Határozott léptekkel a keresztény tökéletesség útján – Cluny Szent Odó

909. szeptember 11-én I. Vilmos, Aquitánia hercege bencés apátságot alapított a burgundiai határvidéken, a Grosne folyó melletti magánbirtokán. Az elkövetkező háromszáz év rendszeres építőmunkája a bencés rend megújításának központjává emelte Clunyt.

Cluny bencései fő feladatuknak az imádkozást és az istendicséretet tartották. A szerzetesi élet középpontjában a liturgia állt: a zsoltározáson kívül a reggeli szentmise és a délelőtti ünnepélyes konventmise. A konvent fő feladata a napi nagy officium, melyhez különféle kis officiumok (Szűz Mária, Mindenszentek, halottak officiuma) és zsoltárcsoportok (lépcsős zsoltárok, térdelő zsoltárok, bűnbánati zsoltárok, dicsőítő zsoltárok) csatlakoztak. Clunyben naponta négyszer annyit zsoltároztak, mint amennyit a Regula előírt. A szellemi munka liturgikus és aszketikus tanulmányokat jelentett. Az imádsághoz szükséges összeszedettséget a kötelező szilencium biztosította.

A kolostor egyedülálló lett a nyugati szerzetesség történetében; gyorsan fejlődött, élén csaknem két évszázadon át szent apátok álltak. Odó volt Cluny nagy apátjai közül az első; ő volt a clunyi reform kezdeményezője, amely mélyrehatóan befolyásolta a középkor kultúráját és történelmét.

Odó (878–942), a X. századi bencés reformmozgalom legnagyobb alakja Ebbónak, a burgundiai Déols urának a fia volt. Apja Szent Mártonnak, Tours püspökének ajánlotta. Később Aquitániai Vilmos udvarába küldték, ahol a fiatal nemesek megszokott életét élte, különös öröme telt a vadászatban; lelke mélyén azonban kielégületlen maradt. Egy karácsony éjjel így imádkozott Szűz Máriához: „Irgalmasság asszonya és anyja, aki ezen az éjszakán az Üdvözítőt ajándékoztad a világnak, könyörögj érettem! Dicsőséges és hasonlíthatatlan szülésedhez folyamodok, ó, Irgalmas; hajtsd füledet jóságosan az imádságaimhoz! Félek, hogy életem nem tetszik a Fiadnak; és mivel Ő általad nyilvánult meg a világnak, kérlek, járj közben értem, hogy ne késlekedjék, hanem legyen részvéttel irántam.”

Odót magával ragadta a bencés lelkiség. Bizakodó imádsága meghallgatásra talált: 19 éves korában a clunyi apátságba kérte felvételét, amelynek 927-ben apátjává választották. A Szűzanya és Szent Márton iránt különleges tisztelet élt benne; különös erővel érzékelte Szűz Mária, az Irgalom Anyja lelki közelségét. Életrajzírója, Salernói János, aki itáliai utazásai során ismerte meg őt, arról tudósít, hogy Odó mindig az Irgalmasság Anyjának nevezte Máriát. Szent Márton tiszteletére pedig tizenkét antifonát és négy himnuszt szerzett.

Szent Odó mértékletessége, amely ellentétben állt kora társadalmának túlkapásaival, ma is példaértékű – fogalmazott 2009 szeptemberében mondott katekézisében XVI. Benedek pápa. Kiemelte: Szent Odó olyan korban élt, amelyben csodálatos módon elterjedt Európában a monasztikus élet, Szent Benedek lelkisége. Azokban az évszázadokban az egész földrészen megnövekedett a kolostorok száma.

Odó tevékenységének eredményeképp az apátság hamarosan meghatározó szerepet játszott a latin kereszténységben. Cluny szent apátjai fáradhatatlan reformtevékenységükkel „a szabadság kis köreit”, jelentős kolostorhálózatot alakítottak ki Európában: az ecclesia Cluniacensis egyház volt az Egyházban, Cluny Szent Péter-temploma pedig a kereszténység legnagyobb épülete.

Clunyi Szent Odó személyisége nagy hatást gyakorolt az európai kolostorokra, főleg erényeinek köszönhetően: türelem, a szegények iránti figyelem, fiatalok lelkigondozása, idősek tisztelete. Mély tisztelettel fordult az Eucharisztia felé – emelte ki homíliájában XVI. Benedek. A középkori bencés apát újítóként lépett fel a társadalomban széles körben elterjedt rossz szokásokkal, bűnökkel szemben. Arra buzdította kortársait, hogy radikálisan változtassanak életmódjukon; életüket alázat hassa át, és szakadjanak el a mulandó evilági dolgoktól, az örökkévalóság értékeit keresve.

Szigorúsága azonban csak látszólagos volt; jósága az isteni jósággal való kapcsolatból fakadt. A középkori apát hatékony cselekedeteivel arra indította kora szerzeteseit és világi híveit, hogy határozott léptekkel haladjanak a keresztény tökéletesség útján – mondta a Szentatya.

Leghíresebb költői műve, az Occupatio kétkötetes értekezés az üdvtörténetről. Azon nyomorúságos helyzet hatására, amely évszázadában az Egyházat terhelte, hangsúlyozta: a szerzetesek apostoli élete pünkösd ünnepének megújító és megtisztító misztériumát folytatja. Szerepük, hogy az ősegyház életét folytassák a jelenben; a kolostori élet így a mennyországra tekint, mert beteljesülését csak a mennyei Jeruzsálemben éri el – tanította a cluny apát. Különösen fontosnak tartotta a szegénységet, mert a pénz rendetlen szeretete az önzés, a büszkeség és minden bűn forrása, s ezek a szemlélődés útjában állnak.

936-ban megbízták, hogy a clunyi reformokat vezesse be a Róma falain kívüli Szent Pál apátságban (San Paolo fuori le Mura), és valamennyi római kolostor főapátjává nevezték ki.

942 körül Rómában tartózkodott. Érezte, hogy Isten hazahívja, de látni kívánta még egyszer Szent Márton sírját. November 1. előestéjén érkezett Tours-ba. Szerzetesektől körülvéve halt meg november 18-án.

Magyar Kurír

(gj)