Nem könnyű korban élünk – írja Marco Impagliazzo. Nem lehetünk felületesek, nem veszíthetjük el emlékezetünket: észre kell vennünk korunk összetettségét, keménységét. Darabokra esett világ ez, az egyes embereknek és a népeknek is nehézséget okoz, hogy kitartsanak a reménységben és az együttélésben. Ferenc pápa a diplomáciai testület tagjainak azt mondta pénteken, hogy tanulják meg: ne az ellenséget, hanem a testvért lássák a másikban. Nagyon fontos üzenet ez napjainkban, egyszerű és lényegre törő.
Napjainkban, amikor egyre kevésbé értjük már a másikat, egyre inkább a szembenállást választjuk mint az egyetlen menekülési útvonalat a gazdasági válságtól, a jövőtől való szorongásból. Sokan vannak, akik megfizetik ennek az árát, de leginkább a legszegényebbek, a legvédtelenebbek, a legszelídebbek. A világ számos részén vannak keresztény közösségek, akik a kereszt árnyékában élnek vagy akár keresztre is feszíttetnek.
Hogyan feledkezhetnénk meg a keresztről? Ferenc pápa a kereszt próféciájáról beszélt: emlékezzünk erre, hogy tanítványok legyünk, ne pedig a világ fiai. Nem szabad elfordítani tekintetünket a keresztről. A pakisztáni keresztények sokat szenvednek, a kisebbségben élő, elszigetelt közösségeket egyre több brutális támadás éri. Lahore-ban a szélsőségesek nemrég lakóházakat gyújtottak fel, a lakosságnak el kellett menekülnie. Gyakran káromlással vádolják meg őket csupán azért, mert valaki megkívánta földjüket, házukat.
Nem szabad megfeledkezni az indonéziai, nigériai, kenyai, tanzániai keresztényekről: ezeken a helyeken meg lehet halni csak azért, mert valaki elmegy a templomba; ezeken a helyeket felgyújtják a templomokat, az iskolákat. „Hogyan feledkezhetnénk meg erről? Testvéreink a kereszt tövénél élnek. Nem maradhatunk távol tőlük. Egy család vagyunk, minden földrészen szétszórva. A kereszténység erőteljes hit, képes egész generációkra hatást gyakorolni, átformálni őket, képes bátorságot és kitartást adni, Igaz, amit Ferenc pápa mond, hogy a keresztre feszített Krisztus a mi egyetlen dicsőségünk.”
Idén a virágvasárnap Oscar Romero mártírhalálának napjára esett. Az Eucharisztia bemutatása közben ölték meg 33 évvel ezelőtt, március 24-én. Romero püspök ott maradt népe mellett, a szegény, gerrillaháborúktól szenvedő földművesek mellett Salvadorban. Sokan vannak a vértanúk, akik védték az emberi életet, az emberi méltóságot. Aki nem ismeri személyesen a keresztnek ezt a súlyát, annak is emlékezetében, imádságában kell hordoznia őket, és konkrétan is segíthetünk a kereszt cipelésében. A kereszt napjainkban ismét az ellentmondás jele, provokál, kérdőre von mindannyiunkat, arra ösztönöz, hogy – amint Ferenc pápa mondja – nagyobb bátorsággal éljük meg a benne rejlő ősi és mégis mindig új próféciát – írja Marco Impagliazzo az Avvenirében.
Magyar Kurír
(tzs)