A gyermek, akit Jézusnak hívtak – A kezdet

Máté evangéliumában (2,1–12) olvashatunk a három napkeleti bölcsről, akik a betlehemi jászol előtt hódolatukat fejezték ki az újszülött Jézus előtt, ünnepelve benne a megjövendölt Messiás világrajöttét. A keresztény hagyomány Gáspárnak, Menyhértnek és Boldizsárnak nevezte el őket. Franco Rossi filmjében a hazátlan világvándor Zefír, földi és égi titkok kutatója ugyancsak napkeleti bölcs, ő is tudója Jónak és Gonosznak – így azt is tudja, hogy Jézus a Megváltó –, de a három másik bölccsel ellentétben ő nem ajándékot – aranyat, mirrhát és tömjént – vitt a jászolban fekvő kisdednek, hanem meg akarta ölni. Zefír a természetfölötti tudását rosszra használja, a Gonosz részt választotta, tudatosan szállva szembe Isten akaratával. A film szerint ő az, aki ismerve a Messiásra vonatkozó próféciákat, Nagy Heródes királyt ráveszi a betlehemi gyermekgyilkosságra (Mt 2,16-18). Heródes megöleti a kisdedeket, s még a halálos ágyán is azt kérdezgeti, hány gyermeket gyilkoltak meg a katonái? Úgy hal meg, hogy nem tudja, egy gyermek megmenekült a betlehemi vérfürdőből, de mintha sejtene valamit: közvetlenül a halála előtt elismeri, hiába gyilkoltatta le a gyermekeket, semmit nem tehet a jóslat – vagyis az isteni akarat – beteljesülése ellen, mert „a próféta szava Isten szava.”

Hét év telik el Jézus születése óta. A Szent Család Palesztina és Egyiptom határán él, látszólag nyugalomban, amikor egyszer csak felbukkan Zefír. A Jó és a Gonosz tudójaként természetes, hogy különleges képességekkel rendelkezik, olyasmit is észrevesz, ami rejtve marad az egyszerű halandó szeme előtt. Egyedül ő látja a csillagot fényleni azon kunyhó fölött, amelyben Jézus született. Sefir Heródes Antipász negyedes fejedelem megbízásából érkezett, hogy megölje Jézust, akit Izrael uralkodójának legveszedelmesebb ellenségének tart. Sefir egyébként nem izraelita, zsidóságát személyes érdekből vásárolta meg. Hét éve képtelen megnyugodni, vereségként éli meg, hogy Jézus megmenekült a betlehemi vérfürdőből. Sefir erősebb akar lenni a jövendölésnél, istenkísértő módon száll szembe a Teremtő eleve elrendelt szándékával. Többször is próbálkozik, hogy célját megvalósítsa. Ajándékot visz Máriának, fondorlatos módon akarja kiszedni belőle, hogy Jézus pontosan mikor született. Jó pénzért megbíz egy férfit azzal, hogy ölje meg a gyermeket. A bérgyilkos Jézusra dönt egy hatalmas homokfalat, amely betemeti, de Jézus túléli a merényletet. Ezt követően Zefír egy utcalányt, Szemirát bíz meg azzal, hogy rabolja el a kisfiút. Miután ez sem valósul meg, hazug módon gyilkossággal rágalmazza meg Józsefet az idős, jóindulatú rabbinál, majd barátjánál, Rufusnál, a római parancsnoknál. Végül felgyújtatja egy hajótulajdonosnak a műhelyét, ahol József dolgozik. Abban bízik, hogy a segédkező József egyedül hagyja Máriát és Jézust, akiket elrabolhat. József itt súlyosan megsebesül, ispotályba kerül, Mária és Jézus pedig a rómaiak fogságába. Zefír a Rufushoz fűződő jó kapcsolatának köszönhetően eléri, hogy átadja neki Máriát és Jézust. Anya és fia totálisan kiszolgáltatottak az őket évek óta mániákus eltökéltséggel üldöző, tudós, de gonosz lelkületű férfinek.

Zefír azonban ekkor már nem megölni akarja Jézust, neki az élő fiú kell. Arra akar választ kapni, hogyan menekülhetett meg Jézus a betlehemi vérfürdőből, s hogy Messiásként milyen sors vár rá. Zefír nem elégszik meg azzal, hogy sok mindent megláthat, ami mások előtt rejtve marad, ő korlátlan ismerője akar lenni múltnak és jövendőnek, misztikus titkokba akar behatolni, mely titkok tudója csak Isten és annak egyszülött fia, Jézus. Mintegy próbaképpen, elrablásuk kezdetétől megadja a lehetőséget anyának és fiának, hogy megszökjenek, hiszen nem kötözi meg őket éjszakára. Nekik azonban eszükbe sem jut a szökés gondolata, teljes mértékben Istenre bízzák magukat. Zefír fokozatosan döbben rá arra, hogy semmit nem tehet az isteni végzés ellen, s végül szabadon engedi Máriát és Jézust.

Párhuzam vonható a betlehemi gyermekgyilkosság és egy Zefírt is érintő eset között: nem sokkal Mária és Jézus szabadon bocsátása után a lázadó zsidó zelóták legyilkolják egy római helyőrség katonáit. Zefír is itt van. Mindenki meghal, csak ő nem, s ez hihetetlen csoda. Zefír nem érti, hogy miért maradt életben, amikor meg kellett volna neki halnia, ahogy Jézusnak is hét évvel korábban, a betlehemi vérfürdőben. Kutatja azt is, melyik pogány isten üldözi azóta. Zefír szenved, kétségeire nem kap választ. Végül abban az istállóban köt ki, ahol Jézus született, és ahonnan szülei elmenekítették, engedelmeskedve az angyali figyelmeztetésnek. Az év leghosszabb – vagyis karácsony – éjszakáján vagyunk, Jézus születésének idején: Zefír ekkor már bizonyos abban, hogy az a valaki, aki évek óta üldözi, megtalálja egyszer és visszajön ide érte. Fogadkozik, hogy várni fog rá. Valójában azonban nem Jézus üldözte Zefírt, hanem ő a gyermeket. Erősebb akart lenni Istennél, határtalan gőgje legyőzte bölcsességét, pedig a Jó és a Gonosz tudójaként tisztában kellett volna lennie azzal, hogy semmit nem tehet a Teremtő előre elrendelt szándéka ellen. Ő azonban fölébe akart kerekedni Istennek, megölni annak egyszülött Fiát. Ám Isten részéről nem a bosszú volt a válasz, Zefírt a krisztusi irgalom kísérte mindvégig, fokozatosan megtisztítva lelkét a gonoszságtól, türelmesen terelve a jó irányába.

A filmben a Szent Család tagjai között nagy-nagy szeretet uralkodik, ami nem zárja ki az évődést, a kisebb vitákat, így József és Jézus mintha időnként alkalmi szövetséget kötnének egymással Mária ellenében, ahogy az egy szabályos apa-fiú viszonyban szokásos. Mária igyekszik szigorú anyaként viselkedni. József ilyenkor Jézus mellé áll, s rögtön megkapja Máriától: „te mindig a pártját fogod.” József rendkívül szorgalmas ácsmester, Istentől kapott legfőbb küldetésének tartja, hogy gondoskodjék Máriáról és Jézusról. A család nem nélkülöz, de Józsefnek keményen meg kell küzdenie a mindennapi betevőért. Időnként kénytelen megalázkodni, így a hajótulajdonos előtt, aki először ridegen fogadja őt, amikor ácsmunkára jelentkezik nála. Jézus is vele van, s József mintha szégyellné magát fia előtt, zavartan magyarázkodik, hogy mindent őérte és anyjáért tesz. „Tudom, hogy értünk teszed, de nemhiába” – hangzik Jézus válasza, erőt öntve ezzel földi apjába.

A Szent Család nyugalma és biztonsága csak látszólagos, a veszély soha nem múlik el a fejük felől, ahogy azt Zefír megjelenése is mutatja, de az isteni Gondviselés egyetlen pillanatra sem hagyja őket magukra, védelmezőként mindvégig ott van mögöttük. József és Mária számára egyértelmű, hogy Jézus különleges gyermek, de sokszor nem értik meg, tanácstalanok, hogy mit tegyenek – például amikor látomásairól beszél nekik –, s ilyenkor mintha megijednének a rendkívüliségétől. A misztérium, Jézus Szentlélektől való fogantatása, a sokféle csodajel, álom, az átlagosnál sokkal több szokatlan esemény, mindez élesen elüt a hétköznapoktól, de a titkok nem nyílnak meg teljesen, az igazság nem tárul fel előttük a maga világosságában. József arra inti Máriát, próbálják megérteni Jézust az álmaival, titkaival együtt, úgysem tudnak mit tenni ellene. Józsefet időnként kisebbrendűségi érzés gyötri, hogy ő egyszerű ember, nem érti, miért pont őt választotta ki a Gondviselés erre a hihetetlenül nagy kegyre, hogy nevelője legyen Jézusnak. Ilyenkor Mária az, aki erőt önt belé, nem véletlen, hogy a földön Isten őrá bízta ezt a feladatot. Amikor József a betegsége miatt távol van Máriától és Jézustól, az bántja legjobban, hogy nem tudta teljesíteni azon ígéretét, hogy soha nem hagyja őket magukra. Józsefet mély szeretet fűzi Jézushoz, a távolból levelet ír neki, s ebben megvallja: „Inkább éreztelek a saját fiamnak, mint Isten fiának.”

Gyönyörű a film befejezése: míg Zefír a betlehemi istállóban várja, hogy a Megváltó eljöjjön érte, végleg felszabadítva lelkét a bűn rabságából, a Szent Család visszaérkezik Názáretbe, véget értek számukra a számkivetés hosszú évei. Sötétség van, s mint már említettük, ez az év leghosszabb éjszakája, vagyis Jézus születésének az ideje. A sötétségbe borult falut bevilágítják a csillagok, mintha Isten jóságának a fényessége ragyogna a sötét égbolton. József a hangjában elragadtatottan mondja: „Olyan a látvány, mintha az ég és a föld összetalálkozott volna, lejött az ég közénk, a földre.” Ahogyan le is jött, hét évvel korábban, és most ott áll közöttük, a gyermek Jézus, Isten egyszülött Fiának a személyében.

A gyermek, akit Jézusnak hívtak – A kezdet
Olasz-német játékfilm, 1987., 189 perc
Rendezte: Franco Rossi
Forgatókönyvírók: Vittorio Bonicelli, Francesco Scardamaglia, Franco Rossi
Főbb szereplők:
A gyermek Jézus: Matteo Bellina
A felnőtt Jézus: Alessandro Gassman
Mária: Maria Carmen San del Martin
József: Bekim Fehmiu
Zefír: Pierre Clémenti
Kiadta és forgalmazza: Etalon Film, 2012.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír