A halál pillanatában lelkünk leveti testünket, – 2006. szeptember 28.

Hazai – 2006. szeptember 28., csütörtök | 0:07

mint elhasznált ruhát. De nem marad ruhátlan, hanem Istentől kap új ruhát, dicsőséges testet. Ezt a dicsőséges testet most azonban még nem látjuk.

Az apostolok látták Jézus feltámadt testét, és ez elég biztatás nekünk, hogy Isten képes bennünket is újjáalkotni úgy, mint Jézust. Amikor gyerekek vagyunk, és növünk, testünk még könnyedén engedelmeskedik lelkünkben fejlődő személyünknek.

Amikor felnőtté válunk, elkezd megállni testünk fejlődése, személyes lelkünk viszont nem áll meg, hanem testünket felhasználva sokfajta módon kifejezi, hogy létezünk és dolgozunk. Aztán testünk elkezd kopni és töredezni, mígnem elérkezik az a pillanat, amelyet halálnak nevezünk.

Ez a pillanat azonban nem pusztulás, hanem átöltözés. Amikor utcai ruhából ünneplőbe öltözünk, nem a nyilvánosság előtt tesszük, hanem félrehúzódunk. Egy ilyen félrehúzódás a halál. Bemegyünk utcai ruhában és kijövünk ünneplőben. Ez a feltámadás.

Sánta János