Hitvallás az egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyház mellett

„Szent Péter és Pál apostolok ünnepe hálatelt emlékezés Jézus Krisztus nagy tanúságtevőire és ugyanakkor ünnepélyes hitvallás az egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyház mellett. Mindenek előtt a katolikusság ünnepe. A Pünkösd jele valósággá lett: az új közösség, amely mindenféle nyelven beszél, és egyetlen néppé, Isten egyetlen családjává tesz minden népet.

E szavakkal kezdte XVI. Benedek pápa Szent Péter és Pál apostolok ünnepén mondott homíliáját, majd így folytatta: „Ez a mai liturgikus közösség, amely a világ minden részéből érkezett püspököket, különböző kultúrákból és nemzetekből érkezett személyeket egyesít, az Egyház egész földön elterjedt családjának a képe.”

Idegenekből barátok lettek, s minden határ nélkül testvérként ismerjük föl egymást. Ezzel beteljesedett Szent Pál missziója, aki tudta, hogy „Krisztus Jézus szolgája … a pogányok között, … hogy a Szentlélektől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek.” (Róm 15,16). A misszió célja egy olyan emberiség, amely maga is Isten élő dicsőítésévé lesz, azzá az igaz istentiszteletté, amelyet Isten vár: ez a katolicizmus legmélyebb értelme, azé a katolicizmusé, amelyet már megkaptunk, s amely felé mindig újra el kell indulnunk.
A katolicizmus nemcsak horizontális távlatot hordoz magában, vagyis sok ember egységét, hanem kifejez egy függőleges dimenziót is: csak akkor lehetünk valóban egyek, ha tekintetünket felemeljük, s nyitottá válunk Istenre.

Pál apostolhoz hasonlóan Péter is Rómába jött, abba a városba, amelyben minden nép találkozott, és éppen ezért lehetett minden más városnál inkább az evangélium egyetemességének kifejezője. Amikor útra kelt Róma felé, bizonyára tudatában volt annak, hogy a próféták szava, Izrael hite és imádsága vezeti. Az Ószövetségi küldetéshez is hozzátartozik ugyanis az egész világhoz szóló misszió: Izrael népének a népek világosságává kellett lennie. A 21. zsoltár, a szenvedés csodálatos zsoltára, amelynek első sorát – „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” – Jézus a kereszten kimondta, ezzel a látomással zárul: „A föld határai erről emlékeznek és az Úrhoz térnek mind. Leborul előtte a pogányok minden törzse” (Zsolt 21,28). Amikor Péter és Pál Rómába érkezett, az Úr, aki a kereszten elkezdte a zsoltár szavait, már feltámadt, ezt a győzelmet kellett minden népnek hírül vinni, teljesítve azt az ígéretet, amellyel a zsoltár zárul.

Tovább…

www.vatican.va/MK

Kép: www.libreriaecumenica.it