Felmérés készült az európai egyház menekültválságra adott válaszáról

Az a segítség, amelyet az egyház a migránsoknak nyújtott, magában foglalja az azonnali gondoskodást és támogatást azok iránt, akik szükséget szenvednek, és hosszabb távra érvényes tevékenységeket, amelyek célja az integráció megkönnyítése Európában – fogalmaz a közlemény.

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) és a Migránsügyi Nemzetközi Katolikus Bizottság (ICMC) által 2015 őszén végzett felmérés célja az volt, hogy pontos képet nyerjenek, milyen választ adott az egyház a jelenlegi migráns- és menekültválságra Európában, és megosszák a lehetséges konkrét megoldásokat.

Miközben a püspöki konferenciáktól kapott válaszok megmutatják, hogy az egyház számos struktúrája révén tevékenyen kivette részét a migránsok és menekültek szükségleteinek ellátásából, fontos azt is kiemelni, hogy Ferenc pápa és az európai püspökök milyen gyakran fordultak ebben az ügyben a nemzetközi közvéleményhez, hogy tegyenek meg mindent a béke és a biztonság helyreállítására. A háború és a konfliktusok a jelenlegi menekültkrízis legfőbb kiváltó okai. A béke elérését és a globális szolidaritást és fejlődést célzó tiszta politikai elszánás nélkül a jelenlegi válság elkerülhetetlenül újabb feszültség, félelem és erőszak kialakulásához fog vezetni.

Az egyes európai országok sajátos helyzete más-más megoldásokat tesz szükségessé, amely az adott helyen megvalósítható, a szolidaritás és a felelősségvállalás alapján. Az egyház ezeket az alapelveket követve fejti ki válaszát a mai, az emberiséget mélyen érintő válságra, együttműködve a katolikus és nem katolikus hálózatokkal.

A felmérés eredményeiből ezeket a következtetéseket lehet levonni:

1. Az európai egyház, szociális struktúrái és szervezetei révén hosszú és kipróbált tapasztalattal rendelkezik a menekültek és migránsok segítése terén az európai országokban. Segítséget nyújt ezen felül a menekülteknek és migránsoknak a kiinduló országokban is, és ott is, ahol a földrész területére lépnek. Jelentős együttműködéseket és operatív modelleket építettek ki, amelyek alkalmasnak bizonyultak, hogy választ adjanak a jelenlegi válsághelyzetben.

2. Az európai egyházak nagy segítőkészséget mutattak és pozitívan reagáltak a menekültek és migránsok sürgető szükségleteire, csakúgy, mint a Szentatya felhívására is, hogy fogadják be őket. E befogadás operatív megszervezése és annak irányítása sok szereplőt mozgatott meg, a plébániáktól a szerzetesrendekig, az önkéntesektől a magas szintű egyházmegyei kezdeményezésekig.

3. A menekültek szükségleteinek jobb megértése és a velük való találkozás hozzájárultak ahhoz, hogy elmélyüljön az emberi méltóság tisztelete, felváltva a kezdeti, előítéletes magatartást, segített legyőzni a félelmet, a bizalmatlanságot és pozitív, nagylelkű viselkedést kialakítani. Az irgalmasságot is jobban megértjük a jelen kori események láttán, annál inkább, ha az embereknek ismert a neve és arca. Ez magyarázza az egyház számos erőfeszítését, amit azért tett, hogy javítsa a megértést és a testvéri párbeszédet az állampolgárok és a frissen érkezett menekültek között.

4. Az a segítség, amelyet az egyház a migránsoknak nyújtott, magában foglalja az azonnali gondoskodást és támogatást azok iránt, akik szükséget szenvednek, és hosszabb távra érvényes tevékenységeket, amelyek célja az integráció megkönnyítése, az ebben a témában közzétett iránymutatásokon és hivatalos dokumentumokon túl is.

5. Az egyház együttműködik az állami hatóságokkal az európai országok nagy részében és az államokkal összhangban fejti ki tevékenységét. Hozzáértésével segíti a jobb tájékoztatást, a tervezést és a társadalmi kohézió szolgálatát, a problémának megfelelő cselekvési tervek kialakítását. Amikor az egyház arra törekszik, hogy hozzájáruljon a menekültek befogadásához és a békés megoldások megtalálásához azokban az országokban, amelyeket ezek az emberek elhagyni kényszerülnek, tapasztalata és hozzállása a kiengesztelődést szolgálja és gyakorta prófétikus. Az egyház védelmezi a befogadást minden leszűkítéstől, azt kéri, hogy biztonságos és legális utak jöjjenek létre, minőségi legyen a fogadtatás és működjön az integrációs folyamat, idértve a családegyesítéseket, amelynek során egyértelműen az emberi személynek kell elsőbbséget élveznie státuszától függetlenül.

6. A menekültek befogadásával az egyház konstruktív módon áll hozzá a helyzet összetett voltához, ugyanakkor elhivatottsága elakad eszközeinek korlátozott voltán, az egyes országok közötti szolidaritás hiányán, a nem megfelelő állami stratégiákon, a státuszok meghatározásainak különbözőségén, az idegengyűlölő magatartás és ugyanakkor a bizonytalanság érzésének terjedésén, a különböző logisztikai természetű problémákon, mint az érkezések időbeli eloszlásán és a migránsok elszántságán, hogy tovább folytassák útjukat a kiszemelt célig.

7. A kiinduló országbeli egyházzal és a diaszpórával a kapcsolattartás különböző formákat ölthet módja és célja tekintetében is. A kiinduló országbeli papok jelenléte nagy segítségnek tűnik a távolságok áthidalásában és a párbeszéd létrejöttében.

A jelenlegi drámai helyzet minden országban más-más megoldást kíván, amelyben jelen van mindenki részéről a tényleges elhivatottság, a szolidaritás és a felelősségérzet.

A kutatásban az alábbi országok püspöki konferenciái vettek részt: Ausztria, Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Görögország, Írország, Izland, Lengyelország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Magyarország, Moldávia, Németország, Olaszország, Portugália,  Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovénia, Törökország, Ukrajna (Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye).

Fordította: Domokos György

Forrás és fotó: CCEE

Magyar Kurír