Ferenc pápa: Legyen „extrovertált”, de ne szétszórt karácsonyunk!

Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma, advent negyedik vasárnapján a liturgia Máriának, a szűz anyának alakját állítja előtérbe, aki várja, hogy világra szülje Jézust, a világ üdvözítőjét. Tekintsünk rá, a hit és a szeretet mintaképére, és feltehetjük a kérdést: milyen gondolatok foglalkoztatták a várakozás hónapjai alatt? A választ épp a mai evangéliumi szakasz adja meg, amely elbeszéli Mária látogatását idős rokonánál, Erzsébetnél (vö. Lk 1,39–45). Gábriel angyal feltárta Mária előtt, hogy Erzsébet gyermeket vár és már a hatodik hónapban van (vö. Lk 1,26.36). És akkor a szűz, aki éppen megfoganta Jézust Isten működése révén, sietve elindul Názáretbe, Galileába, hogy Júdea hegyeihez érjen, és felkeresse unokanővérét.

Azt mondja az evangélium: „Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet” (Lk 1,40). Bizonyára gratulált neki anyaságához, ahogyan Erzsébet is köszöntötte Máriát: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön hozzám?” (Lk 1,42–43). És rögtön dicsérni kezdi a hitét: „Boldog, aki hitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki” (Lk 1,45). Világos az ellentét Mária között, aki hitt, és Zakariás, Erzsébet férje között, aki kételkedett, és nem hitt az angyal ígéretének, s ezért néma maradt János születéséig. Ellentét van köztük.

Ez a jelenet segít, hogy egészen különleges fényben tudjuk értelmezni az ember Istennel való találkozásának misztériumát. Nem ámulatba ejtő csodák jegyében, hanem inkább a hit és a szeretet jegyében zajló találkozásról van szó. Mária ugyanis azért boldog, mert hitt: az Istennel való találkozás a hit gyümölcse. Zakariás viszont, aki kételkedett és nem hitt, süket és néma maradt, hogy növekedjen a hitben a hosszú hallgatás alatt: hit nélkül elkerülhetetlenül süketek maradunk Isten vigasztaló szavára, és nem tudunk vigasztaló, reményt keltő szavakat mondani testvéreinknek. Nap mint nap látjuk: az, akinek nincs hite vagy csak pislákoló hite van, amikor szenvedővel találkozik, csak körülményeskedik, nem tud elérni a szenvedő szívéhez, mert nincs ereje. Nincs ereje, mert nincs hite, ha pedig nincs hite, akkor nem talál szavakat, melyek elérnének mások szívéhez. A hit a szeretetből táplálkozik. Az evangélista elbeszéli, hogy „Mária felkelt és sietve útnak indult” (Lk 1,39) Erzsébethez: sietve, nem aggódva, nem szorongva, hanem sietve, békében. „Felkelt”: másokra figyelő, áldozatos gesztus. Otthon is maradhatott volna, hogy készüljön fia születésére, ehelyett előbb másokkal törődik, s így tettekkel bizonyítja, hogy már annak az Úrnak a tanítványa, akit méhében hordoz. Jézus születésének eseménye így kezdődött, a szeretet egyszerű gesztusával; egyébként az igazi szeretet mindig Isten szeretetének a gyümölcse.

Az evangélium Mária látogatásáról Erzsébetnél, melyet a mai misében hallottunk, felkészít, hogy jól tudjuk megélni a karácsonyt, mert közli velünk a hit és a szeretet dinamizmusát. Ez a dinamizmus a Szentlélek műve: a Szeretet Lelke az, aki megtermékenyítette Mária szűz méhét, és aki arra indítja őt, hogy siessen szolgálni idős rokonát. Örömteli dinamizmus, amint azt a két anya találkozásából látjuk, amely az Úrban való örvendezés örömhimnusza, az Úr ugyanis nagy dolgokat tesz a benne bízó kicsinyekkel.

Szűz Mária nyerje el nekünk a kegyelmet, hogy extrovertált karácsonyt éljünk meg! Extrovertáltat, de nem szétszórtat: a középpontban ne saját énünk álljon, hanem Jézus „te”-je és testvéreink „te”-je, különösen azoké, akik segítségre szorulnak! És így teret engedünk majd a Szeretetnek, aki ma is meg akar testesülni és köztünk akar lakni.

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Most azokra gondolok, akik Indonéziában élnek, akiket rendkívüli természeti csapás sújtott, mely számos emberi életet követelt; sok az eltűnt, sokan maradtak fedél nélkül, és jelentős anyagi károk keletkeztek. Arra hívok mindenkit, hogy csatlakozzon hozzám az áldozatokért és szeretteikért mondott imában. Lélekben közel vagyok mindazokhoz, akiknek el kellett költözniük, és akiknek megpróbáltatásokat kell elszenvedniük. Kérem Istent, hogy adjon nekik erőt és vigasztalást szenvedéseikben. Felszólítást teszek közzé annak érdekében, hogy ezeknek a testvéreinknek ne kelljen hiányolniuk szolidaritásunkat és a nemzetközi közösség segítségét. Imádkozzunk közösen: Üdvöz légy, Mária…

Köszöntelek mindannyitokat, római hívek, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok! Holnapután karácsony, és most főleg azokra a családokra gondolok, amelyek ezekben a napokban újra egyesülnek: aki szüleitől távol él, elindul és hazatér; a testvérek igyekeznek egymásra találni… Karácsonykor jó és fontos, hogy együtt legyen a család.

De sokaknak különböző okokból nem adatik meg ez a lehetőség, és ma különösen is azokhoz szeretnék fordulni, akik távol vannak családjuktól és szülőföldjüktől. Kedves testvéreim, mennyei Atyánk nem feledkezik meg rólatok, és nem hagy el benneteket! Ha keresztények vagytok, kívánom, hogy az Egyházban igazi családra találjatok, ahol megtapasztalhatjátok a testvéri szeretet melegét. És mindenkinek, aki távol van családjától, keresztényeknek és nem keresztényeknek egyaránt azt mondom: a keresztény közösség kapui nyitva állnak, Jézus mindenkiért születik, és mindenkit megajándékoz Isten szeretetével.

Szép vasárnapot kívánok! Ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: ANSA

Magyar Kurír