
Keresztények és muzulmánok – „Megnyitottuk otthonainkat muzulmán barátaink és családjuk előtt. Az elmúlt három évben ismertük meg őket, és igazi testvériségben élünk. Most szeretetünk kézzelfogható megélésének főszereplőivé lettek: kölcsönös segítség a konyhában, takarítás, gyerekfelügyelet, más menekültek segítése.”
Isten terve – „Bármit is akarjanak elhitetni a világ nagyhatalmai az emberekkel, Libanon Isten terve szerint él: keresztények és muzulmánok testvérként élnek együtt. Hálát kell adnunk Istennek, aki ennyi jót hozott ki a rosszból. Barátaink is úgy érzik, hogy még ha az egész világ magunkra hagy is, Isten kitart mellettünk.”
Korlátlan szolidaritás – „Mindenféle étel, pénz, a közelben lakó emberek, akik segítenek a bajban: a szenvedések közepette az öröm érzése tölt el, hogy valóban testvérei vagyunk egymásnak. Megtapasztaljuk, hogy egy család vagyunk, s ezáltal a szeretet meggyógyítja sebeinket és kapcsolatainkat, megnyugtatja az embereket, új reményt ad, és elhozza a békét szívünkbe.”
A Fokoláre Mozgalom segélyakcióiban részt vevő fiatalok is beszámoltak t
apasztalataikról. J. így írt:
A legnagyobb kihívás – „Egy másik szempontból szeretnék a háború tapasztalatairól beszélni: igaz, hogy vészhelyzetben élünk, ami visszalépést és szörnyű következményeket jelent Libanon számára. Az is igaz, hogy nem tudjuk, mi fog történni ezután. Ha a dolgok így folytatódnak, a konfliktusból egy kiterjedt közel-keleti háború is kialakulhat … és ki tudja, még mi … DE ebben a pillanatban a legnagyobb kihívás az, hogy le tudjuk győzni az erőtlenség érzésének kísértését, amely lassanként felemészt bennünket.”
Lépjünk túl önmagunkon, és nyújtsuk ki kezünket felebarátaink felé – „A Fokoláre Mozgalom múlt szombati közösségi összejövetele alatt megtapasztaltuk, milyen önmagunkon túllépni, és szemlélőből cselekvővé válni. Kinyújtani kezünket felebarátunk felé: segíteni, szeretni … akár apró dolgokkal is: mint meghallgatni őket, játszani a gyerekeikkel. Néhány fiatallal elmentünk Bejrútba, és ott 600 menekülttel találkoztunk, akik két iskolaépületben húzódtak meg. Szereztünk nekik matracokat és más dolgokat is, amire szükségük volt.
Igen, minden összeomlik. De az is igaz, hogy a káoszon túl ott van Isten és működik. Csak oda kell figyelnünk az ő jelenlétére. Imádkozzunk tovább, és mindenekelőtt 'legyünk jelen' a jelen pillanataiban.”
www.focolare.org/Magyar Kurír