Felszentelték az új szatmári püspököt

Szombaton, június 21-én délelőtt egyházi és világi méltóságok, valamint több száz hívő jelenlétében szentelték fel és iktatták be tisztségébe Schönberger Jenő kinevezett szatmári megyéspüspököt, aki ettől a naptól kezdve a püspöki kollégium teljes jogú tagja és a szatmári egyházmegye főpásztora. Az esemény fontosságának megfelelően már a szentmise előtt jó egy órával megtelt a szatmárnémeti székesegyház, valamint a központi park jelentős része, és hívek százai vártak arra, hogy szemtanúi lehessenek a szatmári római katolikus egyházmegye új vezetője felszentelésének.

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek köszöntőjében a szent életű Hám János és a vértanúhalált halt Scheffler János munkásságának folytatását javasolta a szombat délelőtt felszentelt Schönberger Jenő szatmári megyés püspöknek, aki az 1804-ben felállított szatmári egyházmegye tizenötödik vezetője. Az egyházmegye új főpásztora beiktatásának fontosságát mi sem jelezte jobban, mint az, hogy szombaton már korán reggel emberek sokasága lepte el a székesegyház környékét, Szatmár és Máramaros megye minden részéről érkeztek a hívek a nem mindennapi eseményre. Valószínű, hogy a fentiekben már említett Hám János püspök is ehhez hasonló események helyszíneként képzelte el az általa építtetett klasszicista stílusú székesegyházat, hiszen még egy tűt sem lehetett volna leejteni a híveknek kijelölt helyeken, annyian voltak.

A tíz órakor kezdődő ünnepi szentmisét dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Jean–Claude Périsset, címzetes érsek, bukaresti pápai nuncius és Tempfli József, nagyváradi megyés püspök celebrálta, és az evangélium olvasása után került sor az április 30–án kinevezett Schönberger Jenő püspökké szentelésére. „Ne vessétek meg fiatal kora miatt, hanem támogassátok őt” – idézett Szent Pál Timóteushoz írt utolsó leveléből köszöntője során dr. Jakubinyi György érsek, aki Krisztus vértanúhalált halt apostolához hasonlóan intelmekkel is ellátta az új püspököt. – „… a pap akkor igazán pap, ha megadja magát az isteni küldetésnek, és különösen igaz ez a püspökre. Ennek az emberfeletti szerepvállalásnak titka maga a szeretet. Krisztus azt kérte tanítványaitól, hogy maradjanak meg a szeretetében, és egy főpásztor addig főpap, amíg megmarad ebben.” „…mikor nehéz lesz a püspökség keresztje, akkor gondolj erre a napra, és szítsd fel magadban a kegyelmet, és vezesd Isten családját, az egyházközösséget lelki atyaként.” Az érsek beszédét követően az új püspök fogadalmat tett az egyház szolgálatára, majd Jakubinyi György, Jean–Claude Périsset, Tempfli József és a jelen levő összes püspök kézrátételével szentelte fel Schönberger Jenőt, azt követően pedig krizmával kenték meg, ami Krisztust jelképezi. Az evangéliumos könyv átvételével az új megyés püspök bizonyosságot tett róla, hogy Krisztust képviseli, a püspöki gyűrű átvételével pedig arról, hogy Isten és az anyaszentegyház jegyese lett, míg a püspöki bot a pásztori tisztség jele. Ezt követően a jelen levő püspökök csókkal köszöntötték, amivel kifejezést nyert, hogy Schönberger Jenő a püspöki kollégium teljes jogú tagjává vált. Ezután először mutatta be püspökként az áldozatot, majd áldoztatta meg elsőként az édesanyját, azt követően pedig a rokonokat és a híveket, majd a székesegyház – Reizer Pál halála óta üresen levő – püspöki székéhez vezették, és jogilag is birtokba vette az egyházmegyét, miután a kinevezését bizonyító apostoli levelet bemutatta az egyházmegyét több mint egy éven keresztül vezető héttagú tanácsosi testületnek, amelynek tagjai ezt követően aláírták az ezt bizonyító okmányokat. „Véleményem az egyház véleménye, tanításom az egyház tanítása, programom az evangélium, példaképem pedig Krisztus. Nem uralkodni, hanem szolgálni akarok, a jelszavam pedig: Gratia et Pax, azaz Kegyelem és Béke” – mondta székfoglaló beszédében Schönberger Jenő püspök, miután köszönetet mondott szüleinek, testvérének és annak családjának, a túrterebesi plébánosoknak, tanárainak, nevelőinek, és mindazoknak, akik Isten kegyelmének a közvetítői voltak életében. – „Nevettem, mikor a máramarosszigeti plébánia érdesítőjében azt olvastam: „A püspök a mienk!” Valóban, az övék vagyok, úgy, ahogy az egyházmegye minden tagjáé, és imádságaimban kérem majd számotokra Istentől a béke ajándékát. …értetek vagyok, de én is ember, ezért imádkozzatok értem, hogy mindig azt tegyem, amit az Isten vár tőlem” – mondta. Paptestvéreihez szólva kiemelte, munkájuk eredménye attól függ, mennyire van meg lelkükben a béke Krisztussal, egymással és a hívekkel. Végezetül megáldotta a jelen levő híveket, akik püspöki áldással és egy Istentől kapott élménnyel gazdagodva térhettek haza.

Szatmári Friss Újság/Magyar Kurír