Ferenc pápa: A sötét időszakokban is bennünk kell, hogy éljen a belső öröm!

Ferenc pápa – 2020. december 13., vasárnap | 17:36

December 13-án, advent harmadik vasárnapján, az ún. Gaudete vasárnapon a Szentatya Keresztelő Szent János alakjáról, a Jézusról való tanúságtételnek és az öröm megőrzésének a fontosságáról elmélkedett a déli Úrangyala elimádkozásakor.

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

A felhívás az örömre az adventi idő jellegzetessége: a várakozás Jézus születésére, a várakozás, melyet megélünk, örömteli, egy kicsit olyan, mint amikor olyasvalakinek a látogatására várunk, akit nagyon szeretünk, például egy rég nem látott barátunkéra, rokonunkéra… Örvendezve várakozunk. És ez az örömteli dimenzió különösen előtérbe kerül ma, advent harmadik vasárnapján, mely Szent Pál buzdításával kezdődik: „Örüljetek az Úrban szüntelenül” (kezdőének; vö. Fil 4,4.5). „Örüljetek!” A keresztény öröm. És mi az oka ennek az örömnek? Az, hogy „az Úr közel van” (Fil 4,5). Minél közelebb van az Úr hozzánk, annál jobban örülünk; minél távolabb van tőlünk, annál jobban szomorkodunk. Ez a szabály érvényes a keresztényekre. Egy alkalommal egy filozófus többé-kevésbé ezt mondta: „Nem értem, hogyan lehet ma hinni, hiszen olyan gyászos képpel járnak azok, akik azt mondják magukról, hogy hisznek. Nem tesznek tanúságot Jézus Krisztus feltámadásának öröméről.” Sok kereszténynek ilyen az arca, gyászos képűek, búskomorak… De

Krisztus feltámadt! Krisztus szeret téged! És nincs benned öröm?

Gondolkodjunk el ezen egy kicsit, és mondjuk magunkban: „Öröm van bennem, mert az Úr közel van hozzám, mert az Úr szeret engem, mert az Úr megváltott engem!”

János evangéliuma ma azt a bibliai alakot mutatja be, aki – a Szűzanyát és Szent Józsefet kivéve – elsőként és a legerősebben élte meg a messiásvárást és az annak érkezése feletti örömet: természetesen Keresztelő Jánosról beszélünk (vö. Jn 1,6–8.19–28).

Az evangélista ünnepélyesen mutatja be őt: „Föllépett egy ember, akit Isten küldött [...]. Azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról” (Jn 1,6–7). Jézus első tanúja a Keresztelő, szavával és életének feláldozásával. Az evangéliumok egyöntetűen úgy mutatják be, ahogyan küldetését teljesíti: az a küldetése, hogy rámutasson Jézusra mint a Fölkentre, Istennek a próféták által megígért küldöttére. János vezető személyiség volt korában. Híre elterjedt egész Júdeában, és azon túl is, egészen Galileáig. De ő egyetlen pillanatra sem engedett annak a kísértésnek, hogy az emberek figyelmét önmagára irányítsa: ő mindig a felé irányította a figyelmüket, akinek el kellett jönnie. Azt mondta: „akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani” (Jn 1,27). Folytonosan az Úrra mutatott. Mint a Szűzanya: ő is mindig az Úrra mutat: „Tegyétek meg, amit majd mond nektek!”

Mindig az Úr áll a középpontban. A szentek körülötte vannak, és az Úrra mutatnak. Aki nem az Úrra mutat, az nem szent!

Ez a keresztény öröm első feltétele: kivesszük magunkat a középpontból és Jézust tesszük oda. Ez nem elidegenedés, mert Jézus ténylegesen a középpont, ő a világosság, aki teljes értelmet ad minden e világra születő férfi és nő életének. Ez magának a szeretetnek a dinamikája, mely arra indít, hogy kilépjek önmagamból, hogy ne veszítsem el, hanem megtaláljam önmagam azáltal, ahogy odaadom magam, és a másik javát keresem.

Keresztelő János hosszú utat tett meg addig, hogy tanúságot tett Jézusról. Az öröm útja nem sétagalopp! Dolgozni kell azon, hogy mindig örömben élhessünk. János már fiatalon elhagyott mindent, hogy Istent tegye az első helyre, hogy egész szívével és minden erejével hallgassa az ő igéjét. János visszavonult a pusztába, megvált minden felesleges dologtól, hogy a lehető legszabadabban kövesse a Szentlélek fuvallatát. Persze vannak személyiségének olyan vonásai, amelyek egyedülállók, megismételhetetlenek, melyek nem valók mindenkinek. De tanúságtétele paradigmatikus mindenkinek, aki keresni szeretné életének értelmét és meg akarja találni az igazi örömet. A Keresztelő különösképpen példakép azok számára, akik arra kaptak meghívást az Egyházban, hogy hirdessék Krisztust a többieknek: ezt csak akkor tudják megtenni, ha elszakadnak önmaguktól és a világiasságtól, ha az embereket nem önmagukhoz vonzzák, hanem Jézus felé irányítják. Az öröm ez: Jézus felé irányítani. Az örömnek kell jellemeznie hívő életünket. A sötét időszakokban is bennünk kell, hogy éljen a belső öröm, annak tudata, hogy az Úr velünk van, hogy az Úr feltámadt. Az Úr! Az Úr! Az Úr! Ez életünknek és örömünknek a középpontja.Gondoljatok el ma: Én miként viselkedem? Örvendező ember vagyok, aki sugározza a keresztény lét örömét, vagy olyan vagyok, mint azok a búskomorak, akikről az előbb beszéltem, a gyászos képűek?

Ha nincs meg bennem a hit öröme, akkor nem tudok tanúságot tenni, és azt mondják majd az emberek: „Ha a hit ilyen szomorú dolog, akkor jobb, ha nincs hitem.”

Most, amikor elimádkozzuk az Úrangyalát, mindezt teljesen megvalósulva látjuk Szűz Máriában: ő csendesen várt Isten üdvözítő Szavára; meghallgatta, befogadta, megfoganta azt. Őbenne Isten közel jött hozzánk. Az Egyház ezért hívja Máriát „örömünk okának”. 

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:

Kedves testvérek!

Köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok!

Külön is köszöntöm azt a csoportot, amely a római családok és gyermekek képviseletében jött a „kisjézus” babácskák megáldása alkalmából; ezt az eseményt a Római Oratóriumok Központja szervezte. A világjárvány miatt idén kevesen vagytok itt, de tudom, hogy sok gyermek és tinédzser összegyűlt az oratóriumokban és otthonaikban, akik tömegkommunikációs eszközök segítségével követnek bennünket. Üdvözlöm valamennyiüket, és megáldom a Jézus-szobrocskákat, melyeket a remény és az öröm jeleként a jászolba fektetnek majd. Most halkan megáldjuk a Jézuskákat: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amikor imádkoztok otthon, családtagjaitokkal a jászol előtt, engedjétek, hogy vonzzon benneteket a gyermek Jézus gyengédsége, aki szegényen és kiszolgáltatottan született közénk, hogy nekünk adja szeretetét!

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek! Ne feledkezzetek el az örömről! A keresztény a nehézségek közepette is örvendező szívű! Azért örül, mert közel van Jézushoz. Ő az, aki örömre gyújtja szívünket! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria