Franciaországban a laicitás elmélete fenyegetést jelenthet a szabadság számára

Vatikán: Mario Francesco Pompedda bíboros, az Apostoli Szignatúra Legfelső Bíróságának prefektusa az „Il Giornale” c. olasz napilapnak küldött levelében fejti ezt ki. A laicitás alapelve, amelyet a Bernard Stasi elnök által vezetett bizottság készített el, és amelyet bemutattak Jacques Chirac elnöknek, szembetűnően felmagasztalja az állam világi mivoltát.
Olyan alapelvről van szó, amely önmagában véve fontos. Jelen esetben azonban egyfajta „istenséggé” nőtte ki magát, amelynek uralnia kell Franciaország életének minden területét. A laicitás alapelve, amely eredetileg a szabadság rokonértelmű szava kellene, hogy legyen, ezáltal az egyének számára a szabadság elutasításává válik. Pompedda bíboros szerint a bizottság jelentése egyes közösségek, különösen a muzulmán közösségek integrációs politikájának bukását tükrözi. Ha a fátyol viselése a nők akaratával ellenkező, akkor az állam megakadályozhatja kötelezővé tételét, mert az egyén személyi szabadsága szenved sérelmet. Ha azonban az illető szabad akaratából viseli a fátylat, akkor az állam nem kényszerítheti annak levételére.
Az Apostoli Szignatúra prefektusa felteszi a kérdést: „Minek a nevében kényszerítheti az állam a diákokat, akaratuk ellenére, hogy ne viseljenek egy ruhadarabot, vagy egy jelképet, amely őket vallási hovatartozásukra emlékezteti? Minek a nevében lehet rákényszeríteni egy olyan viseletet egy lányra a testnevelési órán, amely ellenkezik legmélyebb meggyőződésével?” A bíboros levelében kifejti, hogy a laicitás elméletére Jézus mutatott rá az Evangéliumban, amikor ezt mondta: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené.” Az új francia törvény a laicizmus új vallását kívánja rákényszeríteni az állampolgárokra. „Ha elfogadják ezt az alapelvet, akkor ahelyett, hogy megóvnák a szabadságot, megsértik azt, olyan törvényeket és felfogásokat kényszerítve az egyénekre, amelyek végül megfosztják őket attól az alapvető joguktól, hogy életüket lelkiismeretük szerint irányítsák. Ez az irányzat aggodalommal tölti el a pápát is, aki a közelmúltban a Diplomáciai Testülethez intézett beszédében kifejtette, hogy a laicitás nem jelent laicizmust, hanem inkább olyan helyet, amelyben a nemzet és a különféle spirituális hagyományok kapcsolatba lépnek egymással.” VR/MK