Felment, mégis itt maradt

Nézőpont – 2021. május 15., szombat | 16:00

Urunk mennybemenetele – Gondolatok az evangéliumhoz (Mk 16,15–20)

„Ha Jézus test szerint köztünk maradt volna, akkor testi szemünket többre becsülnénk lelki szemünknél. De ő tudja, melyik szem a jobb. Azért tűnt el testi szemünk elől, hogy lelki szemünkben a hitet felkeltse... Ezért senki se szomorkodjék, hogy ő a mennybe ment és itt hagyott minket. Ő velünk van, ha hiszünk benne” – írja Szent Ágoston. 

A mennybemenetel Jézus küldetésének beteljesedése. A megváltás műve befejeződött. Előre felkészítette tanítványait arra, hogy vissza fog térni az Atyához. Jézus a mai ünnepen megnyitotta a mennyek országának ajtaját minden követője előtt, visszaállította Isten és ember között azt a baráti kapcsolatot, amelyet az ősbűn beárnyékolt. Sőt

azáltal, hogy emberségünket saját magában felvitte a mennybe, az ember méltóságát a legmagasabb szintre emelte. Beteljesül a megváltás célja, hiszen Isten azért lett emberré, hogy bennünket az „isteni természet részeseivé tegyen” (2Pt 1,4). 

A mennybemenetel után az apostolok életében is új helyzet állt elő. Amikor művét Jézus rábízta a tanítványaira, azt akarta, hogy a keresztség fürdőjében megújítsák az emberiséget az idők végezetéig. A mennybemenetel és az apostolok elküldése ezért olyan események, amelyek szorosan összetartoznak. Ezután életük legfőbb célja, hogy Jézus küldetését folytassák: hirdessék az evangéliumot, a megtérést és a bűnbocsánatot, arra készülve, hogy egyszer majd ismét Jézussal lehetnek. 

Az apostolok küldetése ezért valójában az egész Egyház misszióját jelenti.

Jézus azóta is küld, elkísér és erőt ad.

Az Egyház pedig fáradhatatlanul hirdeti a feltámadt, a mennybe felment és az Atya jobbján ülő Jézus Krisztust, akinek mai tanítványai sem spontán önkéntesek, hanem az ő választottai és követei. Az ő győzelme a halál felett biztonságot és reményt, bátorságot és hűséget ad nekik a szolgálatban. Az üzenet, a jó hír pedig mindig aktuális, mert az ember életének központi kérdéseit érinti, és végső választ ad azokra. Ha hiszünk benne, megmenekülünk, ha visszautasítjuk, elveszünk. 

A hit által, a Szentlélekben jutunk el arra az életre, amelyre meghívott minket. Nem szomorkodunk azért, mert elment, hanem örülünk, hogy helyet készít nekünk. „Krisztusnak mennybemenetele a mi felemelkedésünk” – a mai szentmise könyörgése megerősíti, hogy a mai ünnep nem egy számunkra idegen, távoli eseményre való kötelező emlékezés, hanem saját jövőnk elővételezése. A mester és tanítványai, a pásztor és a nyáj között megmarad a szoros kapcsolat a mennybemenetel után is, tudván azt, hogy ő előttünk jár, mi pedig követjük. Ezért kérjük bizalommal: „Jusson el híveid gyönge nyája oda, ahová előttünk ment Jézus, a mi erős Pásztorunk.” 

Ternyák Csaba egri érsek

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria