Eutanázia: egy hamvába holt támadás II. János Pál ellen

Szeptember végén csúcsosodott ki az olasz sajtóban az a botrány, amit a Micromega nevű radikális baloldali folyóirat egyik cikke váltott ki. A Lina Pavanelli aneszteziológus doktornő által jegyzett tanulmány azt állítja, hogy II. János Pál pápa halála voltaképpen eutanázia, mert azt a pápa nem elégséges táplálása váltotta ki, és úgymond minden bizonnyal maga a Szentatya utasította vissza a létfenntartó kezelést, vagyis a mesterséges táplálást.

Az elméletet arra alapozták, hogy a Szentszék csak a pápa halála előtt három nappal adott hírt arról, hogy mesterséges táplálásának biztosítása végett „állandó jelleggel orrszondát” helyeztek be a februárban gégemetszésen átesett és ezt követően nyelési nehézségekkel szembesülő Szentatyának. A cikk szerzője nemhogy személyesen nem vizsgálta meg II. János Pált, de az orvosi leleteket sem látta, így diagnózisát kizárólag a sajtóban megjelent tudósításokra alapozza.

Pavanelli nem titkolta, azért kezdte el vizsgálni a pápa halálának körülményeit, mert nem ért egyet az egyház eutanáziára vonatkozó tanításával. Tanulmánya megírására egy tavalyi konkrét eset nyomán határozta el magát. Akkor ugyanis a római egyházmegye megtagadta az egyházi temetést Piergiorgio Welbytól, aki eltökélten kérte maga számára az eutanáziát, és kifejezetten az egyház tanításával szemben foglalt állást. Welby a kánonjogi előírások alapján a közbotrány elkerülése végett nem részesülhetett egyházi temetésben. Ebből a körülményből is kiderül, hogy a Micromega cikke valójában valamiféle bosszú kívánt lenni a tanítását következetesen képviselő egyház ellen. Az abszurd állítás lényege tehát voltaképpen az, hogy az egyház kettős mércét alkalmaz erkölcsi kérdésekben: miközben szóban elítéli az eutanáziát, ha a pápáról van szó, a gyakorlatban kész azt alkalmazni.

A botrányos elméletet rögtön tagadta a pápa személyi orvosa, Renato Buzzonetti, aki megerősítette, amit a Szentatya utolsó betegségéről és haláláról korábban megírt visszaemlékezései tartalmaznak, vagyis hogy a pápát mindvégig a megfelelő orvosi ellátásban részesítették. Később Renzo Puccetti belgyógyász szakorvos pontosan a Pavanelli által felhasznált források és adatok alapján cáfolta a Micromega cikkének állításait.

Az egyik neves Vatikán-szakértő, Luigi Accattoli pedig saját forrásaira támaszkodva tette ugyanezt. Az általa már jóval korábban megkérdezett vatikáni személyek ugyanis – a hivatalos nyilatkozatok által akkoriban nem ismertetett részletekkel is szolgálva – megerősítették a hivatalos elbeszélést. A megoldás kulcsa, hogy II. János Pál valóban csak halála előtt pár nappal kapott „állandó jelleggel” orrszondát mesterséges táplálása végett, ám azt, illetve az infúziós kezelést már jóval korábban elkezdték alkalmazni nála ideiglenes jelleggel. A húsvéti nyilvános megjelenései alkalmával viszont eltávolították azokat. Össze kellett ugyanis egyeztetni a Szentatya személyi, illetve hivatali méltóságát azzal az egyébként általa is megfogalmazott igénnyel, miszerint a végsőkig el kívánja látni szolgálatát, ami a nyilvános szereplést is magában foglalta.

A Micromega az ellenérvek hallatán sajtótájékoztatót hívott össze, ahol azonban a felvonultatott személyiségek közül sem Pavanelli doktornő, sem az ismert disszidens teológus ex-szerzetes, sem Welby özvegye nem tudták újabb érvekkel alátámasztani elméletüket. A Vatikán hivatalosan nem kommentálta az ügyet, az olasz katolikus sajtóra hagyva a reakciók megfogalmazását. A Micromega akcióját a hívők és a nemhívők közötti „kulturális-vallási szembenállás eldurvulásának” nevezte a Korazym internetes folyóirat, rámutatva, hogy az egyházat támadó erők immár a rendszeresen eltekintenek „a komoly érvelésről és a racionális megközelítésről”, ami jócskán megnehezíti a párbeszédet és a kölcsönös megértést a hívők és a nemhívők között.

Igen keményen fogalmazott az olasz püspöki konferencia lapja, az Avvenire, amely szerint a Micromega szerzője „anélkül, hogy látta volna a pacienst, és két évvel a halála után a távdiagnózis sarlatánjaként viselkedik”. Állításait „minden tényalapot nélkülöző önkényes és abszurd” elméletnek nevezi, ami azért is szánalmas, mert „ideológiai düh motiválja”. Végül a lap II. János Pál egyik szellemes mondását idézi, aki egy ízben úgy reagált az egészségi állapota iránt megnyilvánuló nagy médiafigyelemre: „Ha tudni akarom, hogy szolgál az egészségem, elolvasom az újságokat”.

A katolikus egyház tanítása szerint az a cselekvés vagy mulasztás minősül eutanáziának, amely „természete és a végrehajtó szándéka szerint halált okoz, azzal a céllal, hogy megszüntessen minden fájdalmat” (II. János Pál: Evangelium vitae, 65.). Jókora különbség van továbbá az élet másokért való felajánlása, vagyis az önfeláldozás, illetve az életnek a szenvedés elkerülése végett történő elvetése között. II. János Pál vitathatatlanul az előbbit választotta, hűen jelmondatához: „Totus tuus – Teljesen a tied”.

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír