Főhajtás Lukas Vischer, az ökumené hűséges munkása előtt

Hazai – 2008. május 1., csütörtök | 9:15

Március 11-én, életének 82. évében Genfben elhunyt a huszadik század egyik legnagyobb hatású református teológusa, Lukas Vischer. 1926-ban született a svájci Bázelben; 1950-ben avatták református lelkésszé, szülővárosában 1952-ben doktorált teológiából.

1961-től dolgozott a genfi székhelyű Egyházak Ökumenikus Tanácsa (EÖT) Hit és Egyházszervezet Bizottságában mint tudományos titkár: egyik első tevékenysége volt, hogy összegyűjtötte és kiadta az 1927-ben, Lausanne-ban indult Hit és Egyházszervezet Mozgalom hivatalos megnyilatkozásait (1963). Hivatalos megfigyelőként részt vett a II. Vatikáni Zsinaton (1962–1965). 1965-ben az EÖT teológiai tevékenységének középpontjába került, mert ő lett a Hit és Egyházszervezet Bizottság elnöke (egészen 1979-ig), valamint az EÖT és a Római Katolikus Egyház között akkor létrejött Közös Munkacsoport első társfőtitkára. Kulcsszerepe volt az ökumenikus mozgalom eddigi legolvasottabb megnyilatkozása, a Keresztség, Eucharisztia, Lelkészi szolgálat (1982) című, Limai dokumentum néven is ismert összefoglalás kidolgozásában és megfogalmazásában. Egyik kezdeményezője volt a főként református és evangélikus egyházakat tömörítő Leuenbergi Egyházközösségnek (1973), amelyet ma, kibővülve, Európai Protestáns Egyházak Közössége néven ismerünk.

Tudását később a Református Világszövetség szolgálatába állította, ahol 1982-től 1989-ig a teológiai osztály moderátora volt, és rendkívül sokat tett a református és presbiteriánus belső felekezeti egység megteremtésében. Mint a Svájci Protestáns Szövetség ökumenikus intézetének igazgatója (1980–1992) társzerkesztője volt az első ökumenikus szemléletű svájci egyháztörténeti szakkönyvnek (1995), amely más országok számára is példaként szolgál. Élete utolsó évtizedét főként a teremtésvédelem ügyének szentelte, többek között részt vett az Európai Keresztény Környezetvédelmi Hálózat létrehozásában, amelynek 1998-ban első elnöke lett.

Lukas Vischer professzort családi szálak fűzték hazánkhoz. Nővére, Annelies Vischer a II. világháború nehéz esztendeiben Bodoky György orvos feleségeként Budapesten élt. Vischert barátság fűzte Békés Gellérthez Rómában, majd a '90-es években Pannonhalmára is ellátogatott.

Nagypál Szabolcs – Várszegi Asztrik
(Békés Gellért Ökumenikus Intézet)

Magyar Kurír

#egyházmegyék #ökumené