"Igazság nélkül nincs békesség" - 15 éve lobbant fel a temesvári forradalom lángja

Temesvár: „Temesvár legyen a jövendőé!” – ezzel a gondolattal hívta Tőkés László református püspök megemlékezésre mindazokat, akikben még elevenen él „Temesvár szelleme”, akik nem hajlandók belenyugodni abba, hogy a forradalmat végérvényesen ellopják, akik méltóképp akarják továbbvinni a temesvári hősök és mártírok örökségét, akik a cselekvő hit erejével és öntudatával készek folytatni a 15 évvel ezelőtt elkezdődött társadalmi- és demokratikus rendszerváltozást.
Mint ismeretes, Tőkés László tiszteletes bátor kiállása és a köré szerveződött gyülekezet lobbantotta fel a temesvári forradalom lángját, amely a Ceausescu-diktatúra bukásához vezetett 1989-ben. A kommunista diktatúrával szembeni ellenállás példás egységbe kovácsolta a románokat és magyarokat, a város közel tízre tehető, különböző nemzetiségeit és vallási közösségeit. – A testvéri szolidaritás kialakulásában fontos szerepet játszott a hit, nem véletlen, hogy a felkelés épp egy templom körül vette kezdetét, a református gyülekezet jogvédő harcából pattant ki. Így ami ott és akkor történt, méltán nevezhető a „hit forradalmának” – vallja Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke.
A négynapos eseménysorozat egyik kiemelkedő programjaként a Királyhágómelléki Református Egyházkerület lelkészszenteléssel egybekötött kihelyezett közgyűlést tartott Temesváron, az 1989-es népfelkelés 15. évfordulóján. „A hit forradalmától a rendszerváltozásig” elnevezésű eseménysorozat szellemében 22 református lelkészt szenteltek fel. Az Egyházkerületi Közgyűlés és az ünnepi gyülekezet Istennek adott hálát 1989 „megváltó Karácsonyának” szabadításáért. Hitbeli büszkeséggel idézték fel azoknak a bátor kiállását, akik a Temesvári Egyházmegyében 1988 szeptemberében közösen léptek fel a Ceausescu-féle falurombolás ördögi terve ellen, majd 1989-ben hosszan tartó, szívós küzdelmet folytattak a rezsimmel szemben. A résztvevők továbbra is fontosnak és szükségesnek tartják a kommunista-ateista múlttal való szembenézést, valamint a múlt bűneiért való igazság- és jóvátételt, mert „igazság nélkül nincs megbékélés.”
– Bízzál az Úrban, gyönyörködj az Úrban, és bízd utadat az Úrra! – ez az Ige hangzott el 15 évvel ezelőtt a temesvári Belvárosi Református templomban, majd tizenöt évvel később, 2004. december 18-án Tőkés István nyugalmazott teológiai professzor, Tőkés László édesapja ugyanezt az Igét hirdette ugyanott, szívszorító átéléssel. A lelkészszentelést végző Csűry István főjegyző e szavakkal indította útjára az ifjú lelkipásztorokat: „A hit forradalmával, és a forradalom hitével szolgálják nemzetüket és református egyházukat.”
Aznap délután szintén a Belvárosi Református templomban ökumenikus áhítatra és megemlékezésre került sor. – A kommunista ateizmus idején e nevezetes napokon mondták ki először hangosan, hogy van Isten. A Tőkés László tiszteletest és családját védők letérdeltek és közösen imádkozták a Miatyánkot – idézte fel a megható eseményeket Nicolae Theodorescu görög katolikus püspöki helynök. A főpap keresztény ébredésnek, a hit forradalmának nevezte az akkor történteket. Petre Dugulescu baptista lelkipásztor elmondta: százával jöttek a baptista hívek, amikor meghallották a segélyhívó szót. Augustinov György római katolikus esperes, kanonok testvéri szeretettel szólt az egykori református lelkész küzdelméről. Emlékei közül felidézte: – Amikor meghallottuk, hogy bajban van, imádkoztunk érte. Rámutatott: – 15 esztendeje óriási élményt jelentett közösen imádkozni a Miatyánkot, amit azelőtt sosem mondhattak hangosan. Abban az időben nem számított, ki milyen vallású. Jött egy ember, aki hitével és bátorságával Isten felé fordította a gyülekezetet, majd a várost, és lassan az országot. A főpap kiemelte: – Semmi nem születik áldozat nélkül. A Püspök Úr kész volt lemondani mindenről. Ám, ha erős a hitünk, és Isten sugallatára figyelünk, nem veszhet el semmi, mert Isten maga a szeretet – mondta Augustinov György.
A négynapos emlékülésen ismertették a Magyar Reformátusok Világszövetsége és a Református Egyházak Tanácskozó Zsinata által elfogadott állásfoglalást, amely többek között foglalkozik a 2004. december 5-i népszavazás ügyével. Többek között elismerésüket fejezték ki a Magyarországi Református Egyház iránt, azt pedig külön kihangsúlyozták: „Szívből jövő elismerést érdemel a magyar testvéregyházak – köztük a magyarországi Római Katolikus Egyház – elkötelezett felelősségvállalása a nemzet ügyében. A népszavazás kérdésében való összefogást ökumenikus közösségünk kivételes fontosságú megnyilvánulásaként értékeljük.” MK