Évközi 23. vasárnap, „B” év, 2003. szeptember 7.

Hazai – 2003. szeptember 12., péntek | 9:21

1. A süketnéma meggyógyítása nem mágikus tett, hanem Isten tette!
Jézusnak ma hallott csodaelbeszélése – a süketnéma meggyógyítása – jellegzetesen tükrözi a korabeli hellenista csodaelbeszélések stílusát. Az ókori hellenista világban voltak varázslók, más néven mágusok, akiknek természetfeletti erőt tulajdonítottak és különféle betegségek gyógyításánál igénybe is vették őket. A Jézus által meggyógyított süketnéma történetében szinte halmozódnak az ókori mágikus gyógyítás „eszközei”. Ilyen például az, hogy Jézus „félrevonja” a süketnémát, ti. a mágusok titokban, a nyilvánosság kizárásával „gyógyítottak”. Jellegzetes vonás az is, hogy Jézus „ujját a süket fülébe dugta”, nyállal gyógyított - így tettek a korabeli mágusok is.

Ez a csodalebeszélés azonban nem csak az ókori mágikus csodalebeszélésekhez kapcsolódik, hanem az ószövetségi szentíráshoz is. Éppen a mai olvasmányban hallottuk az Izajás próféciáját az eljövendő Messiásról, illetve messiási időkről: „Akkor kinyílnak a vakok szemei és megnyílnak a süketek fülei… és ujjong a néma nyelve” (Iz 35,5-6). Amikor Jézus meggyógyítja a süketnémát, ennek a történelmi eseményen túl jelképes jelentése is van, mégpedig az, hogy elérkezett az az idő, amelyről Izajás jövendölt. A Messiás megnyitja az ember fülét, nyelvét.

A csodaelbeszélés másutt is kapcsolódik a Szentíráshoz. Az emberek csodálkoznak a süketnéma gyógyulásán és így szólnak: „Mindent jól tesz.2 Ez a kijelentés a hatnapos teremtés-elbeszéléshez kapcsolódik, amikor Isten megteremti az égitesteket, növényeket, állatokat és minden teremtő tevékenysége ezzel zárul: ’És látta Isten, hogy mindez jó!’” Ez a párhuzam, hogy Isten mindent jól tett, és a süketnémát meggyógyító Jézus is mindent jól tett – azt jelenti, hogy Jézus isteni erővel cselekszik.

A csodaelbeszélés nyelvezete ugyan megegyezik az ókori mágikus gyógyítások elbeszélésével, de a Szentíráshoz való kapcsolásával Márk evangélista mégis kiemeli Jézus csodáját a varázslók tetteinek sorából. Itt már nem egy ember cselekszik valamiféle emberi hókuszpókusszal, hanem a próféták által megjövendölt Messiás cselekszik, éspedig isteni erővel, teremtő erővel.

2. „Nyílj meg!” (Mk 7,34)
A süketnémaság erősen korlátozza az ember kommunikációját, közlését, dialóguskészségét. Azt is tudjuk, hogy a némaság sok esetben a süketség másodlagos hatása, mert a hallás képességének kiesése a beszéd készségét is megrontja. A süketek artikulálás nélkül, érthetetlenül beszélnek.

A hallásnak és a beszédnek nem csak az emberek közötti érintkezésben van szerepe, de a hit továbbadásában is. „A hit hallásból fakad” – írja Pál apostol (Róm 10,17). A hit tanítását előbb meg kell hallani, majd beszéddel tovább kell adni. Erasmus az üdvösség kezdetét a hitről szóló igehirdetés hallgatásában látja, teljessé válását pedig a szájjal történő hitvallásban.

Ha a csodaelbeszélést szimbolikusan értelmezzük, akkor azt kell mondani, hogy a süketnéma – akinek megnyílik a füle és megoldódik a nyelve –, a hit ajándékát befogadó embert jelképezi. A hitre való hallás és a hitről szóló beszéd egyaránt isteni erő hatására történik, azaz isteni kegyelem működésének tulajdonítjuk. Ezzel az isteni kegyelemmel együtt kell működni. Sajnos, az elmúlt évtizedek megnehezítették ezt az együttműködést és kialakítottak egyfajta süketnémaságot. Sokan meg se hallották az Isten igéjét, vagy ha meg is hallották, nem adták tovább legszűkebb környezetüknek – még gyermekeiknek – sem. A rendszerváltozás után megváltoztak a körülmények és új helyzet állt elő.

Erdő Péter prímás, érsek pünkösdkor kiadott missziós programjában írja: „Az idők jelet kell a hit szemével kutatnunk, és megtalálnunk azokat a konkrét teendőinket, amelyeket a gondviselő Isten tőlünk itt és most megkíván… Mostani korunk egyik legvonzóbb kihívása éppen abban áll, hogy efféle (missziós) munkára újra megnyílni látszanak a lehetőségek, hasonlóan ahhoz, ami sok évtizeddel ezelőtt az egyház életében már megjelent.”

Az elmúlt évtizedek mesterséges némaságot erőltettek az egyházra, leszoktattak arról, hogy hitünkről artikuláltan beszéljünk. A mostani új helyzet – az erőszakmentes rendszerváltás – nem jöhetett volna létre isteni kegyelem nélkül. Most is bízunk a teremtő isteni szó erejében, mely azt mondta: Nyílj meg! Bízunk abban, hogy az eddig némasághoz szokott ajkak közül egyre több nyílik meg a hit továbbadására. Ámen.

Verőcei Gábor/MK