik fejezetében tanulmányokat olvashatunk az Egri Főegyházmegye ezeréves történelméből, így többek között II. Rákóczi Ferenc egyházpolitikájáról, az egyházmegye területi változásairól, valamint teológiai elmélkedést a Hegyi beszéd erkölcsi tanításáról, és a papi hivatásról.
MK
A kötet elején Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek Köszöntője, és elődje, Paskai László Ötven esztendő Jézus Krisztus egyházának építésében című írása olvasható. Erdő Péter kiemeli Seregély István ökumenikus nyitottságát, kiegyensúlyozottságra való törekvését teológiai és egyházfegyelmi kérdésekben, elkötelezettségét az egész Európát érintő egyházi kérdésekben. Paskai László pedig rámutat, hogy az MKPK elnöke „hűséges és áldozatos szolgálatának titka imádságos lelkülete volt, amelyet hívei és paptársai egyformán megtapasztaltak”.
