Ha megkondul a szerb templom harangja – Gondolatok a „Metaforáról”

2018. június 10., vasárnap | 16:31

Az idén immár 25. alkalommal rendezték meg a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált, s ha a Millenárisból ezúttal a kisebb kiadók kívülre rekedtek is, azért akadt kínálat bőségesen. A rendezvény egyik díszvendége Szerbia volt.

Ahol az anyanyelvnek nincs különös becse, ott az életet sem becsülik meg igazán. Csoóri Sándor már a hetvenes évek elején arra figyelmeztetett bennünket, hogy: „(…) nemcsak a világmagyarázatokat és világelemzéseket sajátítja ki a tudomány, a közgazdaságtan, a politika, hanem a nyelvet is.” Tegyük hozzá: azt a nyelvet, melyen az igaz költőknek kötelességük a nép fiait nem csak középiskolás fokon, hanem annál lényegesen magasabb szinten – az egyszerűség kedvéért mondjuk csak így: egyetemi és egyetemes érvényűséggel – tanítani. Mi minden történt Európában Csoóri vészjósló megállapítása óta! Micsoda társadalmi, geográfiai, gazdasági és szellemi változások! Mennyi romlás a hitben, az értékekben – mennyi métely és posvány az irodalomban!

A könyv ünnepe mindig az emberség és a frissítő emberiesség ünnepe is. Főképp ebben a hazugságörvény-sodorta, nagy elfáradások utáni mai korban. Az idén immár 25. alkalommal rendezték meg a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált, s ha a Millenárisból ezúttal a kisebb kiadók kívülre rekedtek is, azért akadt kínálat bőségesen. A rendezvény egyik díszvendége Szerbia volt. Ez azért is örvendetes, mert megérett az idő arra, hogy a közös történelmi múlt jegyében újból széttekintsünk a Kalimegdánról, egy hosszabb pillantást vetve arra is, hogy a Duna-völgyi népek esetében mi ma a szétválasztó, s mi a leginkább összekötő erő.

Ezt a széttekintést segíti Petrőczi Éva Metafora című, nem túl terjedelmes, de igencsak fajsúlyos magyar–szerb nyelvű verseskötete, amelynek szerkesztője és fordítója az a szabadkai Fehér Illés, aki biokémiai kutatásai mellett évtizedek óta szenvedélyesen magyarítja szerb, horvát, bosnyák és montenegrói költők verseit, és ugyanakkor – a különféle nemzeti és alkotói érzékenységek vizsgálata közben – a magyar versek szerb nyelvre fordításának valódi mesterévé is érett. Az új Petrőczi-kötet nyilvánvalóan Fehér Illés irodalmi-fordítói pályájának egyik csúcsteljesítménye. Ezt igazolja már az is, hogy látszik a kötet szerkezetén, olyasvalaki válogatta a verseket, aki hűen ismeri Petrőczi költészetének legmeghatározóbb eszméit. Aki pedig hű az ismeretben, az nyilván hű annak közvetítésében is.

Manapság, amikor irodalmi életünk – Vasy Géza szavaival élve – az „amatőr írók eldorádója” lett, mindig felüdülés Petrőczi Éva egy-egy kötete, akinek versvilágára jellemző a szintézisre és a különféle motívumok összekapcsolására törekvés. Petrőczi ugyanis a bajok, a problémák ősforrásainak vizsgálata közben is játékos marad, s ezzel a játékossággal nemcsak föloldást ad, hanem képes fölmutatni az elérhetetlennek hitt harmóniát. 

Vajon Petrőczi Évának ez a gondolati mélységeiben is üde játékossága megcsillan-e a szerb Parnasszuson? Vagy például az itthon már jól ismert, többféle szimbólumréteget is magán viselő katicabogár-attitűd nem tűnik-e valami bogaras rögeszmének a szerb nyelvi közegben? Ilyesfajta gondolatok is foglalkoztattak, amikor április 21-én autómmal Budapestre vittem Kovács Mariannát, a százhalombattai Hamvas Béla Városi Könyvtár igazgatónőjét, hogy a Millenáris Parkban szerbül felolvassa Petrőczi verseit. Tőle (a szerb-horvát nyelv ekavski, ikavszki és ijekavszki változatait anyanyelvi szinten beszélőtől) tudom, hogy Fehér Illés fordításai ilyenformán is mívesek.

A kétnyelvű könyv bemutatójára a Typotex Kiadó nemrég elhunyt igazgatónőjéről elnevezett Votisky Zsuzsa Teremben került sor, nagyszámú közönség előtt. A szerbül elhangzott verseket magyarul Lázár Csaba előadóművész, színész, rádiós tolmácsolta. Aztán a költő tett vallomást a szerbekhez és a szerb kultúrához való kötödéseiről, valamint a történetről, ahogyan az verssé válik, s a versről, ahogyan az maga a történet lesz. „Ha megkondul / a szerb templom harangja” – „Ako se zvono / srpske crkve oglasi” – s már hallom is annak kondulását. S ha a szerb templom kondulását hallom, hallom Berzsenyi Dánielnek a Fanni hagyományait szerbre fordító Vitkovics Mihályhoz írt sorait is: „Rendeltetésünk nem magányos élet / S örök komolyság és elmélkedés, / Hanem barátság és társalkodás.”

A könyv címlapját Lipovszky György orvos természetfotósnak a budapesti szerb templomról készített archaizált felvétele díszíti. A válogatott verseket tartalmazó kötet a szerb irodalomhoz erősen kötődő Scur Katalin által vezetett Katica-Könyv-Műhely gondozásában jelent meg.

(Petrőczi Éva: Metafora – Válogatott versek, Metafora – Izabrane pesme, Pécel, 2018.)

Fazekas István/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2018. június 3-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kultúra
Vezető híreink – olvasta már?
krisztus-feltamadasa-lathato-es-lathatatlan-vilag-talalkozasa
Ternyák Csaba: Krisztus feltámadása – A látható és a láthatatlan világ találkozása

Ternyák Csaba egri érsek írásával kívánunk minden kedves olvasónknak áldott, kegyelemmel teljes húsvéti ünnepeket!

20:00
latni-az-ures-sirt-es-hinni
Látni az üres sírt és hinni

Húsvétvasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 20,1–9)

16:00
Útravaló – 2019. április 20., húsvét vigíliája

Útravaló – 2019. április 20., húsvét vigíliája

Napról napra közreadunk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat. Húsvét második vasárnapjáig Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót: elmélkedései a római egyház ősi stációs liturgiája útján vezetnek.

Korábbiak »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle