II. János Pál: Induljatok áldásommal!

A néhai Szentatya fiatalokhoz szóló üzenetének egyik központi eleme, hogy a szekularizáció korában se féljenek hirdetni az evangéliumot, kövessék Jézus tanítványainak a példáját: „Ne féljetek kimenni az utakra, a nyilvánosság elé, ahogy az első apostolok tették, akik hirdették Krisztus és a megváltás örömhírét a városok, a központok és a falak terein. Nem annak van itt az ideje, hogy szégyelljétek az evangéliumot. Annak van itt az ideje, hogy a háztetőkről hirdessétek” – utal a pápa Jézus szavaira (Mt 10,27).

II. János Pál nem a csupán szavakban hangoztatott, hamis, érzelgős szeretetet hirdeti a fiataloknak, őszintén beszél nekik arról, hogy mivel Krisztus keresztje a szeretet és a megváltás jele, ne rémüljenek meg attól, hogy minden igaz szeretet áldozatot követel. „Ne féljetek tehát akkor, amikor a szeretet túl sokat követel! Ne féljetek, amikor a szeretet áldozatokat követel! Ne féljetek Krisztus keresztjétől! A kereszt az Élet Fája. Minden öröm és minden béke forrása.” Természetes, hogy azt az üzenetet, amelyet a kereszt közvetít számunkra, nem könnyű megérteni egy olyan korban, amelyben az anyagi jólét és a kényelem az elsődleges értékek. „De ti, kedves fiatalok, ne féljetek hirdetni minden körülmények között a kereszt evangéliumát. Ne féljetek az árral szembemenni!”

A Szentatya tényként állapítja meg, hogy a 20. század végének embere minél inkább elveszíti a bűn iránti érzékét, annál kevésbé keresi Isten bocsánatát. A kor rengeteg problémája és nehézsége ebből fakadt. (S ez érvényes napjainkra is.) II. János Pál a tékozló fiú példázatát (Lk 15,11-32) ajánlja a fiatalok figyelmébe: e példabeszéd nemcsak a bűnt hangsúlyozza, hanem mindenekelőtt Isten irgalmasságát és gyengédségét. Ezért a fiatalok „Imádságos, szemlélődő, csodálkozó és bizakodó lelkülettel hallgatva az igét”, bátran forduljanak Istenhez: „Szükségem van rád, számítok rád, hogy létezhessek és élhessek. Te erősebb vagy, mint az én bűnöm. Hiszek életem fölötti hatalmadban, hiszek abban, hogy képes vagy üdvözíteni engem úgy, ahogy most vagyok. Emlékezzél meg rólam! Bocsáss meg nekem!”

Karol Wojtyla számtalan fiatallal találkozott személyesen papként, főpásztorként és katolikus egyházfőként, így megtapasztalta, milyen veszélyes útra lépnek, ha elfogadják a „cél szentesíti az eszközt”, s hagyják, hogy ez a könnyed, kényelmes alapelv megtévessze őket. A Szentatya elutasítja az ellenségeskedés minden formáját. Figyelmeztet: ha egy fiatal magáévá teszi azt a téves hiedelmet, hogy a társadalom megjavításának egyetlen eszköze az, ha a különféle társadalmi rétegek közötti harcot és gyűlölködést támogatja, „akkor többé már nem fiatal, és régen nem keresztény. Szilárd meggyőződésem, hogy csak a szeretet hozhatja közel egymáshoz a különböző rétegeket, és csak a szeretet hozhatja létre a különbözőségben az egységet.” A fiatalok társadalmat átalakítani akaró törekvéseire is állnak Jézus utolsó vacsorán elmondott intelmei: „Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is” (Jn 15,12). II. János Pál leszögezi: „Ez az egyetlen olyan forradalmi eszmény, amely nem csalja meg az embert. Az egyetlen alkotóerő az igaz szeretet.” Ha pedig a fiatalok valóban elfogadják a krisztusi szeretetet, ez elvezeti őket Istenhez. Európának – és az egész világnak – szüksége van Krisztusra, még ha erről a modern kor embere hajlamos is elfeledkezni. „Szükség van arra, hogy kapcsolatba lépjünk vele, hogy meghallgassuk tanítását, átvegyük szeretetét, életét, bocsánatát, örökkévaló bizonyosságát.” Európát a Krisztusban való hit egyesítette és alakította ki, a kereszt pedig „remény is. A keresztben ott szunnyad Európa keresztény megújulásának a reménye, de csak akkor, ha a keresztények komolyan veszik a kereszt tanítását.” A kereszt azt jelképezi, hogy „a szeretet erősebb, mint a gyűlölet és a bosszú, adni jobb, mint kapni. A kereszt azt jelenti, hogy Isten mindig nagyobb, mint mi, emberek, és még a legnagyobb kudarcban is ott rejlik a megváltás lehetősége. Az élet mindig erősebb, mint a halál.”

Fiatalokhoz szóló üzenetében II. János Pál érinti a kor egyik legégetőbb problémáját, a drogfogyasztás kérdését is, hangsúlyozva, hogy a probléma nem maga a kábítószer. „A probléma az emberi lélek betegsége, amely a kábítószer-fogyasztáshoz vezet… Fel kell ismerni a kapcsolatot a kábítószerrel való visszaélés okozta halálos kórkép és a lélek betegsége között, amely arra ösztönzi az embert, hogy hamis kielégülést keresve elmeneküljön önmaga és a valóság elől, és végül elveszítse az élet értelmét.”

A Szentatya hite soha, egyetlen pillanatra sem rendül meg a fiatalokban, egy emberibb világ eljövetelének letéteményeseit látja bennük, hangsúlyozva, hogy a harmadik évezred „várja az Istennek szentelt fiatalok seregének hitét és alkotó képzeletét, hogy az emberek világa békésebb legyen, és alkalmasabb Isten minden gyermeke elfogadására” (Szent István Társulat, 2014).

Bodnár Dániel/Magyar Kurír