Hetvenöt éves Farkasfalvy Dénes, a Pápai Biblikus bizottság egyetlen magyar tagja

Székesfehérváron, 1936. június 23-án született, a család negyedik gyermekeként. A II. világháború borzalmai láttán döntött a papi hivatás mellett. Első nagy példaképe Kaszap István volt, aki a ciszterci gimnáziumban érettségizett és jezsuita novícius volt. Amikor 1950-ban bezárták az egyházi iskolák többségét, Pannonhalmán bencés diák lett. Érettségi után nem lehetett bölcsészhallgató, ezért az Eötvös Loránd Tudományegyetemen jogot tanult. Harmadéves jogászként és fogadalmas szerzetesként élte végig Budapesten az 56-os forradalmat. Ekkor elöljárói tanácsára Ausztrián keresztül Rómába távozott.

Rómában a ciszterciek központi házában lakott, a bencések Szent Anzelm Egyetemén tanult. 1961-ben szentelték pappá. 1962-ben védte meg a teológiai doktori értekezését. Rómában sokat foglalkozott Szent Bernát műveivel, disszertációjának címe: L'inspiration de l'Écriture Sainte dans la théologie de saint Bernard (Herder 1964).

1962-ben elöljárói Dallasba küldték egy 8 osztályos magyar ciszterci gimnázium beindítása céljából. 12 éven át volt az iskola igazgatója (1962-74 és 1975-81 között), és mind a mai napig matematikát tanít. Előadott a University of Dallas teológiai tanszékén is. 1988 óta a dallasi ciszterci közösség apátja.

Közben kétszer kapott egy-egy év tanulmányi szabadságot, és ezalatt a római Pápai Biblikus Intézetben licenciátust szerzett. 2002-ben II. János Pál pápa a Pápai Szentírás Bizottság tagjává nevezte ki, és ezt a megbízást XVI. Benedek pápa 2008-ban újabb hat évre meghosszabbította. Az immár 104 éve működő bizottságnak ő az első magyar tagja.

Széleskörű irodalmi munkássága során mintegy húsz könyve jelent meg főként angol és magyar nyelven. Bibliográfiájában 115 cím szerepel, 43 angol és 72 magyar nyelvű munka.

Doktori disszertációja utáni teológiai munkásságát különféle emigrációs folyóiratokban kezdte, főképp a Katolikus Szemlében és a Szolgálatban. Első magyar nyelvű könyve, a Zsoltároskönyv 1974-ben Magyarországon olyan közkedvelt lett, hogy még kétszer adták ki. 1976-ban a Teológiai Kiskönyvtár sorozatban jelent meg a Bevezetés a szentírástudományba valamint A lelki élet teológiája. Sokan használják ma is 1983-ban megjelent Szt. Pál Rómaiaknak írt leveléhez fűzött kommentárját.

1965-ben kezdett angolul is publikálni. Első angol nyelvű dolgozata Szent Iréneusz biblikus teológiájáról először a belgiumi Revue Bénédictine-ben jelent meg, de két amerikai kiadást is megért. Angolul jelent meg könyve az újszövetségi kánonról is: The Formation of the New Testament Canon. An Ecumenical Approach (Paulist Press, 1983). Protestáns körökben is sokat idézett 1986-ban megjelent Szent János evangéliumának kommentárját.

Mint műfordító is jelentős munkát fejtett ki. A zsinati megújulást követő liturgiareform a római breviáriumot a latin nyelvű himnuszok teljesebb és kritikailag helyreállított szövegeit gazdagította. Ezek a himnuszfordítások az új breviárium magyar nyelvre való átültetését akarták szolgálni. Egy másik műfordítási kötet Rainer Maria Rilke vallásos tárgyú verseiből nyújtott válogatást.

1988-tól 2012-ig három cikluson keresztül a dallasi ciszterci apátság vezetője. Az új feladatok irodalmi tevékenységének további határt szabtak. Mégis tovább publikált angolul és magyarul sőt 1991-92-ben sikerült felépíteni a Dallasi Apátság templomát, amelyik sokban hasonlít Bélapátfalvára, de az apátsági iskola épületét is átépítette.

2010-ben jelent meg legújabb könyve Inspiration and Interpretation, Theological Introduction to the Bible címmel a Washingtoni Katolikus Egyetem kiadásában. Budapesten 2010-ben Stephanus-díjjal ismerték el munkáját.

Az idén augusztus 21-től 23-ig tartó Szegedi Nemzetközi Biblikus konferencia Gnilka-díjjal tünteti ki és neki ajánlja az Isteni bölcsesség emberi tapasztalat című könyvét, melyben a konferencia 30 előadója, magyar, német, angol és olasz nyelvű tanulmányait gyűjtötték össze. A laudációt Szuromi Szabolcs Anzelm, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora írta.

Benyik György

Magyar Kurír