Hitvallás az egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyház mellett (3)

Láttuk, hogy az egyház katolicizmusa és egysége összefügg. Minkét dimenzió az apostolok alakjában válik láthatóvá számunkra, jelzi az egyház következő jellemvonását: apostoli.

Mit jelent ez? Az Úr 12 apostolt hívott meg maga mellé, Jákob 12 fiának megfelelően, így Isten immár egyetemessé vált népének vezetőivé téve őket, amely már minden népet magába ölel. Szent Márk azt írja, Jézus azért hívta az apostolokat, „hogy vele legyenek, s hogy elküldje őket” (Mk 3,14). Ez szinte ellentmondásnak tűnik. Azt mondhatnánk: vagy vele vannak, vagy elküldi őket, s ők útra kelnek.

Az ellentmondás feloldásához Nagy Szent Gergely pápának az angyalokkal kapcsolatos egyik mondása siet segítségünkre. Ezt mondja: az angyalok mindig küldöttek, ugyanakkor mindig Isten előtt állnak. „Bárhová küldik is őket, bárhová mennek is, mindig Isten ölén járnak” (Hom. 34,13). A Jelenések könyve a püspököket egyházuk „angyalaként” jeleníti meg, így tehát alkalmazhatjuk rájuk: az apostoloknak és utódaiknak mindig az Úrral kell lenniük, és így – bárhová mennek is – mindig közösségben kell lenniük, s ebből a közösségből élniük.

Az egyház apostoli, mert az Apostolok hitét vallja és próbálja megélni. Van valami egyedülálló a Tizenkettőben, akiket az Úr hívott, de ugyanakkor az apostoli küldetésben ott van a folyamatosság is. Szent Péter első levelében magát is olyan elöljárónak vallja, mint akikhez ír (5,1). Ezzel az apostoli szukcesszió eredetét fogalmazta meg: ugyanaz a szolgálat, amelyet ő kapott az Úrtól, folytatódik most az egyházban a papszentelés által. Isten igéje nemcsak leírt szó, hanem eleven is, azok tanúságtételének köszönhetően, akiket az Úr a szentség által az apostoli szolgálatba iktatott.

A Szentatya ezután a pallium átvételére érkezett érsekekhez fordult: „Ezért most nagy szeretettel köszöntelek titeket, kedves püspöktestvéreim, hozzátartozóitokkal és az egyházmegyéitekből érkezett hívekkel együtt, akik e szentmise során Péter utódának kezéből megkapjátok a palliumot. Áldást kértünk rájuk, mintegy magától Péter apostoltól, akinek sírjánál letettük őket. Most azt a felelősséget jelképezik, amelyet a Legfőbb Pásztor, Jézus Krisztus előtt viselünk (1Pt 5,4). A pallium apostoli küldetésünk kifejezője. Közösségünk kifejezője, amelynek látható garanciája a péteri szolgálat.

Az egységgel és az apostolisággal is összefügg tehát a péteri szolgálat, amely minden időkben, minden helyen láthatóan egybe fogja az egyházat, s így mindenkit megoltalmaz attól, hogy hamis önállóságra tévedjen, ami igen könnyen az egyház belső megoszlásához vezetne, s így megronthatja belső függetlenségét. Szem előtt tartva, hogy minden hivatal és szolgálat értelme alapvetően az, hogy „mindnyájan eljussunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra”, hogy Krisztus teste növekedjék, s épüljön a szeretetben” (Ef 4,13.16).

Ebben a mai világban, amely tele van kétségekkel, de eleven vágy él benne Isten után, ismerjük fel újból azt a küldetésünket, hogy együtt kell tanúságot tennünk az Úr Krisztusról, a már megadatott egység alapján segítsük a világot abban, hogy hinni tudjon. S kérjük teljes szívünkkel az Úr Jézust, vezessen el bennünket a teljes egységre, hogy az igazság ragyogása, amely egyedül képes megteremteni az egységet, újból láthatóvá váljék a világban.

Tovább...