Közös imában kérjük, hogy tanuljunk meg újra elcsendesedni: hogy meghalljuk az Atya hangját, Jézus hívását és a Lélek sóhajtását!
*
A csend lényegi fontosságú a keresztény egység felé vezető úton. Az imává vált csend lehetővé teszi számunkra, hogy az egység ajándékát „úgy fogadjuk, ahogy Krisztus akarja”, „azokkal az eszközökkel, amelyekkel Ő akarja”, nem pedig egyedül saját erőfeszítéseink gyümölcseként és tisztán emberi kritériumok szerint.
*
A csend lényegi fontosságú az Egyház életében: lehetővé teszi a testvéri kommunikációt és a megkülönböztetést a Lélek „kimondhatatlan sóhajtásainak” (Róm 8,26) figyelmes hallgatása által, melyek felhangzanak Isten népében.
*
Szinodálisnak lenni azt jelenti, hogy így fogadjuk egymást, annak tudatában, hogy mindannyiunknak van miről tanúságot tennünk és van mit tanulnunk, együtt figyelve az „igazság Lelkére” (Jn 14,17), hogy megtudjuk, mi az, amit „mond az egyházaknak” (Jel 2,7).
*
A Szentlélek a tanítónk: a belső mesterünk, és az együttjárás tanítómestere. Ő teremti meg a különbözőséget és az egységet, Ő maga a harmónia. Bízzuk magunkat az ő gyengéd és erős vezetésére.
*
A bíborosi testületnek szimfonikus zenekarhoz kell hasonlítania, mely az Egyház szinodalitását jeleníti meg: a különbözőség elengedhetetlen. Azonban minden hangnak a közös célhoz kell hozzájárulnia. Ehhez pedig alapvetően fontos, hogy figyeljünk egymásra.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
