
Szerkesztőségünket Molnár Melinda tudósította az eseményekről.
Malomfalván és Székelyszentléleken délelőtt szólítottak a harangok imára; Farkaslakán napközben engesztelő imaelmékedéseket tartottak. A szentmise ott és Szombatfalván délután öt órakor kezdődött, egyidőben a tavalyi áradat érkezésének időpontjával. Az évfordulón a történelmi Magyarország minden szegletéből érkező segítőkészségért, szeretetért is szólt a hálaima. Minden településen zsúfolásig megteltek a templomot. Nem
csupán helybeliek imádkoztak együtt: távolabb élő családtagok, és a természeti katasztrófa nyomán alakult segítő – mára baráti – kapcsolatok képviselői is eljöttek a megemlékezésre.
Székelyszentléleken két, Malomfalván négy áldozatért szólt az ima és a harang. Farkaslakán a három áldozat nevét emléktábla örökíti. Szombatfalván a székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal is elhelyezte koszorúját az árvízi áldozat sírján. De a megemlékező szentmisén minden faluban felajánlották saját, anyagi veszteségeiket is az eucharisztikus ünneplésen. Nem csupán a gyászolók helyezték el az emlékezés virágait. A közös sors és a megerősödő emberi kapcsolatok teremtettek részvétteljes, fájdalommal teli, ugyanakkor reménnyel és hálaadással telített együttlétet.
A szombatfalvi gyertyagyújtási szertartás szónoka, Kovács Sándor székelyudvarhelyi főesperes a felidézett katasztrófában az idők jeleinek értelmezésére bátorította az emlékezőket, és minden jóakaratú embert.
Mária-szobor a Gordon-hegyen
A farkaslaki szentmise után Vakaria Béla plébános megáldotta a templom előterének falán az egyházközség által készíttetett márvány emléktáblát, amelyre rávésték a falu árvíz-áldozatainak nevét, és a természeti katasztrófa dátumátés a fohászt: „Istenünk őrizd és védd népedet.”
Ezt követően a falu apraja-nagyja elzarándokolt a Gordon-hegyre, ahonnan egy évvel korábban rázúdult a falura az ár. Sztojka Ernő, egy tavaszi lelkigyakorlaton a helyi templomban megfogadta: az első évfordulóra a székelyek védasszonyának szobrot állíttatna. Néhány farkaslaki család adományából Ifj. Jakab Antal helybeli fafaragó elkészítette a koronás Mária-alakot. Egy nagy, mohás terméskő talapzaton immár a Magyarok Nagyasszonya vigyázza a Nyikó forrásától a torkolatig belátható távolságot. Benedek Sándor székelyszentléleki plébános, és Farkaslaka lelkipásztora ünnepi műsor keretében áldotta meg a szobrot.
Bár az ünnepség napsütésben kezdődött, egy pillanat alatt eleredt az eső. Az ünneplők erre a záporra úgy emlékeznek: az elsötétülő mennybolt, a megszakadó ég csatornái újólag figyelmeztetnek az évfordulós történésekre. Távolban morajlottak a zápor hangjai, de a Gordont két nagyon kontúros, és színpompás szivárvány koszorúzta. Nem csak a résztvevőknek üzentek a biblia szavával: a mögöttük sötétlő felhőkből áradat még lehet, de nem lesz vízözön.
A kadicsfalvi egyházközség tagjai Szent István napi zarándoklaton vettek részt a törökbálinti katolikus közösség vendégeiként. Fél órával a budapesti vihar előtt indultak hazafelé. Amint azt Simon Dénes plébános elmondta: „még a budapesti történések hatása alatt, és értük imádkozva, aggódva; idén nem gondoltak saját veszteségeikre az árvízi évforduló napján.”
Székelyudvarhely első rádiója a reggeli és délelőtti órákban emlékműsort szerkesztett, amelyben megemlékezések és előremutató tervek, valamint – a gyors és hatékony segítségért – a hála és köszönet hangjai is megszólaltak. A helyi lap is bőséges teret szentelt az évfordulónak.
Magyar Kurír