Ferenc pápa vasárnap délben: A megbocsátás és az irgalom legyen az életstílusunk!

Ferenc pápa – 2020. szeptember 13., vasárnap | 19:59

Szeptember 13-án az Apostoli Palota ablakából imádkozta el a Szentatya az Úrangyalát a téren egybegyűlt hívőkkel. Először a megbocsátásról mint nélkülözhetetlen magatartásformáról beszélt, utána pedig megemlékezett a súlyos nehézségekkel küzdő, különböző embercsoportokról.

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

A mai evangéliumban olvasható példabeszédben, mely az irgalmas királyról szól (vö. Mt 18,21–35) kétszer halljuk ezt a könyörgést: „Légy türelmes irántam, mindent megfizetek” (Mt 18,26.29). Első alkalommal az a szolga mondja, aki tízezer talentummal tartozik urának. Hatalmas ez az összeg, ma több millió euró lenne. Másodjára ugyanannak az úrnak egy másik szolgája ismétli meg. Neki is tartozása van, de nem ura felé, hanem a felé a szolga felé, aki a hatalmas összeggel tartozik. Az ő adóssága viszont nagyon kevés, talán annyi, mint egy hétnyi fizetés. A példázat középpontja az az engedékenység, amelyet az úr a nagy összeggel tartozó szolga iránt tanúsít. Az evangélista hangsúlyozza, hogy „az úrnak megesett a szíve” –

sose felejtsétek el ezt a Jézusra jellemző kifejezést: »megesett a szíve«,

Jézusnak mindig megesett a szíve –, tehát [megesett a szíve] a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte” (Mt 18,27). Hatalmas adósság, hatalmas adósságelengedés! De ez a szolga, rögön utána, kíméletlenül bánik társával, aki csak szerény összeggel tartozik neki. Nem hallgat rá, neki támad, és börtönbe vetteti, míg meg nem fizeti adósságát (vö. Mt 18,30), azt a kis adósságot. Az úr tudomást szerez róla, felháborodva magához rendeli a gonosz szolgát, és elítélteti (vö. Mt 18,32–34): „Oly nagy tartozást elengedtem neked, és te képtelen vagy elengedni azt a keveset?”

A példázatban kétféle magatartásformát találunk: Istenét – akit a király jelképez –, aki sokat megbocsát, mert Isten mindig megbocsát, és az emberét. Az isteni magatartásformában az igazságosságot irgalom hatja át, míg az emberi magatartásforma az igazságosságra korlátozódik. Jézus arra buzdít, hogy nyíljunk meg bátran a megbocsátás hatalma előtt, mert – jól tudjuk – az életben nem minden oldható meg igazságossággal. Szükség van arra az irgalmas szeretetre, amely az Úr válaszának alapja is Péter kérdésére, amely megelőzi a példabeszédet. Péter kérdése így hangzik: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki?” (Mt 18,21). Jézus így válaszolt neki: „Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem azt, hogy hetvenszer hétszer!” (Mt 18,22).

A Biblia szimbolikus nyelvén ez azt jelenti, hogy mindig meg kell bocsátanunk!

Mennyi szenvedés, mennyi gyötrelem, mennyi háború elkerülhető lenne, ha a megbocsátás és az irgalom lenne az életstílusunk! A családban is, a családban is: mennyi szétszakadt család van, melyekben nem képesek megbocsátani egymásnak, mennyi testvér és nővér, akiket neheztelés mar belül. Az irgalmas szeretetet kell alkalmazni minden emberi kapcsolatban: a házastársak között, a szülők és gyermekeik között, a közösségeinken belül, az Egyházban, de a társadalomban és a politikában is.

Ma reggel, misemondás közben megálltam, mert szíven ütött egy mondat az olvasmányból, Sirák fiának könyvéből. A mondat így hangzik: „Gondolj a végre, és hagyj fel a gyűlölködéssel!” Szép mondat! Gondolj a végre! Gondolj arra, hogy majd koporsóban fekszel… és odáig akarod hordozni a gyűlöletet? Gondolj a végre, és hagyj fel a gyűlölködéssel! Hagyj fel a nehezteléssel!

Gondoljunk csak erre a szíven ütő mondatra: „Emlékezz a végre, és hagyj fel a gyűlölködéssel!”

Nem könnyű megbocsátani, mert a nyugodt percekben azt mondjuk: „Ez az ember ezernyi módon ártott nekem, de sajnos én is sokat ártottam neki. Jobb, ha megbocsátok, hogy én is bocsánatot nyerjek.” De aztán visszatér a neheztelés, mint az idegesítő nyári légy, amely visszajön, visszajön, és újból csak visszajön… A megbocsátás nemcsak egy pillanat kérdése, hanem folyamatos dolog ez ellen a neheztelés ellen, ez ellen a visszatérő gyűlölet ellen. Gondoljunk a végre, és hagyjunk fel a gyűlölködéssel!

A mai példabeszéd segít abban, hogy teljesen megértsük annak a kifejezésnek az értelmét, amelyet a Miatyánk imádságban mondunk: „Engedd el adósságainkat, amint mi is elengedjük azt adósainknak” [„Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”] (Mt 6,12). Ezek a szavak döntő igazságot tartalmaznak. Nem várhatjuk el Isten megbocsátását önmagunk számára, ha mi nem bocsátunk meg felebarátunknak. Van egy feltétel: gondolj a végre, Isten bocsánatára, és hagyj fel a gyűlölködéssel; űzd el a neheztelést, azt a bosszantó legyet, mely újból és újból visszajön! Ha nem törekszünk megbocsátani és szeretni, akkor mi sem kapunk megbocsátást és szeretetet.

Bízzuk magunkat Isten anyjának anyai közbenjárására: segítsen nekünk felismerni, mily nagy a tartozásunk Isten felé, és hogy mindig emlékezzünk Istenre, hogy szívünk nyitott legyen az irgalomra és a jóságra!

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:

Kedves testvérek!

Az elmúlt napokban több helyen is tűz ütött ki a Leszbosz szigetén lévő Moria menekülttáborban, a tűz elpusztította a tábort, és több ezer ember maradt menedék nélkül, vagy teljes bizonytalanságban. Mindig élénk bennem ottani látogatásom emléke, valamint a Bartholomaiosz ökumenikus pátriárkával és Hierónümosz athéni érsekkel közösen megfogalmazott felhívásunk emléke, amely „a migráns nők és férfiak, a menekültek és Európában menedékkérők humánus és méltóságteljes befogadásának” biztosítására irányul (2016. április 16.). Szeretném kifejezni szolidaritásomat és közelségemet e drámai események összes áldozatának.

Ezenkívül az elmúlt hetekben a világ minden táján – sok helyen – számos tüntetésnek lehettünk tanúi, amelyek a civil társadalom növekvő nyugtalanságát fejezik ki a különösen kritikus politikai és társadalmi helyzetekkel kapcsolatban. Arra kérem a tüntetőket, hogy békés formában terjesszék elő kéréseiket, anélkül, hogy engednének az agresszió és az erőszak kísértésének, mindazokat pedig, akik állami és kormányzati feladatot látnak el, arra kérem, hogy hallgassák meg polgártársaik hangját és támogassák jogos törekvéseiket, biztosítva az emberi jogok és a polgári szabadságjogok teljes tiszteletben tartását. Végül arra kérem az egyházi közösségeket, akik ilyen környezetben élnek, hogy pásztoraik irányításával a párbeszéd érdekében tevékenykedjenek, mindig a párbeszéd érdekében, és a megbékélés érdekében – ma a megbocsátásról és a megbékélésről beszéltünk.

A világjárvány miatt idén a Szentföldnek szánt hagyományos gyűjtést áttettük nagypéntekről mára, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe előtti napra. A jelenlegi helyzetben ez a gyűjtés még inkább a remény és a szolidáris közelség jele azon keresztények felé, akik azon a földön élnek, ahol Isten testté lett, ahol meghalt és feltámadt értünk. Ma zarándokoljunk el lélekben, képzeletben, szívünkben Jeruzsálembe, ahol, amint a zsoltár mondja, forrásaink fakadnak (vö. Zsolt 87,7), és tegyünk nagylelkű gesztust e közösségek felé.

Köszöntelek mindnyájatokat, római hívők és más országokból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a Parkinson-kórban szenvedő kerékpárosokat, akik a Via Francigenán jöttek Paviából Rómába. Ügyesek voltatok! Köszönöm tanúságtételeteket! Köszöntöm a Fájdalmas Szűzanya Testvériséget Monte Castello di Vibióból. Látom, hogy itt van egy Laudato si’ közösség is: köszönöm azt, amit tesztek; és köszönöm a tegnapi, itteni találkozót, Carlìn Petrinivel és az összes vezetővel, akik továbbra is küzdenek a teremtett világ védelméért.

Köszöntelek mindnyájatokat, különösen azokat az olasz családokat, akik augusztusban zarándokokat láttak vendégül. Nagyon sok ilyen család van!

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria